„Válogatott csapatunk eddigi legnehezebb küldetése, hogy helyreállítsa a tekintélyt, amelyet Magyarország hat hónappal ezelőtt a Wembley-ben szétzúzott” – írta a Star című brit lap a 70 éve, 1954. május 23-án rendezett magyar–angol mérkőzés előtt. A renomé visszaszerzése, enyhén szólva, nem sikerült: a vb előtti utolsó hivatalos találkozón a 6-3-at 7-1 követte.

A Ziccerben szóba került Stankovic dicstelen eloldalgása Moszkvába, majd beszéltünk arról, hogy a játék demokratizálódásának tekinthető-e az, hogy a FIFA vizsgálja a külföldön játszott bajnokik lehetőségét. Végül pedig két kérdés körül forogtak gondolataink: igazságos-e a futball és mit adott nekünk a VAR?

1974. május 19-én avatták újjá az Üllői úti stadiont. Az FTC annyira óvatlan volt, hogy bajnoki rangadóval nyitotta az arénát, és az udvariatlan vendég, a Vasas Müller Sándor góljával 1-0-ra győzött. Dalnoki Jenő, a zöld-fehérek edzője kiborult néhány játékosának közönye miatt, a lefújáskor csaknem 30 ezer ferencvárosi drukker ült döbbent csendben.

Azt gondoltuk, nem nagyon lesznek meglepetések Marco Rossi Európa-bajnoki keretében, azonban a szövetségi kapitánynak volt pár olyan húzása, amiről lehet beszélni. A legfontosabb kérdés azonban még mindig az: mennyire tekinthető ez a keret a magyar futballhátország lenyomatának? Kele János ennek ment utána legutóbbi hírlevelében.