Két év után új évaddal tért vissza a Netflixen a Bridgerton család. Pontosabban csak fél évaddal: május 16-án négy epizód jött ki, júniusban várható a folytatás. Nem véletlenül szedték két részre a harmadik felvonást: stratégiai szempontból mindenképp előnyösebb ez a konstrukció, ugyanis akik tűkön ülve várják a továbbiakat, mindenképpen előfizetnek mindkét hónapban. Az áttörő siker egyik összetevője egy olyan cliffhanger lenne, ami igazán felszítja a kedélyeket – ez meglepő módon most kimaradt, a negyedik epizód zárlata nem követeli a folytatást. Az igazi Bridgerton-őrülteknek azonban így is egy végtelenségnek fog tűnni a következő hónap.
Egy ilyen könnyen-csúszós Netflix-produkcióban patikamérlegen mérik ki a trendi politikai üzenetek, a Disney-hercegnős pillanatok és az intim jelenetek arányát, épphogy elkezdjük nézni és már vége is van. Ráadásul a készítők a nézők visszajelzései mentén fejlesztik a sorozatot: kevésbé életszerűtlen dialógusokat, alaposabb karakterábrázolást és okosabban felépített kapcsolati dinamikát kaptunk a másodikban, azaz Anthony Bridgerton évadában – a rajongók imádták is a legidősebb Bridgerton és az indiai Kate Sharma párosát (a fandomokban csak Kanthony). Emiatt a harmadik évadban is feltűnnek egy kis táncra és etyepetyére, az első rész után viszont egyáltalán nem látjuk őket. A trailerbe legalább be lehetett őket pakolni, boldog házasságuk és kifogástalan kémiájuk pedig erős felütést ad az évadnak.
A Bridgertonok közül a reflektorfény ezúttal az introvertált, zeneimádó Francescára (Hannah Dodd) és a nagyutazó Colin Bridgertonra (Luke Newton) kerül, viszont játékidő tekintetében legalább olyan jelentős (vagy talán még jelentősebb) a Featherington família, illetve Penelope (Nicola Coughlan) történetszála. Colin Bridgertonból valójában keveset látunk azon kívül, hogy alaposan ki lett tesizve, szerelme, Miss Featherington motivációi, félelmei és vágyai sokkal érthetőbbek, mint az övéi. Dialógusokból és gesztusokból egy bizonytalan, éretlen fiú képe rajzolódik ki, Colin például megosztja Penelopeval, hogy azért keresi a lány társaságát, mert egyedül mellette érzi magát értékesnek. Ez egy barátsághoz sem elég alap, nemhogy szerelemhez, a kezdetektől látjuk, hogy a srácot az egója mozgatja ebben a kapcsolatban. Penelope viszont az első évadtól odavan az elérhetetlen Bridgerton fiúért: epekedik érte és önzetlenül segíti mindenben. Ez a felállás csak azzal változik meg, hogy Colin baráti jóindulatból „a csábítás művészetére” tanítja Penelopet, hogy férjet foghasson. A flörtleckék közepette kezd el nőként nézni Penre, kettejük csókja fokozza a szenvedélyt, vágya pedig akkor válik leküzdhetetlenné, amikor megjelenik a vetélytárs, Lord Debling.
Penelope és Colin sztorija hasonló, mint az első évadban Daphne és Simon esete: addig játsszák el, hogy van köztük tűz, mígnem ténylegesen fellobban. Majd addig tudják tagadni az érzéseiket, amíg egy harmadik fél be nem kerül a képbe.
Semmit nincs idő rendesen elmagyarázni, az események egy része értelmetlenné, vagy egyszerűen irrelevánssá válik. A bokszoló, Will Mondrich és családja például birtokra és vagyonra tesznek szert örökség útján, fiuk még nemesi címet is kap. Ez izgalmas dilemmákat is felszínre hozhatna, valódi házastársi konfliktust láthatnánk a két szülő között, ehelyett leegyszerűsítő és repetitív szituációkat, dialógokat kapunk. A feleség szinte akadálytalanul beilleszkedik az arisztokrácia világába, az új szabályokhoz könnyen alkalmazkodik, míg férje ragaszkodik a régi életükhöz. Az összes helyzet ugyanezt a különbséget mutatja meg, semmi újat nem állít sem a kettejük közti dinamikáról, sem a családban betöltött szerepükről. Ezek az egydimenziós karakterek akárhányszor jelennek meg a képernyőn, teljes közönyt váltanak ki. A legnagyobb Bridgerton-rajongót is csak kis valószínűséggel lehetne azon kapni, hogy aggódik a sorsukért.
Ennek ellenére természetesen ez az évad is könnyen pörgethető, a poénok ártatlanok, a ruhák csillámlóak, flitteresek, a helyzetek sokszor jól átérezhetőek: például a bálon ide-oda kószáló Eloise kihallgatja a beszélgetéseket, befordul társaságokba, majd azzal a lendülettel ki is fordul belőlük – annyira kellemetlen és esetlen a dolog, mint egy házibuli, ahova tévedés volt elmenni. Ez az elveszettség abból adódik, hogy az előző évad végén Eloise megszakította a kapcsolatot Penelopéval, így nincs kibe kapaszkodnia, nincs kivel elbújnia a nem kívánt figyelem elől. A hiányérzetnek fontos szerepe van Pen és Eloise karakterfejlődésében is, az újdonság erejével hat, hogy a személyiséget nem egy szakítás okozta csalódás formálja, hanem egy barát elvesztése. Az is a sorozat előnyére válik, hogy a két lány nem kezdi marni egymást, változatlanul kölcsönös tisztelet, szeretet jellemzi a kapcsolatot. A bizalmi törés felett érzett szomorúság sokkal életszerűbb a cicaharcnál, viszont sokkal kevesebbszer látjuk filmen. Életkori sajátosság is, hogy ilyen gyorsan változnak: már nyomja a vállukat a felnőtté válás, önállósodás kényszere, emiatt kevésbé idealisták, álmodozóak, több áldozatot hoznak.
Nagyon más a társadalmi státuszuk, ez okozza konfliktusaikat és ez látszódik hozzáállásukon is: Eloise egy megbecsült, nagy presztízsű családba született, amiben mindenki dögös, gyönyörű és ízléses. Kezdi érezni, hogy van feladata és felelőssége, azonban csak lassan hagyja el a komfortzónáját. Ráér. Ez a sarokba szorított, elutasítástól megkeményedett Penelopéról nem mondható el: mindent feltesz egy lapra, kilátástalanságában vakmerővé válik, hisz minden hajadonként töltött perc egy szög a koporsójába. Édesanyja sem a türelem szobra: jelenléte, elvárásai még inkább frusztrálják Penelopét. Violet Bridgerton kotnyeleskedő, mégsem sietteti Eloise-t. Tudja, lázadó lányával szemben kontraproduktív lenne, ha a házassági piacra taszigálná. Eloise csupán apró lépéseket tesz, hogy beilleszkedjen az úri társaságba, öltözködésén is csak halványan látszik a változás: praktikus ruhái helyett nőiesebb, divatosabb darabokat kezd hordani. A szokásos, letisztult Bridgerton színekben (kék, fehér) látjuk, de kapunk némi fűszert, főként virágokat, masnikat. Sőt, Eloise még Cressida Cowperrel is elkezd barátkozni, aki a hatására némileg meglágyul.
Az előző évadokból már ismerős, kíméletlen és gátlástalan Cressida egy fontos mellékszereplővé avanzsálódik, erőszakosságát kétségbeesése magyarázza. A hideg, kriptaszerű Cowper-ház atmoszférája és az autokrata apa kegyetlensége segít megérteni, miért akar Cressida mindenáron menekülni születési családjából. Bár krízise hatására sokszínűbbé válik Eloise, így is egy két lábon járó klisé marad: akadékoskodó, könyveket bújó, házasságra látszatra nem vágyó, feminista figura a játékidő zömében. Elképzelhető, hogy tudatosan ilyen elnagyolt az ifjú Miss Bridgerton karaktere, talán éretlensége, tudatlansága miatt durrogtatja ekkora meggyőződéssel az emancipációs közhelyeket („ha nem folyamatosan a férjkereséssel foglalkoznánk, mennyi időnk lenne tanulni”), de mindenképp unalmas, ahogy újra és újra ugyanazt a lemezt teszi fel. A Barbie-ra hajazó, nevetségesen didaktikus feminista szólamok több ponton is kizökkenthetnek, nemcsak Eloise karaktere kapcsán. Lady Featherington például a mansplaining fogalmát adja a szánkba úgy, mintha egy értelmező kéziszótárból olvasna (vagy mansplainelne):
A férfiak szívesen magyarázzák nekünk a világot. Ha mi könyvekből megmagyarázzuk magunknak, akkor feleslegesnek és férfiatlannak érzik magukat.
Anyai jótanácsai mindig kiakasztóak (ebben konzekvens), sokszor viszont teljesen következetlen a viselkedése. Miközben mindenáron férjet akar Penelopénak, az egyetlen esélyes jelölt előtt rendre megalázza őt. Aztán az örökség megszerzéséhez elengedhetetlen ugyan, hogy kiházasított lányai teherbe essenek, mégsem mondja el nekik, hogyan lehet kisbabájuk. A Featherington lányok szexualitással és gyermeknemzéssel kapcsolatos tudásának teljes hiánya egyébként kicsit vicces, de egyáltalán nem életszerű.
Az viszont már a sorozat világán belül is hiteltelen, hogy a praktikus házasságot kereső Lord Debling egy kamaszkorból megmaradt plátói szerelem miatt azonnal visszavonja házassági ajánlatát. Lusta megoldás a cselekmény tovább gördítésére: Lord Deblinget arrébb kellett rakni, hogy Colin és Penelope egymásnak eshessen a negyedik rész végén. A négy rész alatt gyűlő szexuális feszültség így kirobbant a folytatás előtt. Bár Colin Bridgerton nagy kérdésére nem halljuk Penelope válaszát, szokatlan, hogy ekkora eufóriában van vége az epizódnak: egyértelmű, hogy még sok nehézséggel kell megküzdenie a szerelmeseknek, de összességében az elégedettség pillanatában búcsúzunk tőlük. Ha pedig ők nem ácsingóznak, mi sem ácsingózunk a folytatás után.
A Bridgerton család (Bridgerton), 3. évad, első 4 epizód, Netflix. 24.hu: 6/10
