Megvilágosodás Madridban
A madridi reveláció után mondták, hogy ez az igazi olívaolaj, amit ti Magyarországon kaptok, az a reszlinek az alja. Innentől kezdett el engem érdekelni, hogy mi az, ami eljut az áruházakba, mik azok a világmárkák, amik nagyon hirdetik magukat, de nincs mögötte semmi, illetve mi az, amit meg tudnék mutatni a barátaimnak és ismerőseimnek. Így kezdődött, aztán a két-háromszáz literből mostanra 45–50 ezer liter közötti eladásunk van.
Az 1500 éves az igazi
Vannak olyan termelőim, akiknek az ültetvényein 1500 éves fa is előfordul. Teremnek, mint a gőzgép, ezeket már sem a fagy, sem a szárazság nem zavarja meg, mindent kibírnak. 1500 év alatt láttak már bizonyos dolgokat, de már egy 500 éves fa is megbízható, és természetesen a termésátlaga is sokkal több. Egyetlen fáról lejöhet annyi, mint másnak húsz fájáról.
Bedőlhet az (olíva)olajpiac?
Ha összeadjuk a Földközi-tenger medencéje által évente biztosított olívaolaj-készletet, akkor azt látjuk, hogy az nem elég. Pláne, hogy az elmúlt években Oroszország, és főleg Kína is beszállt a gasztronómiába. Amikor egyszer kint voltam külföldön, épp a számokról volt szó, és a spanyolok döngették a mellüket, hogy 1,6 millió tonna olívaolajat termeltek ebben az évben, az egyik legnagyobb kínai élelmiszeripari céget képviselő lány megköszörülte a torkát, és megjegyezte, hogy elnézést, de ha minden kínai ember csak fél korttyal inna többet, akkor bedőlne az olajpiac.
Lecsóra is jöhet?
Mára a magyar konyhákba is belopózott. Nemcsak a mediterrán étkezéssel, most már lassan előfordul, hogy valaki mindenféle ételhez használ olívaolajat. Tudom, hogy van olyan, aki a lecsóra is olívaolajat lök.
