Arra szeretnénk kérni hallgatóinkat, hogy regisztráljanak a 24.hu-ra. Ezzel nemcsak lapunkat, de a minőségi újságírás ügyét is támogatják. A részletekről itt olvashatnak.
Erős Pista kínai módra?
A 90-es években volt a gyorsbüfés berobbanás, az akkori kínai közösség tagjai nyilván azért szerettek volna éttermeket nyitni, hogy pénzt keressenek. Gondolom, abban hittek, hogy minél olcsóbb az étel, annál több embert tud bevonzani. A kínai fűszerek, szójaszósz viszont akkoriban még nagyon drága volt, így a a recepteket, sajnos, meg kellett változtatni. Ezeket a fűszereket elkezdték helyettesíteni a helyi alapanyagokkal: az édes-csípős szószt Kínában például tíz-tizenkét fűszerből készítik, fermentálják, összekeverik, majd várnak vele. Sokáig készül és sok alapanyagból, ami nem olcsó. Itthon viszont körbenéztek a piacon, kiválasztották az Erős Pistát és a baracklekvárt, összekeverték, és ez lett a gyorsbüfés édes-csilis szósz. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, ez egy magyar étel, mert sok köze nincs a kínaihoz.
Nagy tervek
Anno, amikor megfogalmaztuk a 101 Bistrót, egy eléggé nagyratörő, 5–10 éves tervet vázoltunk előre. Az első elképzelésünk az volt, hogy megreformáljuk a kínai gyorsbüféket. Rossz már az üzenet, kicsit néha magamat is rosszul éreztem, hogy a jelenlegi gyorsbüfé stílust a kínai ételekkel azonosítják. Volt tehát egy ilyen személyes célom. Ezért csináltuk meg a Bistrót, hogy először egy brandet építsünk, és az emberek megismerjenek minket a minőségről, aztán szépen, lassan elkezdünk egy mainstreamebb, populárisabb gyorsétteremláncot építeni. Erre szeretnénk szentelni a következő két-három évet, hogy megreformáljuk a kínai gyorsbüféket. Meg akarjuk tartani az olcsóságot, hogy minél több emberhez eljuthasson, de az étel minőségét és az autentikusságát jócskán megemeljük.
Halfejleves és disznóbél-válogatás
Az étlap kialakításánál nekünk is muszáj volt valamennyire korlátozni ezt a műfajt, mert azért Kínában mindenféle ételt megesznek. Simán van halfejtésztaleves, belsőség- vagy vastagbélleves. Bármelyik tartományban jársz, marhahúsost, csirkehúsost aligha találsz a helyi piacon. Szóval nekünk ezt a kulturális különbséget meg kellett lépnünk, mert ha bevezetünk egy halfejlevest vagy disznóbél-válogatást, nem hiszem, hogy üzletileg sikeresek lennénk. Így elkezdtünk a helyi alapanyagokkal játszani, de a kínai autentikus fűszereken nem nagyon változtattunk.
Túl az ételeken
Nagyon sokat foglalkozunk ezzel a szóval, hogy autentikus. Szerintem ez egy nagyon szubjektív és komplikált fogalom. Mi is igyekszünk nagyon autentikusnak lenni a saját szempontunkból: számunkra ez a kultúra ismeretét jelenti. Mielőtt kitalálunk egy ételt, vagy esetleg nyitunk egy éttermet, nagyon beleássuk magunkat a kultúrába. Megnézzük a történelmet, az alapanyagokat, miért alakult ki, hogy ezeket eszik az embereket, és honnan erednek a szokások. Nem is az ételt választjuk ki először, hanem egy kulturális stílust választunk, ami köré aztán az ételeket, az evőeszközöket és a dizájnt is építjük.
