Az amerikai történelemben kevés olyan elnökválasztási kampány volt, amelyben akkora ellentét rajzolódott ki a republikánus és demokrata jelölt között, mint a 2020-ban. Donald Trump és Joe Biden rivalizálása a világ távoli pontjain is megdöbbentőnek tűnt, a kampány még a hírhedt 2016-osat is felülmúlta. Trump és kihívója mintha semmiben sem értett volna egyet, ez különösen igaz a környezet- és természetvédelem kérdésére, amely az időszak egyik legtöbbet tárgyalt témájává vált.
Trump köreiben szép számmal képviseltették magukat a klímaszkeptikusok – és úgy általában áltudományos nézeteket vallóak –, a volt elnök pedig 2017-es beiktatását követően több olyan intézkedést hozott, amely szembement a globális felmelegedés elleni harccal, vagy megnehezítette az élővilág védelmét. Ezek közül a leghírhedtebb kétségkívül azon döntés volt, amellyel kivezette az Egyesült Államokat a 2015-ös párizsi klímaegyezményből.
Trump efféle törekvései komoly felháborodást váltottak ki, és nem csupán szakmai körökben. A szavazók között is egyre hangosabbá váltak azok a hangok, amelyek azonnali előrelépéseket követeltek a környezet- és természetvédelem területén. A választók akaratát felismerve Trump több kihívója, köztük Biden is kiemelt kampánytémájává tette a kérdést. A jelenlegi elnök még arra is ígéretet tett, hogy megválasztása esetén első dolga lesz Amerika újbóli csatlakoztatása a klímaegyezményhez.
Klímaügyi ámokfutás
Trump az elmúlt években többször is kifejezte az éghajlatváltozással és egyéb tudományos konszenzusokkal kapcsolatos fenntartásait. Környezetében több szkeptikus is megjelent, az olaj- és szénlobbi pedig óriási hatást gyakorolt elnöki tevékenységére. Hivatali ideje alatt számos vonatkozó szabályzást enyhített, fontos klímakutatási projekteket szüntett meg, Jim Bridenstine személyében pedig a NASA élére is egy korábban klímatagadó hírében álló, megfelelő szakmai háttérrel nem rendelkező igazgatót nevezett ki.
Trump legsúlyosabb döntése ezen a téren kétség kívül a 195 ország által aláírt párizsi klímaegyezmény felmondása volt. Noha lépését a hazai gazdaság védelmével indokolta, a cél valójában az volt, hogy az Egyesül Államoknak semmiféle kötelezettséget ne kelljen vállalnia a felmelegedéssel szembeni globális harcban. A szakértők többsége egyetért abban, hogy Trump politikai döntései során az éghajlati szempontokat nem vette figyelembe. Új intézkedéseket nem is nagyon hozott ezen a területen, sőt az Obama-adminisztráció több klímavédelmi előírását visszavonta.
Míg a megújuló energiaforrások előretörését akadályozta, támogatta az olaj- és szénipar bővülését. Felélesztette például a Keystone XL csővezeték projektjét, amelyet Barack Obamáék még elvetettek. A vezeték kiépítésének ötlete nemcsak a fosszilis energiahordozók problémája miatt kapott kritikát, hanem azért is, mert őslakos területeken át vezetett volna, és komoly környezeti károkkal fenyegetett. Hasonló volt a helyzet az Északi-sarkvidéki Nemzeti Vadrezervátumba tervezett gáz- és olajberuházásokkal: a Trump-adminisztráció elősegítette volna az Amerika utolsó vadonjaként emlegetett, a jegesmedvék számára fontos élőhelyet biztosító terület kiaknázását.
Elnöksége idején egyéb természetkárosító, az iparnak egyébként nem feltétlenül kedvező projekteket is elindított, vagy támogatott. Ilyen többek között az amerikai-mexikói határra épített új, megerősített határszakasz, amely számos helyi állat élőhelyét vágta ketté, de több veszélyeztetett faj esetében a védelmet is mérsékelték hivatalai évei alatt.
Az egyik legfontosabb kampánytéma
Bár Trump lépéseivel kiszolgálta az ipart, a globális felmelegedéssel szembeni tétlensége állandó téma volt, és sokakban ellenérzést váltott ki. Egy 2020. októberi közvélemény-kutatás alapján az amerikai szavazók 42 százaléka vélte úgy, hogy a klímaváltozás meghatározó kérdés lesz voksolásuk során, 26 százalék pedig azt állította, hogy a probléma viszonylag fontos szerepet játszik majd döntésükben.
Nem csoda, hogy a kampány idején több jelölt is kiemelten foglalkozott a problémával. Az éghajlati átalakulás nemcsak a demokratáknál vált központi elemmé, még Trump fő republikánus kihívói is kritizálták az akkori elnök klímapolitikáját. Bill Weld egy interjúban egyenesen arról beszélt, hogy hiba volt felmondani a párizsi egyezményt, és hogy az Egyesült Államoknak újból csatlakoznia kell.
A probléma Joe Biden esetében volt a leginkább hangsúlyos. A Demokrata Párt végső jelöltje kampánya során több tervet is vázolt a környezet és a természet védelmére, legfőbb céljai között szerepelt, hogy Amerika 2050-re elérje a karbonsemlegességet. Azt ígérte, hogy elnöksége négy évében 2 billió dollárt fognak fordítani a fosszilis energiahordozók elhagyására, az ország áramtermelését pedig 2035-re teljesen megújulóra állítják majd át. Tervei között szerepelt továbbá, hogy az éghajlati alkalmazkodást szociális intézkedésekkel együtt valósítsa meg.
Sok más jelölthöz hasonlóan Biden is úgy vélekedett, hogy elengedhetetlen a párizsi egyezményhez való újbóli csatlakozás, az országnak pedig vezető szerepet kell betöltenie a globális felmelegedés elleni harcban. Mindezt az idei glasgow-i, 26. ENSZ-es klímakonferencia (COP26) miatt különösen fontos feladatnak értékelte.
Az elemzők Biden győzelme esetén arra számítottak, hogy az új elnök ciklusa elején komoly fordulatot hoz majd az amerikai klímapolitikában. A szakértők többsége abban is egyetértett, hogy amennyiben sikerül megvalósítani a nagyratörő terveket, az jelentősen hozzájárulhat a globális felmelegedés mérsékléséhez. Igaz, olyan hangok is akadtak, amelyek a gazdasági ellenérdekekre hívták fel figyelmet: Biden köre hiába akar változást, ha még a demokraták között is vannak olyanok, akik a fosszilis energiahordozókat támogatják.
Történelmi tervvel álltak elő
Nem kérdés, hogy Biden sikeréhez globális szempontból egyébként szélsőségesnek nem nevezhető klímapolitikája is hozzájárult. Az idén januárban beiktatott elnök szinte azonnal meg is kezdte éghajlatvédelmi munkáját, egyik első döntése volt azon rendelet aláírása, amely a párizsi klímaegyezményhez való visszatérésről szól.
Azóta az új adminisztráció több ponton is próbálta korrigálni a Trump-rendszer döntéseit. Csak hogy a fentebb is említett példáknál maradjunk, visszavonták a Keystone XL építési engedélyeit – a projektet az érintett vállalat azóta le is mondta –, felfüggesztették az Északi-sarkvidéki Nemzeti Vadrezervátumban folyó ipari felméréseket, de a természetvédelmi területek és az erdőségek helyreállítása is megkezdődött.
A beiktatás óta eltelt szűk egy év klímapolitikai szempontból valóban fordulatnak számít, diadalmenetnek viszont semmiképp sem nevezhető. Ahogy arra számítani lehetett, Biden terveit a republikánusok és a lobbisták mellett sokszínű pártjának tagjai is nehezítik – a kihívásokról ebben a cikkben írtunk bővebben.
A Build Back Betternek – amelynek neve a világjárvány utáni okosabb helyreállításra utal – a különböző szociális intézkedések mellett a klímavédelmi szabályzások, így a Clean Electricity Performance Program (CEPP) energetikai stratégia is a része. (A Build Back Better program már korábban megfogalmazódott, a mostani csomag viszont sokkal enyhébb az eredeti tervnél.) A most tervezett 555 milliárd dolláros klímaügyi beruházás történelmi lenne.
A korábbi, még demokrata körökben is sokat kritizált tervezethez képest az új csomagból egyébként több kulcsrészlet is kimaradt. A szakértők szerint ennek ellenére elfogadása esetén így is komoly előrelépést jelentene a globális felmelegedés elleni küzdelemben, és hosszú időre meghatározhatná az amerikai bel- és külpolitikát.
Amerika vezetné a világot
A gigantikus csomagnak egyelőre csak egy részét fogadták el, és nehéz kérdés, hogy végül mi és mekkora költségvetéssel valósul majd meg belőle. Biden siker esetén a korszak egyik legnagyobb hatású nagypolitikai szereplőjévé válhat, ha viszont nem támogatják az éghajlati elképzeléseit, a kudarc egész elnökségére rossz fényt vethet.
A Build Back Betternek komoly külpolitikai hatásai is lehetnek, hiszen ha megvalósul, azzal az Egyesült Államok sokkal hitelesebben és egyszerűbben tehet ajánlatokat a nemzetközi klímaügyi tárgyalások során. Biden a glasgow-i csúcsra is azzal a céllal is érkezett, hogy megmutassa: a világot éghajlatvédelmi szempontból az Egyesült Államok vezeti, ennek a narratívának ugyanakkor nem tett jót, hogy javaslatait a COP26 kezdetekor még nem fogadták el.
Az október 31. és november 12. közötti ENSZ klímakonferenciára mi is kilátogattunk, az eseménnyel kapcsolatos cikkeinket itt olvashatja. Ahogy 2015-ben, az Obama-adminisztráció idején Párizsban, úgy most is elfogadnak majd egy dokumentumot, amely az aláíró országok felmelegedéssel szembeni elkötelezettségét, legfőbb céljait ismerteti. Egyelőre a megállapodás vázlatát fogalmazták csak meg.
Az elnök a COP26-on terveiről beszélt, és Amerika vezető szerepét próbálta erősíteni. A Build Back Better állapotának dacára érvelését segítette két fő riválisával szembeni kritikája: Kína és Oroszország nemzetközi megítélésének bizonyosan nem tett jót, hogy sem Hszi Csin-ping, sem Vlagyimir Putyin nem vettek részt a konferencián – a két ország delegáltakat természetesen küldött. Sikernek tekinthető továbbá az eddig 105 ország által aláírt Globális Metánvállalás, amelyet gyakorlatilag az Egyesült Államok vezet.
Mindezek ellenére érdemes kiemelni: Biden és Amerika törekvéseire árnyékot vet, hogy a szénmentesség kezdeményezéséhez az Egyesült Államok nem csatlakozott – éppen azért, mert a Build Back Betterből végül kikerült a szénerőművek leszereléséről szóló részlet. A megállapodást már több mint 40 ország írta alá, a kezdeményezés támogatói között kifejezetten nagy kibocsátókat is találni.
Egy biztos, Amerikának – és a világ többi országának – nem sok ideje maradt arra, hogy valódi lépéseket tegyen a felmelegedés ellen. Ahhoz, hogy a nemzetközi stratégiákat meg lehessen valósítani, első körben olyan törvénycsomagok elfogadására van szükség, mint amilyen a Bidenék által megfogalmazott program.
