Nagyvilág

Egy rakás balos intézkedés lehet Biden öröksége, már ha el tudja fogadtatni őket

Az elnöknek a republikánusok mellett a lobbistákkal és saját pártjával is meg kell vívnia érte. Az már biztos, hogy az eredetileg tervezett formában nem megy át, miközben az is ezen múlik, Amerika szövetségi kormánya mennyire áll bele a klímaváltozás elleni küzdelembe.
Elaine Cromie / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP
Az elnöknek a republikánusok mellett a lobbistákkal és saját pártjával is meg kell vívnia érte. Az már biztos, hogy az eredetileg tervezett formában nem megy át, miközben az is ezen múlik, Amerika szövetségi kormánya mennyire áll bele a klímaváltozás elleni küzdelembe.
Elaine Cromie / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP
Az elnöknek a republikánusok mellett a lobbistákkal és saját pártjával is meg kell vívnia, hogy a választási programját a tényleges örökségévé változtathassa. Az már biztos, hogy az eredetileg tervezett formában nem megy át a terveit összegző gigantikus törvény – miközben az is ezen fog múlni, hogy a szövetségi kormány mennyire áll bele a klímaváltozás elleni küzdelembe.

3,5 billió dollár – ennyibe kerülne életbe lépésének első tíz évében az a szociális és klímavédelmi intézkedéseket tartalmazó törvénycsomag, amely Joe Biden amerikai elnök kampányígéreteinek és lehetséges örökségének is a sarokköve. Ez nem csak Magyarországról nézve rengeteg pénz (a hazai GDP több mint húszszorosa, forintra átszámítva átlépné a billiárdot, ami egymillió milliárd), de még az USA-ban is annak számít, lényegében megegyezik az éves szövetségi költségvetés bevételi oldalával, és a világ legnagyobb gazdasága éves teljesítményének is felemésztené a hetedét.

Olyan intézkedések szerepelnek benne, mint:

  • államilag garantált fizetett szabadság,
  • olcsóbb óvodák és ingyenes bölcsődék,
  • nagyobb családi adókedvezmény,
  • az állampolgárság lehetősége nyolcmillió illegális bevándorlónak, akik gyerekként kerültek az országba,
  • a szakszervezet-alapítás egyszerűsítése,
  • fiatalabb kortól és magasabb jövedelmi küszöbig hozzáférhető állami egészségbiztosítás,
  • az állami egészségbiztosító által letárgyalt árak a vényköteles gyógyszereknél,
  • adókedvezmények és támogatások zöld ingatlan- és közlekedési fejlesztésekre,

mindezeket pedig az adószabályok jelentős átírásával, és a vállalatokra és kivételesen jól kereső amerikaiakra kivetett adókból finanszíroznák.

Az amerikai elnökökre is érvényes, hogy nagy változtatásokat vagy a ciklusuk elején visznek át, vagy soha – hát még ha akkoráról van szó, amit a New York Times szerzője jelentőségében már a Franklin D. Roosevelt-féle New Dealhez hasonlít. Biden és a demokraták esetében ez kiegészül azzal, hogy ha a csomag életbe lép, az jelentősen javíthat az esélyeiken a jövőre esedékes félidei választásokon, hiszen – ahogy mantrázzák is – tényleg dolgozó, családos amerikaiak millióit érinti.

De az mostanra kiderült, hogy ahogy Biden kitalálta, úgy tuti nem megy át.

Minden szájat be kell tömni

Az építeni vágyott Biden-életműnek van egy kevésbé megosztó része is: egy kisebb, de szintén szédítő mérlegösszeget mozgató infrastruktúra-törvény, amit a kongresszusi felsőház már nyáron elfogadott, méghozzá republikánus szenátorok egy részének támogatásával. Utóbbiaknak az elnök azt ígérte, az alsóházban nem fogja összekötni a két törvény megszavazását, arra viszont nem adta a szavát, hogy azt is megakadályozza, ha a képviselők progresszívebb szárnya pontosan erre készülne, ahogy az azóta megtörtént.

Nem ők az egyetlenek, akik felmérték, hogy Biden minden lapját egy törvényre tette fel, amelynek oktatási, gazdasági és klímaszakaszai egyesével önmagukban is kizárnak bárminemű republikánus támogatást, szóval a rendkívül szűk többség mindkét házban, minden demokrata érdekcsoport kezébe bivalyerős kártyákat ad. De mostanra úgy néz ki, a körbezsarolásban nem az összeget egyenesen keveslő dacos progresszívek szava érvényesül, hanem néhány centristaként emlegetett képviselőé a párt legkevésbé balos szélén. Nélkülük sincs meg a többség a törvényhez, és egyértelművé tették: csak egy kevésbé költséges csomagot támogatnak. Most a velük kötött alkukon is múlik, hogy – 1,5 és 3,5 billió dollár között – mi lesz a végeredmény.

Amit elméletileg már behúztak: az infrastruktúra-törvény

A kétpárti egyeztetések során mintegy ötödére zsugorodott a végösszeg (itt egy beszédes előtte/utána infografika), de a megmerevedett demokrata-republikánus frontvonalakat ismerve az infrastruktúra-megújító csomag még így is meglepően könnyen átment a szenátuson. Van benne forrás utakra, hidakra és azok felújítására, a városi tömegközlekedés és a vasúthálózat fejlesztésére, szélessávú internetelésére, kikötőkre, repülőterekre, elektromos buszokra és egy országos töltőhálózatra, az elektromos és vízhálózatra és barnamezők, bányák, gázkitermelő telepek felszámolására.

Összenyomni / szűkíteni / a klímára kihegyezni

A New York Times elemzői három lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel:

1. Kicsit kisebbre összenyomni

A nagyívű csomag egy még nagyobb ívű, 6 billió dolláros gondolatként kezdte, amin egyszer már tömörítettek egy alaposat különösebb tartalmi ritkítás nélkül, hogy a 3,5 billiós árcímke rákerülhessen. Programok átütemezésével, a járvány hatásain enyhítő költséges intézkedések korábbi kivezetésével vagy az érintettek körének szűkítésével tovább lehetne faragni a végösszeget – persze minden ilyen húzás a törvény újabb támogatóinak idegeit borzolná fel. A fogászati alapellátást is belevenni az állami egészségbiztosítási csomagba például költséges, de gyorsan learatható babérokkal járó, így befolyásos demokratáknak fontos döntés volna.

2. A legkisebb közös többszörös: csak az egészségügyre és a gyerekgondozásra koncentrálni

Ezzel akár a bűvös egybillió alá lehetne nyomni a végösszeget, és még így is nagyobb maradna a pakk, mint Barack Obama 2009-es, akkoriban óriásinak gondolt élénkítőcsomagja. Ez az államilag dotált egészségbiztosítás további kiterjesztésére, valamint a dolgozók és a gyermeket nevelők adóvisszatérítéseinek emelésére szorítkozna, és nagy előnye, hogy olyan programokat kéne meghosszabbítani, amik egyszer már a képviselőházon és a szenátuson is átmentek, úgyhogy ez tekinthető a Z-tervnek arra az esetre, ha Bidenék lényegében feladják az agenda egyéb részeit.

3. Az 1,5 billiós kompromisszum, rengeteg klímavédelmi intézkedéssel

Ez az a rész, ami a vezetést az infrastruktúra-törvény el nem fogadásával zsaroló progresszíveknek fontos, és kulcseleme, hogy az épületek takarékos felújításán kívül nemcsak elektromos járművekre, tömegközlekedésre, de az azokat tölteni képes megújuló infrastruktúrára is adókedvezményeket és forrásokat allokál, hiszen

ha hosszú távon is szénerőművekből töltenék a villanyautókat, a klímamérleg rosszabb is lehetne, mintha semmit sem tesznek.

Ha a megemelt családi adókedvezményt is hozzácsapják, 2,1 billiót fog mutatni a pénztárgép, és hogy, hogy nem, van olyan forgatókönyv a nagyvállalati és felső 1 százalékot érintő adóátalakítási tervekben, ami pont fedezné ezt – nagyjából ez a legjobb asztalon maradt opció, amire játszani lehet.

A negyedik verzió, amit a demokrata oldali közmegegyezés szerint elkerülni volna érdemes: addig vizezni mindent, amíg minden ellenállás megszűnik. „Ha ezt tennénk, az elnök azt kockáztatná, hogy egyetlen részre sem költünk eleget ahhoz, hogy az adott program sikeres lehessen. Senki sem akar egy fél óvodarendszert és némi gazdaság-zöldítést pár kiválasztott szektorban: nagy hülyeség volna sok dologhoz eredménytelenül hozzányúlni egyszerre” – fogalmaz Lindsay Owens, a Groundwork Collaborative progresszív aktivistaszervezet vezetője.

Példátlan ambíciók, rég látott erejű ellenlobbi

A New York Times összesítése szerint amióta a törvényjavaslat az asztalon van, 700 millió dollárnyi lobbipénz mozdult meg országszerte. Ez ezres nagyságrenddel alacsonyabban van persze a törvény legolcsóbb változatánál is, szóval az érintett iparágak – például a bankok és gyógyszergyárak – számára aprópénz, de azért a magyar MTVA éves költségvetésének duplájával egyenlő, és csak Washingtonban négyezer jól öltözött lobbista tartozik hozzá. A járványügyi korlátozások miatt ők most nem grasszálhatnak Gucci cipőben a Capitolium folyosóin, de más csatornákon nagyon is feltűnő és Európából nehezen elképzelhető a ténykedésük.

 

Az egyik vonakodó centrista szenátort, az arizonai Kyrsten Sinemát például online hirdetések méltatják „egy független hangként” és „pártok fölött álló vezető személyiségként”, a New York-i képviselő Kathleen Rice-t pedig annak ellenére írják le úgy, mint aki „az egészségügyünkért és a gazdaságunkért küzd”, hogy az előbbire irányuló költési terveket éppen megvágni szeretné. Egy harmadik ingadozó képviselő, a nyugat-virginiai Joe Manchin a nyilvános bevallása alapján csak tavaly félmillió dollárt kapott a szénipartól, és éppen a fosszilis energiára kivetendő sarcok ellen ágál a leghangosabban.

 

Csak a kereskedelmi kamara – amely pont az adóemelések legfőbb alanyait, a nagyvállalatokat és a jellemzően azok vezetésében dolgozó leggazdagabb amerikaiakat képviseli, és ahogy a Politico fogalmaz, mindig is republikánus bástyának számított – 30 milliót költött a médiában, és nyilatkozatokban egyszerűen csak állásgyilkosként emlegeti a törvényt. A gyógyszeripar eddig 15 milliót mozdított meg: a Merck konszern elnöke azzal érvel, hogy kiszámolták, és a kutatás-fejlesztési tevékenységük felét le kellene állítani az új árszabályozás miatt kieső bevételek híján, de szervezetük, az egyes képviselőket közvetlenül támogató PhRMA ennél kevésbé árnyalt rémisztgetésekkel operál: egy szomorú tekintetű nő arról beszél a reklámszpotjukban, hogy a demokraták terve miatt az állami egészségbiztosítóhoz tartozók nehezebben jutnának hozzá a gyógyszereikhez.

 

Aktivista szervezetei a politikai túloldalnak is vannak: az egyik ilyen 150 millió dollárt hirdetett el a törvényt támogató reklámok formájában, egy másik, radikálisabb környezetvédelmi intézkedéseket követelő csoport, a The League of Conservation Voters pedig a kampánytámogatása megvonásával fenyeget minden, a törvényt ellenző képviselőt.

Kiemelt kép: Joe Biden elnök gépkezelők előtt beszél kedden a michigani Howellben.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik