Megmutatni, mit tudnak
Az egész úgy indult, hogy van egy testvérem, akivel csokikról blogolunk. Mentünk az ország tortájára meg mindenféle hazai versenyekre, és arról beszéltünk, hogy milyen érdekes, hogy a szaloncukroknak nincsen semmilyen versenye. Pedig elég nagy a repertoár, ennek mégis csak kis részével találkozik az átlagember, hiszen mindenki a szupermarketekből vásárol, ahol jelen van öt vagy hat márka. Gondoltuk, hogy itt lenne egy lehetőség a kis gyártóknak arra, hogy megmutassák, mit tudnak.
Nemcsak ipari
Az utóbbi nyolc–tíz évben a csokoládé rivaldafénybe került, ezáltal a cukrászok is elkezdtek szaloncukrot gyártani. Nemcsak az ipar termelte már, hanem a cukrászatok is elkezdték kicsiben. Az utóbbi öt évben ez annyira fejlődött, hogy évről évre nő a mennyiség: több száz kilót, sőt, akár tonnákat is gyártanak már cukrászatok. Ezek picit más minőséget képviselnek, mint az átlag, próbálnak belevinni szakmaiságot és egy-két különleges ízvilágot. Úgy látom, az emberek ezt kedvelik.
Családonként egy kiló
Ha emlékeim nem csalnak, egy átlag magyar család egy kiló szaloncukrot elfogyaszt, viszont a számok stagnálnak. Ha az árbevétel szempontjából nézzük, nyilván növekszik, hiszen minden egyre drágább, de a fogyasztás mértéke az nem változik jelentősen.
Zselé, de nem olyan
Az a tapasztalat, hogy a zselés a legkedveltebb szaloncukoríz, ami miatt engem meglep, hogy az elmúlt négy évben zselés szaloncukor még a top 20-ig sem jutott el a versenyben. Az idei győztes ugyan egy fügés-diós szaloncukor, aminek a tetején fügezselé van, de ez azért nem az a zselé, amire gondolunk.
