Asszonypajtás: szitokszó vagy új szemlélet?
Tényleg van egyfajta negatív konnotációja a szónak. Ha egy férfi úgy hivatkozik a partnerére, feleségére, hogy asszonypajtás, az egy picit degradáló üzenetet közvetít, de én teljesen más oldalról közelítem ezt meg, sőt, most amúgy is divat, hogy foglaljuk vissza a szavainkat, és én ezennel vissza szeretném foglalni az asszonypajtást egy kedveskedő, a pajtásiasságot és a nőiességet egyszerre megjelenítő szóként. Az én fejemben ez egy kedvesen leíró kifejezés arra, aki a 21. században háziasszony, de nem veszi magát annyira komolyan, hanem inkább kicsit pajtáskodó szemlélettel és magával szemben is kellő kritikával garázdálkodik a konyhában.
A szüleink praktikái nem az ördögtől valók
Nem az a célom, hogy megmondjam a tutit, hanem, hogy egy kicsit rehabilitáljuk a szüleink konyháját, amelyről tudom, hogy nagyon sok szempontból nem korszerű, sok mindent lehetne jobban csinálni, de, ha átmegyek hétvégén az anyósomhoz vagy a pótanyukámhoz, és elém tesz egy főzeléket, az úgy tökéletesen finom, hogy berántotta, beledobott egy fél leveskockát. Nem gondolom, hogy ezeket száműznünk kellene.
A szerény konyha nem egyenlő azzal, hogy vészmegoldásként gondolunk a főzésre
A szerénység szerintem jól is hangzik, korszerű kifejezés is, ha például a fenntarthatóság fogalmával kapcsoljuk össze, de egy kicsit felmentést is ad magamnak, hogy így igyekszem gondolni a konyhámra, és nem nyomom agyon magam óriási elvárásokkal.
A főzés a gondoskodás kifejezése
A főzés – az, hogy másoknak ételt adjak – számomra egy önkifejezési mód, a gondoskodás kifejezése. A kisgyerekes időszak nagyon bejött, nem mondom, hogy nem voltak nehézségek, de minden ízében nagyon szerettem, ahogy azt is, hogy így is tudok gondoskodni valakiről. A férjem is mellettem állt, ő sem csak sárgarépapürét kapott, ahogyan belaktam a konyhánkat, azzal ő is jól járt.
