Miért épp a tészta?
A kedvenc filmszereplőm, Ford Fairlane azt mondta, hogy valamire azért érdemes szakosodni. Miért kellett éppen a popszakma? Nálam ez a kérdés úgy szól: hogy jött a tészta? Szerintem a tészta az egyik olyan ételféleség, ami szinte a világ összes országának konyhájában valamilyen formában megtalálható. Már maga a fogalom is elég tág, mert mondjuk egy naan kenyér még tészta vagy már kenyér? És az empanada? A palacsinta tészta vagy desszertféleség? Annyiféle ízben, állagban, alakban fordul elő, hogy ez egy kiváló játszótér.
Száraz vs. friss
A friss tészta máshogy veszi fel a vizet, rövidebb a főzési ideje, de élményben is őrületes a különbség, valahogy úgy, mint egy felső-középkategóriás és egy csúcskategóriás autómárka között. A nálunk kapható tésztákat nyilván rövid ideig lehet eltartani pontosan a frissességük miatt. Fajtától függően kettőtől öt nap, amíg ez jó szívvel ajánlva felhasználható, míg a száraztészta akár az idők végezetéig is eláll.
A tészták legjobb arca
Nem ajánlanám, hogy a főzővízbe olajat tegyünk, mégpedig azért nem, mert akkor síkos lesz a tészta felülete, és nem veszi fel ugyanolyan jól a hozzád adott ragut vagy szószt. Szerintem ez a beidegződés onnan eredhet, hogy előre kifőzték a tésztát, és nem akarták, hogy összeragadjon, ezért olajozták. De a tészták igazából akkor mutatják a legjobb arcukat, ha főzés után azonnal összekeverjük a szósszal vagy raguval, és el is fogyasztjuk.
Ha kérnek, viszünk
Van olyan eset, hogy egy adott tésztához nem viszünk parmezánt, mert nem illik hozzá. Ha kér hozzá a vendég, akkor persze viszünk neki, de elmondjuk, hogy nem javasoljuk ezért meg ezért, kóstolja meg először nélküle. Ha ezután ráborítja a parmezánt, lelke rajta. A saját rokonaim között is akad olyan, akit nem tudtam meggyőzni, hogy egy hortobágyi csirkehúsos raviolihoz – ami a hortobágyi palacsinta tésztaváltozata – ugyan ne rakjon már parmezánt. Rárakta. Ha neki úgy esik jól, tegye.
