Magyarországon a mediterrán madármészárlásnál is barbárabb pusztítás zajlik, százával verik le a fészkeket a fiókák és sokszor a tojó halálát okozva ezzel. Például azért, mert fecsferikélnek.
Az intenzív mezőgazdaság következtében elképesztő mértékben tűnnek el fajok az Európai Unió teljes területéről. Hazánk 15 év alatt kezdi behozni nagyjából 50 éves lemaradását a pusztításban.
Vízimadarakat ember és állat érdekeit tekintve is tilos etetni. Az énekesek sincsenek ránk szorulva, de bajt nem okozunk vele, az élmény mellett pedig meghálálják a terített asztalt. Ám ha belefogunk, csináljuk jól.
Mária szerdán lépte át a francia-spanyol határt, hogy várhatóan Gibraltárnál keljen át Afrikába. Ő a második magyar darázsölyv, amelynek vonulását szinte élőben követhetjük nyomon.
Indul a nagy madárvonulás, a léha kakukkok ki tudja már merre járnak, de szárnyra kapott a szigorú időbeosztással élő fehér gólyák többsége is. A fecskék még erőt gyűjtenek.
A varjak élénk társadalmi életet élnek, kötődnek egymáshoz és felismerik a halált, utóbbi esetben pedig képesek elég messzire menni. Legalábbis emberi szempontok szerint.
Egyes gólyák nem pörgik túl a vonulás témáját: erősebben motivált társaikat figyelve követik a legkönnyebben repülhető útvonalat és nem is utaznak messzire.