Mária szerdán lépte át a francia-spanyol határt, hogy várhatóan Gibraltárnál keljen át Afrikába. Ő a második magyar darázsölyv, amelynek vonulását szinte élőben követhetjük nyomon.
Indul a nagy madárvonulás, a léha kakukkok ki tudja már merre járnak, de szárnyra kapott a szigorú időbeosztással élő fehér gólyák többsége is. A fecskék még erőt gyűjtenek.
A varjak élénk társadalmi életet élnek, kötődnek egymáshoz és felismerik a halált, utóbbi esetben pedig képesek elég messzire menni. Legalábbis emberi szempontok szerint.
Egyes gólyák nem pörgik túl a vonulás témáját: erősebben motivált társaikat figyelve követik a legkönnyebben repülhető útvonalat és nem is utaznak messzire.
Szörnyű kínok közt pusztult el egy légypapírba ragadt denevér, fotónk van róla. Az eset nem egyedi, madarak is rendre áldozatul esnek a felelőtlenül kilógatott ragasztószalagoknak.
Vezess, kövess vagy szállj ki korábban – vonulásuk során a madarak két jellegzetes típusba sorolhatók: a vezetők feltérképezik a légáramlatokat, míg a követők inkább a nyomukba szegődnek.
Az egy méter magas, csaknem húsz kilós, röpképtelen dodó az ember által kipusztított fajok jelképévé vált. Most kiderült, utolsó példányával fejlövés végzett.
Általában nem kell félteni madarainkat a hirtelen jött fagytól, de nyilvánvalóan vannak és lesznek áldozatok: valószínűleg az első fecskék, de aggódunk egy sasfiókáért is.