Nem főzelék, hanem egytálétel
Egy fiatal srác odajött, és feszengve mondta, hogy Feri, ne haragudj, de én nem szeretem a főzeléket. Még ő érezte magát rosszul. Mondtam neki, hogy én nem erőltetem rád, de ne úgy gondolj erre, mint egy főzelék, hanem, mint egytálétel. Annyira ízlett neki, hogy belapátolta. Ezek apró sikerek, és én ebben bízom, hogy gyere majd el hozzám, nézelődj, adok kóstolót, ismerkedj meg vele, és utána eldöntöd, hogy akarod-e vagy sem.
Az Instagramról vissza a kondér mellé
Muszáj volt hozni egy döntést: a televízió maradt, a tartalomgyártást viszont apránként kiengedtem a kezemből, elváltak az útjaink. Hála istennek azóta újra beállok a konyhámba, szeretek főzni, örömet okoz, emiatt is érzem azt, hogy most pont jókor, jó időben, jó helyen vagyok, örömmel fogok odaállni kondérok mellé és újra főzni. Nemcsak azt fogom érezni, hogy pénz, pénz, pénz, hanem az őszinte lelkesedést, mert szerintem nagyon fontos, hogy mindez ne váljon motorikus robotmunkává.
Minek a chia mag, ha van hazai superfoodunk?
Nem vagyok híve az avokádónak, a quinoának, a chia magnak és még lehetne sorolni ezeket a trendi cuccokat, inkább próbálom ezt is a hazai közegben megtartani: köles, hajdina, alternatívaként fog megjelenni például a kendermag vagy az amarant. Ebbe az irányba szeretném elvinni mindezt, tudatosan edukálni és hozzászoktatni az embereket, hogy van nekünk is superfoodunk, nem kell chia mag meg quinoa.
Ha címkézel, nem tudsz mindenkinek főzni
Nem fogom címkézni, hogy vegán, vegetariánus vagy mentes hely. Az a tapasztalás, hogy amint valamire felraksz egy címkét, onnantól fogva, aki nem érintett benne, az nem érzi magát megszólítva.
Alapanyagok a kisboltból
Mindig az volt a mondásom, hogy csak olyan alapanyagot használok, amit, ha anyu vagy apu elmennek bármelyik kisebb diszkontáruházba, meg tudjanak venni. Ne az legyen, hogy na, a pesti népek megint urizálnak a beszerezhetetlen cuccokkal, és egyből lököd félre a receptet.
