Lendület, majd megtorpanás
A Tisza-tó nagyon nagyot lendült a Covid utáni időszakban, főleg 2020 és 2021 nyarán. Volt egy hatalmas nagy robbanás, azóta kicsit tempót váltott ez a dolog. Sok gondolat elindult, megindult az ingatlanpiac, de nem követte tett. Sokkal több és nagyobb beruházást vártunk – különösen a szolgáltatások terén –, amelyek elmaradtak. Hogy egyetlen dolgot mondjak: azóta is az a két étterem nyílt meg összesen, mint ami akkor, 2021-ben: Sarudon a Sulyom, illetve Tiszafüreden a Mariska étterem. Azt gondolom, hogy a Balatonnál minden hónapra lehet mondani egy új helyet. (…) Érthető módon a Tisza-tóból soha a büdös életben nem lesz Balaton, teljesen más a kulturális viszonya, nem borvidék stb. Ennek ellenére nagyon jó lett volna, ha megszaporodnak ezek a dolgok. Szerintem nem késtünk el, fognak ezek érkezni, csak mindenki egy picit türelmetlen volt.
Megérkezik a tiszai halászlé
Az észak-alföldi csárdák sokáig változatlan korszakába jött bele a 60-as, 70-es évek szocialista – mennyiségi étkeztetési, mirelites – vonala. Ekkor kerültek egyébként a rántott dolgok a Tisza-tóhoz, illetve ekkor érkezett a szegedi halászlé, ami ez a sűrű, kicsit zaccos aljú halászlé. Addig a Tisza-tónál senki nem evett szegedi halászlét, nem is tudták az emberek, milyen az, mert definíció szerint a halászlét frissen főzték bográcsban vagy fazékban otthon a gáztűzhelyen. Semmi köze nem volt ahhoz, amit most tiszai halászlének hívnak, inkább hasonlított egy sűrű bajaira.
Változó célcsoport
A Tisza-tónak ma már megváltozott a látogatói célcsoportja. A vendégek nem feltétlenül akarnak mindig halászlét vagy lángost enni. Vagy, ami még fontosabb: teljesen más igények merülnek föl azzal kapcsolatban, hogy ki milyen mennyiségű ételt akar enni. Természetesen megmaradt egy nagyon erős kör, amelyik teljesen boldog a csárdák kínálatával, és nincsen semmi baja vele, mert úgy szereti a brassóit, ahogy azt a Patkós csárdában csinálják. De emellett van egy olyan vendégkör is, amelyik előnyben részesíti, ha egy konfitált burgonya és egy jól készült, kicsit rózsaszínes sertésszűz van összeállítva, és nem szívesen enne egy nagyon masszív, nagyon szaftos brassóit.
A farm to table kihívásai
Az elején semennyire nem tudtuk megtartani a farm to table koncepciót. Az volt a teória, hogy majd milyen boldogok lesznek a környékbeli termelők és feldolgozók. Nem voltak boldogok, vagy nem tudtak adni árut olyan mennyiségben, amilyenre szükségünk volt. Nagyot buktunk olyanokon, hogy le volt beszélve a helyi zöldségessel, hogy hozza az árut, aztán mondta, hogy inkább kivitte a piacra, és aznap kellett rohangálnunk, hogy legyen miből főzni ebédet. Most fog majd beállni szerintem ez a dolog, áprilisban például elindítunk Örökség néven egy olyan degusztációs menüsort, amelynek 80 százaléka hortobágyi és Tisza-tavi alapanyagokból származik.
