Az adás elején a részben Molnár Attila által fejlesztett kávékészítő eszközökről beszélünk, ezek itt láthatók közös képen:
Egy csésze a végtelen
Tizenhat évvel ezelőtt azért szakítottam a vendéglátás többi formájával, és szenteltem a figyelmemet csak a kávékészítésnek, mert rájöttem, hogy mennyire komplex, mennyire végtelen, mennyire határtalan kreativitást lehet belevinni egyetlen csésze italba.
Volt itt kávékultúra
Gyakorlatilag azt tűztük ki célul, hogy vissza kellene állítani a magyar kávékultúrát oda, ahol az első világháború előtt volt. Ugyanis a magyar embereknek olyan kávékultúrája volt akkoriban, hogy nyerskávékat lehetett vásárolni, a nagypolgároknak otthoni kávépörkölőkön elkészítették a cselédek a frissen pörkölt kávét, és játszottak azzal, hogy milyen alapanyagot vesznek: etiópiait vagy brazíliait fognak inni a Rákóczi út 54. alatt az ötödik emeleten.
Új nemzedék a láthatáron
Komoly szerepe volt a nagy kávézóláncoknak az előrelépésben, ugyanis olyan sztenderdeket és munkafolyamatokat tanítottak meg, amiket abban az időben még a vendéglátó iskolákban sem. (…) Rengeteg olyan barista nevelődött ki a Starbucksban, Costában vagy akár a McCaféban, akik belezúgtak a kávéba, és a mai napig megtalálhatók a legmenőbb hazai specialty kávézókban, vagy épp külföldön futnak be karriert. Tehát továbbléptek, és kinevelődött egy dolgozni tudó barista nemzedék.
Mi van a kapszulában?
Ha az a kérdés, hogy a kapszulás kávé finom-e, döntse el az ízlésed, hogy ez ízlik-e neked. Ha viszont szakmai szemmel nézem, hogy lehet-e jó egy kapszulás kávé, akkor szakemberként benchmarkba raknám mellé a filteres kávékészítő eszközzel készített kávét és a presszógéppel készített kávét. Így azt mondanám, hogy egyszerűen nem egy liga a másik kettővel. (…) Mert a kapszula pihentetett, döglesztett kávét tartalmaz, amit egy vibrációs pumpa próbál visszapofozni az életbe, hogy jól nézzen ki a csészédben.