Több mint táplálkozás
Barátfülével versenyeztem, amit mi, magyarok jól ismerünk, de koncepciója már eleve fura lehet külföldön mint édes tésztadesszertnek. Ráadásul én főétel verzióban, ami szerintem érdekes dolog, és próbáltam minél több geget belecsempészni, de állt mögötte személyes történet is. (…) Nagymamám nagyon sok barátfülét készített, és ez volt talán az első pillanat gyerekkoromban, ami kicsit felnyitotta a szemem, hogy azért ez nemcsak a táplálkozásról szól, de humor, kultúra, játékosság is van benne. Részben tehát ez volt az üzenete a tányéromnak.
Répacsík-hajtogatás felsőfokon
Minden fiatal séfnek nagyon ajánlom a versenyzést, mert hatalmas kiugrási lehetőség. Már olyan szempontból is, hogy azért a legtöbbször nem főzhetjük azt, amit szeretnénk, főleg a fine dining éttermekben. Ezekben is rengeteget lehet tanulni, de azért nem arról szól, hogy bekerül az ember a konyhára és szabadjára engedi a fantáziáját, elképzelhető, hogy hónapokig csak egy répacsíkot hajtogat.
Nemzedékről nemzedékre?
Abszolút működik a generációk közti tudásátadás. Nekem nagy pozitív élmény volt a versenymentorommal, Rácz Jenővel kapcsolatban is, de bárhol dolgoztam eddig – és most már nagyon sok nagy magyar séf mellett dolgozhattam –, mindenki kivétel nélkül megosztotta a tudását. Szerintem a budapesti fine dining éttermek kultúrájában nemzetközi szinten is elismerésre méltó ez a szintű tudásátadás, és hogy nincs szakmai irigység, féltékenység. Mindenki megosztja egymással a tapasztalatait, ismereteit.
Mindegy, csak a rántás legyen meg
Talán egyre több olyan iskola van, ahol próbálnak lépést tartani a modern gasztronómiával, de azért még nagyon le van maradva az oktatás. Nem tudom, hogy jelenleg milyen, de azért én sem végeztem régen. Akkor még az volt, hogy nem ízeket alkotni tanítottak meg, hanem receptúrákat kőkeményen bevéstek a fejekbe. Azokat be kellett magolni, de plusz alapanyagokat nem lehetett hozzátenni: ha a rántást kihagytuk, az is hiba volt, én még pontlevonást kaptam ezért a szakmunkás vizsgán.
