Szeret, nem szeret
Szeretem a sört – ez egy olyan ember mondása, aki nem ismeri a söröket. Én is bizonyos söröket szeretek, te meg másféléket, jó párat meg egyikünk sem. Általában a sört szeretni olyan, mint általában az embert szeretni.
Évezredeken át
Ahogy korokon át követed a sör változásait, abban a folyamatban csodálatosan tükröződik a sörivó ember karaktere és a kulturális egymásra hatások. Nagyszerűen látszik, ahogy jön-megy a kereszténység, a felvilágosodás, vagy a gyarmatosítás. Ezek mind megváltoztatják valamilyen módon a sört, a sör pedig visszatükrözi magát az embert.
Az újhullámos forradalom hajtóereje: a sörharag
A kulcs a sörharag volt. Az a reveláció, amit én is éreztem, amikor először ittam egy szűretlen és pasztorizálatlan, teljesen egyszerű lager sört. Akkor értettem meg, hogy ja, így néz ki a sör. Nincs benne se költészet, se fantázia, se luxus, ilyen egyszerű az egész, és ezt veszi el tőlünk a piac valamelyik anomáliája. (…) Ez volt a koncepciója az első Főzdefesztnek is, ahol egy dolgot akartam átvinni a köztudatba: milyen a pasztorizálatlan, szűretlen, egyszerű lager sör. Ott tízezrek kapták meg ezt a revelációt, és ők vitték tovább a hírét.
Haverok, tévé, lager sör
A fogyasztói társadalom fejlődésével a kocsma világa áttelepült a nappaliba, és a család, vagy akár a barátok üveges sört ittak tévézés közben. (…) A tévéreklám, a szupermarket, az üveges sör és a hűtő olyan kört alkot, ahol el se tévesztheted, hogy milyen sört igyál. Ez lett a fogyasztói társadalom sörözésének alapértelmezett formája. (…) Azért iszik mindenki lagert, mert a nagytőke ezt akarja, te meg azt csinálod, amit a nagytőke akar. Sajnálom, ennyi.
