Sport

Bevert fejjel, vérző sebbel lett Szöul hőse a HIV-pozitív műugrókirály

Aki kicsit is otthonosan mozog a vízi sportok világában, könnyedén meg tudja nevezni minden idők egyik legjobb műugróját. Greg Louganis 1984-ben és 1988-ban is két-két aranyérmet szerzett, szöuli teljesítményét azonban beárnyékolta, hogy az akkor halálos betegségként számon tartott AIDS vírusát hordozta. Sőt, évekig azzal a tudattal élt, hogy egy szörnyű baleset miatt társai életét is veszélybe sodorta.
Korábban a témában:

1988-ra helyre állt a sportvilág rendje, úgy tűnt, tizenkét év után a nagyhatalmak is belátták, elég volt a bojkotthangulatból. A megelőző olimpiákon folyamatosan akadtak komoly hiányzók, és ezúttal Észak-Korea, Kuba, Etiópia, Albánia és a Seychelles-szigetek sportolói maradtak távol – míg Nicaragua és Madagaszkár pénzügyi okok miatt nem érkezett meg –, de így is minden idők addigi legnagyobb játékára került sor.

159 ország összesen 8391 sportolót küldött el a dél-koreai fővárosba, ahol 23 sportág 237 versenyszámában avattak bajnokokat.

Felsorolni is nehéz lenne, hány világklasszisnak tapsoltak Szöulban: a női 100 és 200 méteres síkfutásban Florence Griffith Joynert megszorítani sem tudták, döbbenetes időeredményei azóta is világcsúcsot érnek mindkét távon.

A férfiaknál Ben Johnson neve vált fogalommá, a kanadai szédületes, 9,79 másodperces világcsúcsot futott, kár, hogy a lábait az anabolikus szteroidok repítették, így csak a kétes hírnév maradt meg neki.

A keletnémet Kristin Otto hat, az amerikai Matt Biondi öt aranyat nyert úszásban, a suriname-i Anthony Nesty lett az első színes bőrű úszó, aki egyéni számban olimpiai bajnok lett.

És akkor még nem is beszéltünk a magyarokról, akik 11 aranyat nyertek: a kajakos Gyulay Zsolt, az úszó Darnyi Tamás és az öttusázó Martinek János duplázott, de itt tűnt fel a 14 éves Egerszegi Krisztina is, aki 200 háton leiskolázta a mezőnyt.

Ilyen névsor mellett keveseknek jutna eszébe Greg Louganis neve, noha a műugró sport egyik – ha nem a legnagyobb – legendáját is ünnepelték az amerikaiak.

Nem tudhatták, hogy a selejtező során a fejét az ugródeszkába beverő és vérző sebbel kiúszó sportoló akkor már a korszak halálos betegségével küzdött.

Olimpiatörténet

1896: A Tapavicza-rejtély – egy meggondolatlan magyar izomember olimpiai története

1900: Sokat köszönhet a magyar sport az elfeledett MÁV-fogalmazónak

1904: Patkányméreg segítségével is lehetett olimpiát nyerni

1908: Meghamisították a magyar olimpiai bajnok élettörténetét

1912: Néha megbotránkoztatta a tornasportot a bohém magyar festőművész

1916-20: Amikor világháború rombolta szét Budapest olimpiai álmait

1920: Egy renegát futónak is köszönhetjük a kézilabdát

1924: Gonosz mostohából vált olimpiai hőssé a puhuló férfiak között

1928: Fél lábbal is jobb volt mindenkinél a magyar póló világklasszisa

1932: Mindössze negyven év jutott a magyar vízilabda atyjának

1936: A világ leggyorsabb futónője, aki még a halálból is visszatért

1948: A börtönben végezte Magyarország egyik legjobb úszója

1952: Dobó Istvánt is az olimpiai bajnok kardvívó készítette fel Eger védelmére

1956: Leszólta a szovjeteket, ezért nem lehetett olimpiai bajnok a magyar delfinkirály

1960: Mindig harcolt a dilettánsokkal a magyarok remetéje

1964: Két kézilabdás pofon miatt lehetett olimpiai ezüstérmes atléta

1968: Bár orvos akart lenni, egy ideig takarítónőként kellett dolgoznia a magyar tőrvívás csillagának

1972: A terror olimpiáján a záróünnepséget is körbelengte a halálfélelem

1976: Ceausescu rémuralma elől menekülve cigánykerekezett a magyar határon a tornászlegenda

1980: Azt sem tudta, hány éves, de két olimpiai aranyat nyert

1984: Dinnyén és kenyéren élve nyerte meg a hírhedtté vált olimpiai döntőt

Kilencéves korában derült ki, hogy óriási tehetség

A legeredményesebb sportolók 1988-ban

Kristin Otto (NDK – úszás) 6 arany
Matt Biondi (Egyesült Államok – úszás) 5 aranya, 1 ezüst, 1 bronz
Vlagyimir Artemov (Szovjetunió – torna) 4 arany, 1 ezüst
Daniela Silivas (Románia – torna) 3 arany, 2 ezüst, 1 bronz
Florence Griffith Joyner (Egyesült Államok – atlétika) 3 arany, 1 ezüst

Greg 1960. január 29-én született a kaliforniai El Cajonban, azonban szamoai és svéd származású szülei tizenévesek voltak, így lemondtak róla. Nyolc hónapos korában Frances és Peter Louganis fogadta örökbe, így kapott új családnevet.

Nagyon korán érdekelte a tánc- és az akrobatika világa, és miután gyerekként asztmát és allergiát diagnosztizáltak nála, a betegségek kezelése érdekében ösztönözték is a tánc- és tornaórák folytatására.

Miután a családnak medencéje lett, kilencévesen vágott bele műugrásba. Gyorsan kiderült, hogy hatalmas tehetség rejtőzik benne, de ő a sport mellett a tanulást sem hanyagolta el: beiratkozott a Miami Egyetem dráma szakára, 1981-ben pedig átkerült az irvine-i Kalifornia Egyetemre, ahol 1983-ban színházi és táncos diplomát szerzett.

Egyik szöuli aranyérmével (MANUEL CENETA / AFP)

16 évesen kijutott a montreali olimpiára, ahol toronyugrásban ezüstérmet szerzett a legendás olasz vetélytárs, Klaus Dibiasi mögött. A visszavonulásával megüresedett trónt gyorsan betöltötte, az 1978-as nyugat-berlini világbajnokságon megszerezte pályafutása első aranyérmét.

1980-ban két aranyat vártak tőle, de a moszkvai olimpia bojkottja keresztülhúzta a számításait. Négy évvel később Los Angelesben viszont már villogott, 3 méteren és 10 méteren sem talált legyőzőre. Felért a csúcsra, irigylésre méltó életét azonban beárnyékolták a családi problémák.

Kihasználtan és megerőszakoltan

Louganis ugyanis meleg volt, de ezt titkolnia kellett a világ elől. 1983 és 1989 között menedzserével, James Babbitt-tel élt együtt, aki kihasználta, bántalmazta őt. A sportoló visszaemlékezése szerint nem elég, hogy 1983-ban megerőszakolta őt, de a bevételeinek nagy részére is rátette a kezét.

Aztán 1988-ban, hat hónappal az olimpia előtt kiderült, hogy Babbitt AIDS-es. Louganis orvoshoz rohant, de már későn, a vizsgálat megállapította, hogy HIV-pozitív. A gyógyíthatatlan betegség abban az időben megbélyegzéssel, munkahelyvesztéssel járt, ezért úgy döntött, titokban tartja mindezt.

Nagyon nehéz volt együtt élni a gondolattal, hogy HIV-pozitív vagyok. Úgy éreztem, hogy az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának tudnia kell ezt. Sőt, a szövetségnek is tudnia kell. Végül mégis úgy döntöttünk, hogy senkinek nem mondom el a közeli barátokat leszámítva

mondta.

Abban bíztak, hogy egyrészt a vírus terjedésének a kockázata így elé csekély, és hát egy műugró alig sérül meg versenyzés közben – pláne Greg Louganis.

Talán sohasem figyelt volna fel betegségére a világ, ám Szöulban megtörtént a baj. A 3 méteres műugrás selejtezőjének egyik gyakorlata során beütötte a fejét a deszkába, és vérző sebbel csobbant a vízbe.

A szurkolók lélegzet-visszafojtva figyelték, és aggódtak az egészségéért, ő viszont szinte összeomlott: HIV-pozitívként akár meg is fertőzheti a társait.

Amikor a fejsérülését ellátta az orvos, azon gyötrődött, hogy elmondja-e betegségét.

Annyira megdöbbentett az eset, hogy a fejemben kavarodtak a gondolatok. Mekkora a felelősségem? Mondjak valami? Egy titkot, ami addig hihetetlenül őriztem

– nyilatkozta, de nem árult el semmit.

Azonban az összeöltés után rémülten látta, hogy James Puffer nem viselt kesztyűt.

„Tíz percem volt a seb lezárására, hogy újra ugorhasson, és bejusson a döntőbe. Sajnos nem volt rajtam kesztyű” – emlékezett vissza az orvos.

Miután Louganis 1995-ben nyilvánosságra hozta állapotát, Puffer megvizsgáltatta magát, de nem kapta el a betegséget.

Végül Louganis nem lépett vissza, bejutott a döntőbe, sőt, 3 és 10 méteren is magabiztosan nyert, megvédte olimpiai bajnoki címét, amire a sportágban korábban még sohasem akadt példa. Nagyságát az ABC „Az év sportolója” címmel ismerte el.

Évekkel később vállalta csak önmagát

Éremtáblázat (1988)

Szovjetunió: 55 arany, 31 ezüst, 46 bronz
NDK: 37 arany, 35 ezüst, 30 bronz
Egyesült Államok: 36 arany, 31 ezüst, 27 bronz
Dél-Korea: 12 arany, 10 ezüst, 11 bronz
NSZK: 11 arany, 14 ezüst, 15 bronz
Magyarország: 11 arany, 6 ezüst, 6 bronz

Négyszeres olimpiai és ötszörös világbajnokként, valamint hatszoros Pánamerikai Játékok- és kétszeres Universiade-győztesként vonult vissza. Miután színészként végzett, elvállalt néhány kisebb filmes szerepet, majd kutyaidomításba kezdett, és az agility felé nyitott – ez a sport leginkább a lovas díjugratáshoz hasonlít, csak éppen kutyákkal.

1993-ban, a 33. születésnapjára egy utolsó nagy partit tartott a család és a barátok számára, mert meggyőződése volt, hogy haldoklik. Depressziós hangulatából az önfelvállalás segítette ki: Amerika férfiideálja az 1994-es Gay Games (Meleg Játékok) megnyitóján egy előre felvett üzenetben köszöntötte a megjelenteket, és bevallotta másságát.

Fotó: Joe Scarnici / Getty Images via AFP

1996-ban robbant az igazi bomba, Breaking the Surface címmel megjelent önéletrajzi könyvében – amelyből életrajzi film is készült, és magyarul A felszín alatt címet kapta – nem csupán a betegségéről vallott, de arról is, hogy a híres szöuli balesete idején is fertőzött volt már.

Az eset több kérdést felvetett, a sebét ellátó orvos mindenféle védőfelszerelés nélkül segített rajta (de nem kapta el a vírust), a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig úgy reagált, minimális volt a fertőzés esélye pár csepp vérrel a klóros vízben.

A könyv után hirtelen kegyvesztetté vált, a Speedo céget leszámítva minden addigi támogatója elhagyta. Évekkel később a sportágban talált vigaszt: 2010 novemberétől a kaliforniai Fullertonban edzősködik, de a szövetség is alkalmazta, hiszen a 2012-es londoni, majd a 2016-os riói olimpián is az amerikai válogatott mentoraként dolgozott.

Magyarok az 1988-as olimpián

Aranyérem: Sike András (birkózás, kötöttfogás, 57 kg), Gyulay Zsolt (kajak-kenu, K1 500 m), Martinek János (öttusa, egyéni), Borkai Zsolt (torna, lólengés), Szabó József (úszás, 200 m mell), Darnyi Tamás (úszás, 200 m vegyes; 400 m vegyes), Egerszegi Krisztina (úszás, 200 m hát), K4 1000 m (Gyulay Zsolt, Csipes Ferenc, Hódosi Sándor, Ábrahám Attila), öttusacsapat (Martinek János, Mizsér Attila, Fábián László), kardcsapat (Nébald György, Szabó Bence, Bujdosó Imre, Gedővári Imre, Csongrádi László)

 

Ezüstérem: Komáromi Tibor (birkózás, kötöttfogás, 82 kg), Messzi István (súlyemelés, 82,5 kg), Jacsó József (súlyemelés, 110 kg), Güttler Károly (úszás, 100 m mell), Egerszegi Krisztina (úszás, 100 m hát), női K4 500 m (Géczi Erika, Mészáros Erika, Rakusz Éva, Kőbán Rita)

 

Bronzérem: Isaszegi Róbert (ökölvívás, papírsúly), Kovács Zoltán (sportlövészet, gyorstüzelő pisztoly), Záhonyi Attila (sportlövészet, sportpuska fekvő), férfi K2 500 m (Ábrahám Attila, Csipes Ferenc), férfi tőrcsapat (Érsek Zsolt, Szekeres Pál, Szelei István, Busa István, Gátai Róbert), női tőrcsapat (Jánosi Zsuzsa, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsanna, Tuschák Katalin, Kovács Edit)

Kiemelt fotó: Rob Brown /Walt Disney Television /Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.