Sport

Néha megbotránkoztatta a tornasportot a bohém magyar festőművész

Egy karikaturista indította el sportpályafutását, végül a bohém, kísérletező kedvű, olimpiai ezüstérmes, háromszoros magyar tornászbajnokból híres festőművész vált. Az 1912-es stockholmi játékokon történelmi második helyet szerző válogatott egyik kulcsemberét, Gellért Imrét Amerikában valószínűleg többen ismerik, mint itthon.
Korábban a témában:

Olimpiatörténet

1896: A Tapavicza-rejtély – egy meggondolatlan magyar izomember olimpiai története

1900: Sokat köszönhet a magyar sport az elfeledett MÁV-fogalmazónak

1904: Patkányméreg segítségével is lehetett olimpiát nyerni

1908: Meghamisították a magyar olimpiai bajnok élettörténetét

Az 1912-es stockholmi olimpiára már igen komoly csapattal, 121 fővel képviseltették magukat a magyarok, sikerült is nyolc érmet, közte három aranyat szerezni. A legsikeresebb sportolók a kardozók voltak, de a svéd fővárosban nyerte első érmét a magyar tornasport.

Július 11-én az Olimpiai Stadionban öt nemzet 91 sportolója vágott neki a versenynek. A szabályok szerint egy válogatottban minimum 16, maximum 40 tornász indulhatott, a bevonulással együtt egy óra állt a rendelkezésre. A stadion füves pályáján négy nyújtó, négy korlát, négy ló és négy gyűrű állt rendelkezésre, öt versenybíró pontozot  és minden pontszám beleszámított az összesítésben

Végül a Bittenbinder József, Erdődy Imre, Fóti Samu, Gellért Imre, Haberfeld Győző, Hellmich Ottó, Herczeg István, Keresztessy József, Kmetykó Lajos, Krizmanich János, Pászti Elemér, Pédery Árpád, Rittich Jenő, Szűts Ferenc, Téry Ödön, Tuli Géza Titusz összetételű magyar csapat a második lett – az aranyérmet Olaszország, a bronzot Nagy-Britannia szerezte meg.

Ráhozta a frászt a nézőkre

A névsorban mindössze két olyan sportoló akad, aki legalább még egy olimpián elindult. Egyikük Erdődy Imre, aki 16 év múlva tért vissza, de 1928-ban négy számban indulva nem jutott be a legjobb hat közé.

A másik Gellért Imre, aki 1908-ban, Londonban az egyéni összetett 39. helyén zárt. A Postás SE és az MTK versenyzőjeként három bajnoki címet is nyert (1909, 1911, 1912), azt tartották róla, a korszak kiemelkedő egyénisége válhatott volna belőle, ha kicsit is komolyan veszi az egészet.

Az olimpiára készülő válogatott 1912-ben, Kolozsváron mutatkozott be nagy sikerrel, a verseny győztese Gellért Imre lett. MTK-s klubtársa, Dückstein Zoltán így írt róla.

Gellért festőművész, bohém, művészhajlamú ember, egész tornászásában kifejezésre juttatta ezt a jellemvonását. Egy-egy gyakorlata, melyet jókedvében eszelt ki, valósággal drámai feszültséget váltott ki a szakértő nézőkből. Egyszer-másszor tréningben a korláton kézen állva huszonöt támaszcserét is csinált valamely divatos valcer ütemére.

Versenyzésénél azonban nem szolgált javára bohémes könnyelműsége, a szigorú zsűri nem honorálta művészi törekvéseit, összeállításában felületesnek, kivitelben hibásnak minősítették egy-egy szokatlan konstrukciójú gyakorlatát” – idézte a Magyar Torna Szövetség.

Lehetett benne valami, mert a korabeli sajtó is hasonlóképpen vélekedett róla.

1907. december 8-án a Sport-Világ így írt róla: „A kezdők versenyét nagy fölénnyel nyerte meg Gellért Imre (Postás). Munkájában csak a túlerőltetett lengéseket és a túlságos homorítást hibáztatjuk. Ha több figyelmet fordít az iskolagyakorlatokra, igen jó versenyző lesz belőle.”

Háromszoros bajnokként sokat méltatták

Magyarok az 1912-es olimpián

Aranyérem: Fuchs Jenő (vívás, kard egyéni), kardcsapat (Berti László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Ozoray Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos), Prokopp Sándor (sportlövészet, hadipuska, 300 m)
Ezüstérem: Békessy Béla (vívás, kard egyéni), torna, csapat (Bittenbinder József, Erdődy Imre, Fóti Samu, Gellért Imre, Haberfeld Győző, Hellmich Ottó, Herczeg István, Keresztessy József, Kmetykó Lajos, Krizmanich János, Pászti Elemér, Pédery Árpád, Rittich Jenő, Szűts Ferenc, Téry Ödön, Tuli Géza Titusz)
Bronzérem: Mészáros Ervin (vívás, kard egyéni), Kóczán Mór (atlétika, gerelyhajítás), Varga Béla (birkózás, kötöttfogás, félnehézsúly

Eltelt 15 hónap, és a sportlap már első magyar bajnoki címéről számolhatott be.

„Gellért a múlt év óta rendkívül sokat haladt, amit főleg szorgalmas munkájának köszönhet. Gellért Imre ritka tehetségű tornász s helyes életmóddal és jó beosztással annyira fejlesztheti tudását, hogy a nemzetközi versenyekben is meg fogja állani helyét. Őrizkedni kell azonban a túlfeszített tornától, mert az könnyen letörheti.

Az MTK kebelébe tartozó alig 21 éves tornász, rövid szereplése alatt tüneményes pályát futott be. Nyilvános szereplését mint a PTTSE tagja a Sport-Világ 1907. évi november havában tartott versenyén kezdte meg, megnyervén egy haladó nyújtó verseny első díját. Azóta egész sorát aratta a legszebb győzelmeknek. (…) 1908 elején belépett a MTK-be s mint ennek legtevékenyebb tagja az egylet színeiben aratta a további győzelmet. Második lett a PTTSE rendezésében lefolyt Budapest bajnokságában s ott látjuk az öt legjobb magyar tornász között, kiket az olimpiai bizottság Londonba küldött ki 1908 szeptember havában … Győzelmének betetőzéséül formájának tetőpontján, gyönyörű munkával nyerte Magyarország 1908/9. évi tornászbajnokságát, bajnoki aranyéremmel és koszorúval s a szövetség oklevelével. Hisszük, hogy még sok dicsőséget fog szerezni a magyar tornaügynek és egyesületének.”

A Herkules 1912. március 31-én ugyancsak egy bajnoki cím után méltatta:

Merész és bravúros mutatványai megérdemeltté teszik a bajnokságban való győzelmét. Gellértnek különösen a korláton van nagy rutinja, és ha testtartását tökéletesíteni igyekszik, még kontinentális viszonylatokban is elsőrangú versenyző válik belőle.

Művezető lovon

Nem viccelt

„Pontosan emlékszem, hogyan történt. 1908-ban Major Sicu, a karikaturista vitt le a postások tornatermébe és így mutatott be: Itt van Magyarország legközelebbi tornászbainoka. Persze viccelt. Én viszont valóban megnyertem a következő bajnokságot — az MTK színeiben” – emlékezett vissza a Népsport 1965. május 9-i számában.

Az olimpiai ezüstérem után is az a bohém ember maradt, aki volt, a Sportvilág 1913. június 23-i számában például kritika jelent meg róla, amiért fellépett egy házi tornaünnepségen.

„A Magánalkalmazottak Sport Egyesülete f. hó 19-én szintén a nyár-utcai iskola tornacsarnokában házi tornaünnepélyt és versenyt rendezett. Az egész ünnepély, igen szűk keretű volt s nagyobbrészt csak arra szolgált, hogy Gellért Imre művezető és Szalai vendégtornász produkálhassa magát.

Ezt bizonyítja a sorrend 5-ik száma is, mely így szólt: Gellért Imre művezető lovon. Az ilyen kinövések ellen még a Motesz-nek is föl kellene lépnie.

Éremtáblázat

Egyesült Államok: 25 arany, 19 ezüst, 19 bronz
Svédország: 24 arany, 24 ezüst, 17 bronz
Nagy-Britannia: 10 arany, 15 ezüst, 16 bronz
Finnország: 9 arany, 8 ezüst, 9 bronz
Franciaország: 7 arany, 4 ezüst, 3 bronz

Magyarország: 3 arany, 2 ezüst, 3 bronz

Közben egyre inkább a művészet felé fordult, rajzolt és festett. Fennmaradt egy rövidhír is, miszerint készített az MLSZ részére plakátot, csak hát felülkerekedett benne az egoizmus.

„Az első plakátterv már megérkezett a MLSZ-be. Gellért Imre, a jeles tomászbajnok tervezte s apró hibáitól eltekintve eléggé sikerült. Egy válogatott dresszbe öltözködött játékost ábrázol a plakát. A játékos mindkét karjában egy-egy magyar lobogót szorongat, klasszikus tornász- pózban.

Hibája a plakátnak, hogy nincsen háttere s hogy az alak modellje maga a művész volt, aki — bocsássa meg a szókimondásunkat Gellert Imre — nem típusa a magyar legénynek, akinek a plakátot ékesíteni kellene

– írta a Sporthírlap 1914 januárjába.

Strandkarikatúráktól a festőművészetig

Huszonnégy évesen beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára (Újváry Ignác és Körösfői-Kriesch Aladár voltak a mesterei), 1919-ben ő készítette el a Fővárosi Orfeum előcsarnokának festményeit.
A főiskoláról egyenesen a frontra vitték. Az első világháború után hazakerülve folytatta tanulmányait, még részt vett a hadviselt művészek egyik kiállításán, majd 1920-ban, pénztelenül és ingyen hajójeggyel, nekiindult Amerikának.

A Művészet című folyóirat 1968-as 7. számában azt írták róla, az új életet már a hajón elkezdte: portrékat rajzolt első osztályú utasokról, s így szerzett százötven dollárral zsebében lépett a szárazföldre.

Portréiban legtöbbször együttesen nyilvánul meg karakter- és humorérzéke, még ha ez nem is mindig tudatosodik modelljeiben. Talán még önmaga sem volt tudatában ennek önarcképei készítésekor, amelyekben érezni atléta alkatának eltúlzását.

A lap szerint joggal büszkélkedett azzal, hogy sportoló volt, mert még 1934-ben is aranyérmet szerzett egy Los Angeles-i versenyen.

Amikor 1926-ban hazalátogatott, a Színházi Élet készített vele interjút – a bátyja, Gellért Lajos ugyanis neve színész volt.

„Mikor Amerikába érkeztem, azzal kezdtem, hogy egy New York közelében levő strandon huszonöt centért karikatúrákat készítettem a fürdőzőkről. Itt elég szépen kerestem, de a strandfényképész kiintrikált és újra munka nélkül álltam. Már-már arra gondoltam, hogy hazautazom, mikor egy újjáalakított vendéglőben ötvenkét yardos freskó megfestésére kaptam rendelést. Ez a kereset úgy ahogy talpra állított. Clevelandbe utaztam és elkészítettem az Amerikai magyar karrierek albumát. Clevelandben öt évet töltöttem. Ezalatt az idő alatt elkészítettem az ottani Reform-templom freskóit. Hat pályázó közül az én terveim nyerték meg az építőbizottság tetszését és egyhangúlag nekem adtak megbízást a freskók elkészítésére.”

Művészet, 1968. 7. szám. (Forrás Arcanum)

A legeredményesebb sportolók 1912-ben

Wilhelm Carlberg (Svédország – lövészet) 3 arany, 2 ezüst
Hannes Kolehmainen (Finnország – atlétika) 3 arany, 1 ezüst
Alfred Lane (Egyesült Államok – lövészet) 3 arany
Johan von Holst (Svédország – lövészet) 2 arany, 1 ezüst, 1 bronz
Erik Karlberg (Svédország – lövészet) 2 arany, 1 ezüst
Ake Lundeberg (Svédország – lövészet) 2 arany, 1 ezüst

Ismertté válásával aztán megszaporodtak az egyéni megbízások is. De tematikája a festészetben sokkal szélesebb körű, művészetének sokoldalúságát mindig hangsúlyozták kiállításainak kritikusai is. Itthon elsősorban mint expresszív tájképek alkotóját tartották számon. 1931 után Los Angelesben telepedett le. Ott, és más amerikai városokban több gyűjteményes kiállítása volt és sokszor vett részt csoportkiállításokon. Műveit három ízben tüntették ki jelentős díjjal. Megbecsülésének bizonyítéka volt a New York-i zsinagóga megbízása is a József megfejti a fáraó álmát témájú falkép elkészítésére.”

1932-ben korábbi edzőjénél, az akkori szövetségi kapitánynál önként ajánlkozott az olimpiai csapatba.

Írtam Kmetykó Jánosnak, hogy szívesen részt veszek a Los Angeles-i olimpián. Spórolhatnak, mert nem kell kihozni, helyben vagyok

– emlékezett vissza az 1965-ös hazalátogatásakor adott Népsport-interjúban. Végül nem kellett, Pelle István utazott és nyert két aranyat, illetve két ezüstöt.

1981. május 10-én halt meg az Egyesült Államokban, ha a nevére (Emery Gellert) rákeresünk, számtalan festményét megtalálhatjuk aukciós házak oldalain.

Kiemelt fotó: Sport-Világ 1912 (Forrás: Arcanum)

Ajánlott videó mutasd mind

Két méterrel lejjebb süllyedt a Duna

Jelentősen csökkent a Duna hordalékmennyisége, a folyó rövidebb és keskenyebb lett, a medre lesüllyedt – a következmények ma már beavatkozást sürgetnek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.