Sport

A terror olimpiáján a záróünnepséget is körbelengte a halálfélelem

Az 1972-es olimpiáról hiába idézzük fel a legnagyobb sztárokat, Mark Spitzet vagy Valerij Borzovot, hiába emlékszünk a 35 magyar éremre (köztük hat aranyra), a müncheni játékokkal a leggyakrabban a terrorizmust emlegetjük. Az izraeli sportolók lemészárlása mellett eltörpült az a tény, hogy a szeptember 11-i záróünnepség is majdnem tragédiába torkollt. A tét 70 ezer néző és 100 utas volt.
Korábban a témában:

A legeredményesebb sportolók 1972-ben

Mark Spitz (Egyesült Államok – úszás) 7 arany
Kato Szavao (Egyesült Államok – úszás) 3 arany, 2 ezüst
Shane Gould (Ausztrália – úszás) 3 arany, 1 ezüst, 1 bronz
Olga Korbut (Szovjetunió – torna) 3 arany, 1 ezüst
Melissa Belote (Egyesült Államok – úszás) 3 arany
Sandra Neilson (Egyesült Államok – úszás) 3 arany

Tizenkét évet kellett várni arra, hogy az olimpiai játékok visszaérkezzenek Európába: az 1960-as római olimpia után ugyanis előbb Tokió, majd Mexikóváros volt a házigazda. 1972-ben aztán München nagyszabású ünnepre készült, főleg úgy, hogy a rendezés a komoly anyagi terhek ellenére sok pozitívummal is járt.

Rövid idő alatt olyan fejlesztések valósultak meg, amelyekre a városnak régóta szüksége volt: elkészült a metró 3-as vonala, épültek új létesítmények, például az Olimpiai Stadion. A szervezőbizottság öt ezüstérmét bocsátott ki, amelyeket a gyűjtők lelkesen fogadtak, csak ebből 731 millió német márka folyt be, amelyből nyolcmilliót a szervezők kaptak, a maradékot pedig a verseny helyszíneinek finanszírozására fordítottak. De lett olimpiai lottó, amely az olimpia végéig 250 millió márka nyereséget jelentett.

Fotó: DPA / dpa Picture-Alliance /AFP

A játékokra 121 ország 7170 sportolója érkezett, az atléta Heidi Schüller lett az első női sportoló, akinek kijutott a megtiszteltetés, hogy társai nevében elmondja az olimpiai esküt. A kabala, Waldi, a tacskó volt, aki ezzel az első hivatalosan is elnevezett jelképpé vált.

Olimpiatörténet

1896: A Tapavicza-rejtély – egy meggondolatlan magyar izomember olimpiai története

1900: Sokat köszönhet a magyar sport az elfeledett MÁV-fogalmazónak

1904: Patkányméreg segítségével is lehetett olimpiát nyerni

1908: Meghamisították a magyar olimpiai bajnok élettörténetét

1912: Néha megbotránkoztatta a tornasportot a bohém magyar festőművész

1916-20: Amikor világháború rombolta szét Budapest olimpiai álmait

1920: Egy renegát futónak is köszönhetjük a kézilabdát

1924: Gonosz mostohából vált olimpiai hőssé a puhuló férfiak között

1928: Fél lábbal is jobb volt mindenkinél a magyar póló világklasszisa

1932: Mindössze negyven év jutott a magyar vízilabda atyjának

1936: A világ leggyorsabb futónője, aki még a halálból is visszatért

1948: A börtönben végezte Magyarország egyik legjobb úszója

1952: Dobó Istvánt is az olimpiai bajnok kardvívó készítette fel Eger védelmére

1956: Leszólta a szovjeteket, ezért nem lehetett olimpiai bajnok a magyar delfinkirály

1960: Mindig harcolt a dilettánsokkal a magyarok remetéje

1964: Két kézilabdás pofon miatt lehetett olimpiai ezüstérmes atléta

1968: Bár orvos akart lenni, egy ideig takarítónőként kellett dolgoznia a magyar tőrvívás csillagának

Az 1936-os, náci rezsim alatt megrendezett olimpia után ez volt a második, amelyet Németországban tartottak, és a nyugatnémet kormány nagyon várta, hogy megmutathassa a világnak a demokratikus országimázst.

A hivatalos mottó is erre utalt: Die Heiteren Spiele, azaz a Vidám játékok.

Éremtáblázat (1972)

Szovjetunió: 50 arany, 27 ezüst, 22 bronz
Egyesült Államok: 33 arany, 31 ezüst, 30 bronz
NDK: 20 arany, 23 ezüst, 23 bronz
NSZK: 13 arany, 11 ezüst, 16 bronz
Japán: 13 arany, 8 ezüst, 8 bronz

Magyarország: 6 arany, 13 ezüst, 16 bronz

Sztárokban nem is volt hiány, az amerikai úszó Mark Spitz hét aranyérmet nyert (mindet világcsúccsal!), Szavao Kato Mexikóváros után ezúttal is háromszor lett olimpiai bajnok tornában, Lasse Virén a legszebb finn hosszútávfutó hagyományokat elevenítette fel azzal, hogy 5000 és 10 ezer méteren sem talált legyőzőre. És ott volt még Valerij Borzov is, aki 100 és 200 méteres síkfutásban is nyert, ezzel első nem amerikai versenyző lett, aki mindkét számban győzni tudott.

Fotó:  STAFF /AFP

A magyarok 232 fővel képviseltették magukat, végül 6 arannyal, 13 ezüsttel és 16 bronzéremmel zártak.

Magyarok az 1972-es olimpián

Aranyérem: Hegedűs Csaba (birkózás, kötöttfogás, 82 kg), Gedó György (ökölvívás, papírsúly), Balczó András (öttusa, egyéni), Földi Imre (súlyemelés, 56 kg), Fenyvesi Csaba (vívás, párbajtőr, egyéni), párbajtőrcsapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Osztrics István, Schmitt Pál)

 

Ezüstérem: Wichmann Tamás (férfi C1 1000 méter), Orbán László (ökölvívás, könnyűsúly), Kajdi János (ökölvívás, váltósúly), Szűcs Lajos (súlyemelés, 52 kg), Gyarmati Andrea (úszás, 100 hát), Kamuti Jenő (vívás, tőr, egyéni), Marót Péter (vívás, kard, egyéni), Bóbis Ildikó (női tőr, egyéni), női tőrcsapat (Bóbis Ildikó, Rejtő Ildikó, Rónay Ildikó, Szolnoki Mária, Tordasi Ildikó), vízilabda-válogatott (Bodnár András, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Görgényi István, Kásás Zoltán, Konrád Ferenc, Magas István, Molnár Endre, Pócsik Dénes, Sárosi László, ifj. Szívós István), férfi K2 1000 méter (Deme József, Rátkai János), labdarúgó-válogatott (Bálint László, Branikovits László, Dunai Antal, Dunai Ede, Géczi István, Juhász Péter, Kocsis Lajos, Kovács József, Kozma Mihály, Kű Lajos, Páncsics Miklós, Rothermel Ádám, Szűcs Lajos, Tóth Kálmán, Várady Béla, Vépi Péter, Vidáts Csaba, Básti István, Rapp Imre), öttusacsapat (Bakó Pál, Balczó András, Villányi Zsigmond)

 

Bronzérem: Kiss Ferenc (birkózás, kötöttfogás, 100 kg), Klinga László (birkózás, szabadfogás, 57 kg), Bajkó Károly (birkózás, szabadfogás, 90 kg), Csatári József (birkózás, szabadfogás, 100 kg), Csapó Géza (kajak-kenu, K1 1000 m), Pfeffer Anna (kajak-kenu, K1, 500 m), Botos András (ökölvívás, pehelysúly), Papp Lajos (sportlövészet, szabadpuska, összetett, 300 m), Holczreiter Sándor (súlyemelés, 52 kg), Benedek János (súlyemelés,60 kg), Horváth György (súlyemelés, 82,5 kg), női tornaválogatott (Békési Ilona, Császár Mónika, Kelemen Márta, Kéry Anikó, Medveczky Krisztina, Nagy Zsuzsanna), Hargitay András (úszás, 400 vegyes), Gyarmati Andrea (úszás, 100 pillangó), Kulcsár Győző (vívás, párbajtőr, egyéni), kardcsapat (Bakonyi Péter, Gerevich Pál, Kovács Tamás, Marót Péter, Pézsa Tibor)

A terror árnyékában

Ha itt befejeznénk a történetmesélést, az időutazás jegyében sokan vágynánk arra, hogy 48 évet visszaugorjunk az időben. Azonban München nem a féktelen örömről, a boldogságról és a vidám játékokról vált ismerté.  Az olimpiát belengte a terror árnyéka.

Fotó: DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

A tragédia és annak részletei közismertek: 1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista szervezet nyolc tagja átmászott az olimpiai falu kerítésén és behatolt az izraeli sportolók Connollystrasse 31. alatti szállására. Tizenegy túszt ejtettek, akik közül Joseph Romano és Moshe Weinberg az akció elején szerzett sebesülésükbe a helyszínen belehaltak.

A világbajnok, akivel sem a nácik, sem a terroristák nem bírtak
Túlélte a koncentrációs tábort, majd izraeli olimpikonként az 1972-es müncheni terrortámadást is. Zuhant a házukra bomba, harcolt négy háborúban, meggyógyult a rákból: nem véletlenül nevezik Shaul Ladanyt a legnagyobb túlélőnek. 

A terroristák követelése az volt, hogy Izrael engedje szabadon 232 bebörtönzött társukat, majd nekik és túszaiknak adjanak szabad elvonulást. A tárgyalások eredményeképpen 16 órával az akció megkezdése után a terroristák két helikopterrel a Münchentől mintegy 70 kilométernyire lévő Fürstenfeldbruck repülőterére repültek.

Terroristák ellen vethették volna be az olimpiai bajnokot
Négy másodperc alatt öt túszejtőt is lelőtt volna a müncheni játékokon.

Ott azonban mindössze öt mesterlövész várta őket (a hatóságok ugyanis úgy tudták, hogy ennyi túszejtővel van dolguk), szegényes felszerelésük mellett a rossz világítás mellett semmit sem láttak.

Fotó: DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

A vége teljes kudarc lett: minden izraeli sportoló meghalt, a túszejtők közül is csupán hármat sikerült élve elfogni. Ők sem maradtak sokáig német börtönben, egy október 29-i gépeltérítés következtében őket is szabadon kellett engedni. Kettőt közülük végül a Moszad kapott el és végzett ki, egy személyről azonban úgy hírlik, élve megúszta az esetet… és talán még ma is él.

Gyászoljuk izraeli barátainkat. De nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és jó szándék eme alapköveit. Az olimpiának folytatódnia kell!

– mondta Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke az elhíresült beszédében.

Drámai percek Bonnban, Münchenben

De arról vajon mennyien hallottak, hogy nem ez volt a játékok egyetlen terrorfenyegetettsége? A záró ünnepséget szeptember 11-én rendezték, és a korábbi tragédia miatt alaposan átszerkesztették a programot. Elmaradtak a különféle lovasbemutatók, az eredetileg tervezett, 40, bajor népviseletbe öltözött tánccsoport komoly arccal csak állt és nem mozdult, a nézők apró lámpákat kapva emlékeztek meg az áldozatokról. A búcsúzó NOB-elnök, Brundage pedig arról beszélt, hogy a sikerek mellett együtt kellett elviselni a sötétség nehéz óráit.

Közben a háttérben újabb tragédia körvonalazódott.

A Spiegel korábbi cikke szerint az akkori védelmi miniszter, a néhány hónapja kinevezett Georg Leber az íróasztalnál ült bonni irodájában, a háttérben a záróünnepség közvetítése ment a televízióban, amikor egyik segédje lélekszakadva rohant be hozzá. Arról informálta, hogy néhány perccel korábban a terroristák elloptak egy kisgépet Stuttgartban.

Azt mondta, bizonyíték van arra, hogy megpróbálnak bombákat dobni az olimpiai stadionra

– írta később emlékirataiban a szociáldemokrata politikus.

Leber élete legdrámaibb percei kezdődtek meg, tudta, hogy nincs vesztegetni való ideje, bár ahogy fogalmazott, azzal is tisztában volt, bármit tesz, annak alkotmányos és politikai következményei is lehetnek.

A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a géprablás tényét több forrásból is megerősíttesse. A légiforgalmi irányítás arról számolt be, hogy este 20.03 óta egy azonosítatlan tárgyat követ, amely lassan kelet felé halad 2000 méter magasságban. Ez megegyezett a stuttgarti lopott repülőgép várható mozgásával.

Leber további három percet várt a következő radarjelentésig, de a képernyőn lévő pont továbbra is München felé repült. A miniszter utasította a vadászrepülőket, hogy szálljak fel Neuburg an der Donau repülőteréről, a pilóták eleinte csak München fölött tartottak ellenőrző repüléseket.

„Azonosítatlan repülő közeledik”

Időközben az Olimpiai Stadionban összegyűlt politikusokat és hírességeket diszkréten tájékoztatták a helyzetről, óvintézkedésként néhányan elhagyták helyüket. Megkapta az információt a színész Joachim Fuchsberger, a nyitó- és záróesemények ceremóniamestere is, aki így emlékezett vissza a történtekre.

Fotó: AFP

„Odalépett a hangosbemondó-kabin ablakához August Everding, a záróünnepség igazgatója, és annyit mondott: »Azonosítatlan repülő közeledik az olimpiai stadionhoz, lehetséges, hogy bombázási szándékkal. Mondd, amit helyesnek tartasz!« Felnéztem az égre és láttam, ahogy két vadászbombázó elhúzott felettünk.

Nem tudtam, mit tegyek. Én voltam a legmagányosabb és legőrültebb ember, akit csak el lehet képzelni.

Kérje meg a helyszínen lévő 70 ezer embert, hogy távozzon? De hogy nyugtassa meg őket? Az előre nem látható következményekkel járó tömeges pánik elkerülhetetlen lett volna. Fuchsberger nem szólt, csak várt.

Közben Bonnban is feszült volt a helyzet, Leber védelmi miniszter elképzelhetetlennek és megengedhetetlennek tartotta, hogy a terroristák bombát dobjanak a stadionra. Közben a gép egy időre eltűnt a radarról, majd alacsonyabb magasságban feltűnt ismét, a célja továbbra is a bajor város volt.

A tétovázás sokba kerülhetett volna, azonban az utolsó pillanatban az ismeretlen repülőgép váratlanul bejelentkezett a légiforgalmi irányítónak. Egy finn utasszállító volt, a pilóták jelezték, hogy átmenetileg a teljes fedélzeti technológiájuk elromlott, se a radar, se a rádió nem működött. Több mint száz emberel fedélzeten leszállási engedélyt kértek a müncheni repülőtéren.

Leber később azt írta, nem mindig van olyan szerencsében része azt embernek, mint neki volt 1972. szeptember 11-én.

Hogy mi történt a Stuttgartból ellopott géppel? Lehet, éppen a furcsa helyzet miatt csúszott ki az ellenőrzés alól, mert soha többet nem került elő.

Kiemelt kép: DPA / dpa Picture-Alliance /AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.