A Nemzetközi Űrállomás (ISS) az űrkorszak eddigi legjelentősebb együttműködése: a 15 állam összefogásával fenntartott bázisra 1998-as megnyitása óta 19 nemzet űrhajósai jutottak fel, a fedélzeten pedig értékes teszteket és vizsgálatokat végeztek el. Az ISS kooperációja már csak azért is fontos, mert két történelmi rivális, az űrszektor két óriása, az Egyesült Államok és Oroszország is részt vesz benne. Az utóbbi években azonban folyamatosan nő a feszültség a két ország között, ami az űrbéli viszonyra is hat.
A konfliktus legújabb fejezete egy orosz rakétakísérlet, amely Amerika szerint veszélybe sodorta a Nemzetközi Űrállomást és a legénységét. Ahogy mi is beszámoltunk róla, Oroszország egy olyan, fejlesztés alatt álló fegyvert próbált ki, amelyet műholdak ellen lehet bevetni. A teszt során egy már nem működő szovjet űreszközt semmisítettek meg, a művelettel viszont rengeteg űrszemét keletkezett. Az amerikaiak szerint a felszabaduló darabkák veszélyeztették az ISS-t, az orosz űrhajósokat is magába foglaló legénységnek pedig kétszer is menedéket kellett keresnie a fedélzeten, amikor a törmelékek megközelítették az űrállomást. Antony Blinken külügyminiszter és Bill Nelson, a NASA igazgatója egyaránt elítélték a kísérletet, később a NATO és az EU is kiadott közleményt az ügy miatt.
A művelet tényét Oroszország ugyan utóbb elismerte, de a tesztet indokoltnak és biztonságosnak nevezték. A külügyi tárca arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok, Kína és India is végrehajtott már hasonló kísérletet – ez a tény egyébként jól jelzi, hogy az országok lassan felkészülnek az űrbeli hadviselésre.
A szakértők úgy vélik, hogy a most létrejött űrszemetek éveken vagy akár évtizedeken át fenyegethetik a Föld körüli pályán alacsonyan keringő űreszközöket. A nyomon követhető mintegy 1500 törmelék mellett több ezer kisebb, nem megfigyelhető darabka is létrejött. Hugh Lewis, a Southamptoni Egyetem kutatója a Space.comnak azt mondta, az új űrszemetek mintegy fele néhány éven belül visszahullhat a Földre és megsemmisülhet, a többi viszont több mint egy évtizedig fennmaradhat.
Tim Flohrer, az Európai Űrügynökség (ESA) űrszemétügyi hivatalának munkatársa szerint az eset miatt az elkövetkező években a műhold-üzemeltetők elkerülő manővereinek száma több mint 100 százalékkal nő majd. A jelenség világszerte megnehezítheti a cégek és egyéb szervezetek munkáját.
A trambulin működik
Bár korábban más nemzetek is teszteltek műhold elleni eszközöket, a hasonló műveletek pedig rendszerint nemzetközi feszültséghez vezettek, a mostani incidens különösen nagy visszhangot kapott. Az amerikaiak szerint a teszt miatt jelentősen nőtt az ISS fenyegetettsége, a Nemzetközi Űrállomás körül ráadásul eleve konfliktusos a helyzet az utóbbi időkben.
Ahogy a hidegháború alatt, úgy az amerikai–orosz rivalizálás most is begyűrűzött a világűrbe – az új űrversenyről egy korábbi cikkünkben írtunk bővebben, ám a folyamathoz ezúttal Kína is csatlakozott. A versengés még arra is kiterjed, hogy melyik nagyhatalom tud előbb filmet forgatni Föld körüli pályán.
2014-ben az Egyesült Államok az ukrajnai krízisbe való beavatkozás miatt szankcionálta Oroszországot. Dmitrij Rogozin, a védelemért és űriparért felelős akkori miniszterelnök-helyettest, az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) jelenlegi igazgatóját például kitiltották Amerika területéről – Rogozin egyébként a kanadai és az uniós szankciós listára is felkerült. Az Egyesült Államok döntése az orosz űripart is érintette, ennek pikantériája az volt, hogy ekkor a NASA saját űrhajó hiányában az orosz technológiára támaszkodott. Rogozin a szankció bevezetését követően a Twitteren gúnyosan üzent kitiltóinak. Mint írta, a helyzet értékelése után azt javasolja az amerikaiaknak, hogy trambulinnal juttassák el űrhajósaikat a Nemzetközi Űrállomásra.
Azóta a SpaceX fejlesztése révén az Egyesült Államoknak ismét van hazai gyártmányú űrhajója, a Crew Dragon 2020-ban szállított először asztronautákat az ISS-re.
Noha Rogozin vette a lapot, és gratulált az amerikai sikerhez, hozzászólását utóbb eltávolították. A Roszkoszmosz későbbi hivatalos kommunikációja meglehetősen barátságtalan volt a történelmi misszió kapcsán, az elemzők úgy látják, az orosz fél nem örült annak, hogy az Egyesült Államok közel tíz év után függetlenedett az orosz űrhajóipartól.
Egy titokzatos lyuk
A mostani fegyverteszt óriási feszültséget generált, de három éve egy ennél súlyosabb konfliktus is kirobbant a Nemzetközi Űrállomás körül. Ez a történet ráadásul máig nem zárult le.
2018 nyarán a NASA rejtélyes szivárgást észlelt az ISS-en. A jelenség közvetlenül nem veszélyeztette a legénységet, de az eset így is aggodalmat keltett. Később kiderült, hogy a szivárgás hátterében egy 2 milliméteres, az űrállomásra csatlakozó Szojuz űrhajón lévő lyuk állt. Felmerült, hogy egy parányi meteoroid idézte elő a sérülést, Rogozin viszont később már belülről létrehozott repedésről beszélt – ekkor a szabotázs lehetősége is felmerült. Ezt utóbb Szergej Prokopjev kozmonauta is megerősítette, igaz, ő nem tartotta valószínűnek, hogy a lyukat az űrben a kollégái fúrták volna.
2019-ben a Roszkoszmosz bejelentette, tudják, hogy mi okozta a sérülést, adatokat ugyanakkor nem fognak kiadni. Jim Bridenstine, a NASA akkori igazgatója nemtetszését fejezte ki a titkolózás miatt. A TASZSZ orosz állami hírügynökség három évvel az eset után, 2021 augusztusában már arról cikkezett, hogy a lyukat Serena Auñón-Chancellor amerikai űrhajós fúrta. A TASZSZ szerint az asztronauta idegösszeomlást kapott a küldetése során, és azért rongálta meg a Szojuzt, hogy minél előbb hazajusson. A NASA ugyan kiállt Auñón-Chancellor mellett, de az asztronauta magánéletének védelmére hivatkozva nem cáfolták az összeomlással kapcsolatos hírt.
A NASA szerint a probléma észlelésekor azonnal felmérték, hogy hol tartózkodnak az amerikai űrhajósok, adataik alapján pedig egyikőjük sem volt az orosz szegmens, illetve az arra dokkoló Szojuz közelében a szivárgás kezdetekor.
Elmozduló űrállomás, gyanús füstszag
A 2018-as szivárgás és a 2021-es fegyverkísérlet között egyéb, kisebb-nagyobb konfliktusok is kialakultak az ISS-en. 2019 februárjában például egy, az Orosz Űrügynökséghez közel álló forrás állítólag a NASA-s szektor egyik vécéjének kvázi felrobbanásáról beszélt, az amerikai fél viszont apró hibaként írta le az esetet.
Idén júniusban az orosz Zvezda szervizmodulban észleltek nyomáscsökkenést, augusztusban pedig előbb az orosz Nauka kutatómodul csatlakozása mozdította el váratlanul az egész űrállomást, majd újabb repedéseket azonosítottak – ezúttal a szintén orosz Zarja modulban. Szeptemberben az orosz szegmensben szólalt meg a füstjelző, Thomas Pesquet francia űrhajós ekkor azt mondta, égő műanyagnak vagy elektronikus berendezéseknek a szagát is érezte. Októberben aztán egy újonnan csatlakozó Szojuz lökte meg ismét az ISS-et, a legénység pedig vészhelyzeti üzemmódra váltott.
Az biztos, hogy ahogy öregedik a Nemzetközi Űrállomás, egyre több lesz a technikai probléma – az már más kérdés, hogy ezeket a hibákat milyen politikai célokra használják fel. Nagyon úgy tűnik, hogy az 1998 óta működő ISS küldetése, ezzel együtt pedig a program példátlan nemzetközi összefogása a végéhez közeledik. Amerika és Oroszország rivalizálása miatt valószínűsíthető, hogy az űrhatalmak külön fogják megpróbálni biztosítani az állandó emberi jelenlétet a világűrben.
A helyzet rendkívül komplex, több forgatókönyv is létezik. 2018 elején felmerült, hogy a Donald Trump vezette Egyesült Államok 2025 után kiszáll az ISS programjának finanszírozásából, később mégis a 2030-ig tartó üzemeltetés támogatása mellett döntöttek. 2021 áprilisában viszont már arról volt szó, hogy Oroszország léphet ki 2025-ben az együttműködésből, hogy egy új, önálló űrállomást hozzon létre. Augusztusban aztán ismét meglebegtették a kollaboráció folytatásának lehetőségét.
Kína lesz az új kihívó
A mai civilizáció elképzelhetetlen a világűr nélkül: az űripar a meteorológiától a hírszerzésen át a telekommunikációig megannyi területen tölt be meghatározó szerepet. Az űr ugyanakkor igazán csak most kezd kinyílni fajunk előtt: az idegen égitestek kiaknázásában felfoghatatlan gazdasági, társadalmi és politikai lehetőségek rejlenek.
Nem csoda, hogy a nagyhatalmak is törekednek a világűrbeli sikerekre. A versenyt az Egyesült Államok, Oroszország és Kína vezeti, igaz, más országok – például az Egyesült Arab Emírségek – is próbálnak felzárkózni.
Amerika legfőbb célja most az, hogy az Artemis-program keretében ismét asztronauták léphessenek a Holdra – a küldetést jelen állás szerint legkorábban 2025-ben hajthatják végre. A programban egy űrállomást is létrehoznának az égitestnél: ez a Gateway, amely nemcsak a későbbi Hold-missziókat, hanem az egyéb űrbéli projekteket, így a Mars meghódítását is segítheti.
2017-ben még azt tervezték, hogy a Gateway programjában Oroszország is részt vesz majd, 2021 elején viszont a Roszkoszmosz bejelentette, hogy nem fog közreműködni. A szervezet utóbb a Kínai Nemzeti Űrügynökséggel kötött megállapodást felszíni vagy keringő Hold-bázisok létrehozásáról.
Oroszország – pontosabban a Szovjetunió – kétségkívül az űrtörténelem úttörője volt, a hidegháború alatt az állam nagyban hozzájárult a technológiai fejlődéshez. Az elmúlt években ugyanakkor az orosz űrprogram mintha kezdene leszakadni az amerikaitól, illetve a kibontakozó kínaitól.
Az ázsiai ország 2019 januárjában elsőként landolt egy robottal a Hold túlsó oldalán, 2020 decemberében pedig egyik missziója révén 44 év után hozott el ismét mintákat az emberiség a Holdról. Eközben Kína elkezdett felépíteni egy saját, Föld körül keringő űrállomást – az ország az ISS programjában az Egyesült Államok szankciói miatt nem vehet részt.
A NASA régóta építi nemzetközi partneri körét, amelyhez olyan fontos, de az amerikai űrhivatal mellett eltörpülő szervezetek tartoznak, mint az ESA, a Kanadai Űrügynökség vagy a Japán Űrügynökség. Úgy tűnik, most Kína is hasonlóra törekszik, az Amerikával szintén nem túl jó viszont ápoló, a világűrben egyre inkább leszakadó Oroszországban pedig szövetségesre talált. Peking természetesen más országokkal, köztük Franciaországgal is tárgyal az űrprogramja kapcsán.
Az, hogy az orosz–amerikai együttműködés milyen módon folytatódik az űrben, már ha folytatódik, kérdéses. A Nemzetközi Űrállomáson történt események körüli üzengetések és botrányok, valamint a Kínával való kapcsolatkeresés mindenesetre azt sugallja, hogy komoly politikai átrendeződés várható a világűrben.
