A lap szerint a fluor-triklórmetán (CFC-11) forrásai azok a habképző gyárak lehetnek, amelyek a kínai Csingfuban találhatóak, és hatósági ellenőrzésük nem megfelelő.
Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, egy májusban ismertetett tanulmány alapján Kelet-Ázsia területéről, feltételezhetően Kínából, egy bizonyos CFC típus, CFC-11 szivárog a légkörbe.
A CFC-k kibocsátását 1987-ben korlátozta a montreali jegyzőkönyv – egyes anyagok használatára teljes tilalmat rendeltek el. Erre azért volt szükség, mert a tudományos bizonyítékok mind azt mutatták, hogy a CFC-k súlyosan károsítják az ózonréteget.
A jegyzőkönyv segítségével több lépésben sikerült jelentősen visszaszorítani a CFC-kibocsátást, és mára az ózonréteg igazoltan regenerálódni kezdett.
A májusi tanulmány ugyanakkor rávilágított, hogy nem sikerült teljesen megszabadulni a veszélyes vegyületektől:
A publikációban a szerzők arra jutottak, hogy a tiltott kibocsátás forrása valahol Kelet-Ázsiában lehet.
A New York Times közelmúltban bemutatott vizsgálata alapján Csingfuban több olyan üzem is működik, amelyek CFC-ket állítanak elő. A lap szerint a helyi gyártulajdonosok többsége tudott az illegális vegyületek kibocsátásáról, és csak egy tulaj állította, hogy nem volt tisztában a CFC-k ózonkárosító képességével.
Bár napjainkban a CFC-k helyett számos olcsóbb alternatíva létezik, a csingfui iparosok nem tudtak ezen anyagok létezéséről.
A kínai CFC-11-kibocsátás igen jelentősnek tűnik, és egy, a New York Times-nak nyilatkozó szakértő azt mondta, a csingfui gyárak nem lehetnek önmagukban felelősek a mért érték egészéért. Elképzelhető tehát, hogy további üzemek is szerepet játszanak a szennyezésben.
Akárhogy is, úgy tűnik, hogy a kínai környezetvédelmi hatóságok már fel is vették a harcot az illegális CFC-előállítókkal. A New York Times szerint egy alkalommal az ellenőrök percekkel azután léptek be az egyik gyárba, hogy a lap munkatársai befejezték az interjút a létesítményben.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
