A Bajnokok Ligája új formátumának bevezetésekor azt ígérték, hogy több izgalom lesz, mint korábban a már megfáradt csoportkörös lebonyolításnál volt, ahol sok esetben a nagyok 3-4 meccs alatt lerendezték a továbbjutást, és a legfontosabb kérdések már novemberre eldőltek. Ezzel szemben az idei szezonban azt látjuk, hogy a Paris Saint-Germain – ahol most egy drapéria nagyobb hullámokat vet, mint a csapat szereplése – jelenleg kieső helyen áll (25.), csakúgy mint a Lipcse (32.), de kaparnia kell még az Atlético Madridnak (23.), az AC Milannak (20.), a Realnak (18.) és a Bayernnek is (17.) a továbbjutásért.
Az új formátumról alkotott véleményünk mellett a téma kapcsán beszéltünk arról, hogy
- hígult-e a mezőny a 32-ről 36 csapatosra bővítéssel, vagy színvonalában nem változott a sorozat,
- milyen hozzáállást vált ki a topcsapatokból az, hogy nehéz kiesni,
- mennyit számít a vereség az új lebonyolításban, és ha játszani kell még két meccset a nyolcaddöntőbe kerülésért, akkor annak milyen jelentősége lehet a szezon második felében,
- és hogy hisszük-e azt komolyan, hogy bármely nagycsapatot fenyeget a kiesés veszélye, és ha nem, akkor van-e tétje egy alapszakaszban lejátszott Barcelona–Bayern meccsnek.
Kiegyenlítődött a mezőny Olaszországban, és a jó irányba. Ha tekintetünket a Serie A tabellájára vetjük, akkor azt látjuk, hogy a 13. fordulót követőn első Napoli és hatodik Juventus között mindössze két pont van. A hétvégén egymás ellen meccselő Inter és Napoli mellett beszéltünk még a rendkívül jó Fiorentináról, a pofátlanul fiatal Juventusról és a csodálatos Atalantáról is. Meg arról, hogy mennyire furcsa két skótot látni a nápolyi középpályáján, milyen játékos a góllövőlistát vezető Mateo Retegui, akinek nevét lassan egész Európa rettegi. A topligákat összevető statisztikák segítségével megvizsgáltuk, hogy miért megy szembe a trendekkel a Serie A, és miért tűnik úgy, mintha Olaszországban megállt volna az idő.
