Demiralizáló góllal indult a meccs az osztrákok számára, ugyanis már az 57. másodpercben megszerezték a törökök a vezetést Demiral révén. Onnantól kezdve esztelen nagy rohanás volt az eredmény után Ausztria részéről, bármiféle jól felépített labdás játék nélkül. Az osztrákok kapcsán beszélünk arról, hogy nem mindegy, hogy Danso harapja, vagy Alaba simogatja a labdát hátul, ugyanis hiányoznak azok a játékosok, akik a tempót tudnák diktálni, vagy adott esetben színezni tudnák a játékot.
Az angol futballszakíró, Michael Cox cikke nyomán beszéltünk arról, hogy mennyire fontos az, hogy egy válogatottnak a stílusa illeszkedjen az adott nemzet hagyományaihoz, vagy ez már egy idejétmúlt koncepciónak számít-e, valamint szóba kerül az is, hogy az osztrákoktól az Eb-n látott játék nem a hagyományos, dunamenti iskolából volt eredeztethető, ami kapcsán felvetődik a kérdés, hogy csupán egy energiaital-gyártó cég marketing lufija, parasztvakítás-e, amit láttunk, és a futball lényegének tagadása zajlott a szemünk előtt. Elmélkedésünk végén eljutunk addig a kérdésig, hogy
A török válogatottban nyolc olyan játékos is szerepel, akinek vajmi kevés köze van a török utánpótlásrendszerhez. A Törökország határain kívül született játékosok kapcsán beszélünk arról, hogy mennyire határozhat meg az, ha más futballkultúrában szocializálódsz, valamint szót ejtünk a globalizálódó világban az identitás fontosságáról, és különbséget teszünk a magyar válogatott honosításai és a török csapat diaszpórából származó játékosai között.
A hollandok kapcsán pedig egyelőre nem tudjuk eldönteni, hogy mennyire számít jónak, viszont Cody Gakpónak megtaláltuk a szintjét és a helyét, ahol kiteljesedhet.
