A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány új podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.
Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.
Az emberek nagy többségének közös élménye, hogy elveszítik szüleiket. Ha a gyereküket: az egy abnormális dolog, nincs is szavunk rá. A legbizarrabb, legkétségbeejtőbb és legiszonytatóbb élethelyzet ez Esztervári Adrienn szerint is, akinek tízéves fia, Tomi 2015 júniusában halt meg agydaganatban.
Hogy változik meg az élet, hogyan sötétül be minden egy diagnózis hatására? Mit tehet egy szülő, ha a gyereke üvölt a fejfájástól, és azt kiabálja neki, hogy „anya, téged utállak a legjobban”? Hogyan dönt úgy egy család, hogy feladja a kórházi küzdelmeket és megpróbálja teljessé tenni a gyerek utolsó heteit? Miként működik az élményterápia, az élet koncentrált és véges idejű bearanyozása? És lehet-e hinni ezek után?
Beszélünk a további „lehet, kell, szabad” kérdésekről is: vállal-e a szülőpár egy újabb gyereket mindezekután? És hogyan éli túl – ha egyáltalán – a párkapcsolat a betegség és veszteség hullámhegyeit? Lehetnek-e boldogok? Szó lesz a gyermeküket elvesztők ünnepnapjainak pokláról, és az izoláltságról a hétköznapi életben: Adrienn szerint az az egyik legnehebb dolog az ilyen szülők helyzetében, hogy nem lehet beszélni róla, mert a reakciók nem a részvétről, az együttérzésről tanúskodnak, hanem berögzült, tapasztalatmentes közhelyekről.
