Kováts Adél: Azért jöttünk ide anyuval, hogy ne szenvedjen

A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány új podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.

Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.

„Kisgyerekkorban nagyon sokat mentem a nagymamával a ravatalozóba, sok halottat láttam. A családom összes tagja le van fényképezve nyitott koporsóban.”

Kováts Adél Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő. 1993-ban a Radnóti Miklós Színház tagja lett, majd 2016-tól a színház igazgatója is. De minderről nem lesz szó.

Szó lesz viszont a bevésődő gyerekkori élményekről, a családi hagyományokról, ahol nem tabusították a halált. Véletlennek tűnő spirituális egybeesésekről, előrejelző álmokról, megálmodott halálokról. A halál át- és megéléséről életben, színpadon. Szülők, nagyszülők utolsó napjairól. Az élet végére ért édesanya kíséréséről, amiben sem bizakodni, sem elkeseredni nem érdemes. A pozitívba fordított veszteségről, amely odaadással, intimitással és humorral van átszőve.

„Amikor megtudtuk, hogy anyunak hetei vannak hátra, azt mondta: »Kisfiaim, mindent összevetve ezek idős korom legszebb napjai.« Mert annyira hálás volt, hogy az utolsó heteiben együtt tudtunk lenni.”