A kormány sikerpropagandáját elnézve Magyarország a legeslegek országává vált 2016-ban. Béremelések, adó- és járulékcsökkentések, otthonteremtési támogatás, bürokráciacsökkentés, javuló munkaerőpiaci helyzet, államháztartási egyenleg javulása, felminősítések – hogy csak a fontosabbakat említsük.
A pillanatkép azonban csalóka, hosszútávon hazánk nemzetközi versenyképessége folyamatosan romlik, ezt még a kormány is elismeri. A kilátásokat súlyosbítja az oktatás hihetetlenül gyorsan romló színvonala és a közelgő negyedik ipari forradalom. Bár a kormány felismerte, hogy Magyarországnak fel kell készülnie a digitális autóipari forradalomra, erős oktatás nélkül ez aligha fog menni.
Mindeközben az emberek a saját bőrükön kevéssé érzékelik a gazdasági növekedést. Sőt! A nemzetközi statisztikák szerint 2016-ban tovább nőtt a szegénység, és az egyenlőtlenség Magyarországon. A KSH adatai szerint Magyarországon a lakosság legalsó tizedének havi 27 800 forintos nettó jövedelme van. A legfelsőnek 228 ezer forint. Az átlagnak mintegy 95 883 forint. Vidéken az emberek a túlélésre rendezkedtek be, miközben a kormány szerint a magyar szociális rendszer az egyik legjobb Európában.
Az EU nélkül sehol sem lennénk
Bár az örök fanyalgóknak semmi sem elég jó, nem árt felidézni, miből is tevődik össze az óriási gazdasági növekedés. A közelmúlt magyar növekedése jelentős részben az EU-támogatásoknak köszönhető. Ez abból is látszik, hogy 2016-ban (a ciklus elején) visszaesett a támogatás, és ez azonnal éreztette a hatását a beruházási adatokban is. A hazánkban elköltött EU-támogatások a magyar GDP körülbelül 4 százalékát tették ki minden évben 2013-15 között, idén ez várhatóan 2 százalék lesz, jövőre valamivel magasabb. 2016-ban a közszféra EU-s pénzből finanszírozott beruházásai a 90 százalékot súrolták, azaz a stadionokon és uszodákon kívül szinte semmi nem épült idén Magyarországon az állam pénzéből. Jövőre ez megváltozik, több lesz az uniós pénz.
A gazdaság másik húzóerője a magyar export, amelynek 27 százaléka Németországba irányul, főként a hazai német autógyárakon keresztül. Az ipar 2016-ban gyakorlatilag stagnált, elég volt néhány leállás az autógyárakban, és máris bezuhant a termelés. Fontosabb, hogy a magyar ipari versenyképességet komolyan veszélyezteti a negyedik ipari forradalomnak nevezett technológiaváltás (digitalizáció, robotika, elektromos autózás), amelyre megfelelő oktatás hiányában nem leszünk képesek váltani. Röviden: az iparosítás és a szakképzés erőltetése helyett a felsőoktatás fejlesztése lenne szükséges ahhoz, hogy az európai beszállítói láncban továbbra is versenyképesek maradjunk.
A harmadik fő növekedési tényező a hazai fogyasztás élénkülése. A kiskereskedelem évek óta évi 5 százalék körüli bővülést mutat fel, az emberek egyre többet fogyasztanak. Bár ez megnövelheti az inflációt, 2016-ra az MNB legfrissebb prognózisa alapján az idén az infláció 0,4 százalék lesz, a GDP 2,8 pedig százalékkal bővül. (A pontos számokat 2017 elején fogjuk megtudni.)
A sikerek
Természetesen 2016-ban történtek nagyon jó dolgok is a gazdaságban. Ezek közül kettőt emelünk ki, amelyek közvetlenül érintik a pénztárcánkat. Az év legnagyobb dobása kétségkívül a jelentős minimálbér-emelés volt. Bár ez az összes hazai munkabért emelni fogja 2017-től, főként az alacsony keresetű dolgozók lesznek a nyertesei, ami rendkívül pozitív. Ezt némileg ellensúlyozza majd, hogy mivel a minimálbér-emelés nagy részét a vállalatok áthárítják a fogyasztókra, így sok segélyből vagy nyugdíjból élő szegényebb háztartás is rosszul járhat. A gyed viszont emelkedik (mivel a minimálbérhez van kötve), a jelenlegi maximum 155 400 forintról 178 500 forintra, ami a sokgyermekes, szegény családokat segítheti. Áttételesen elbocsátásokra is számítani lehet, de összességében többen nyernek a minimálbér emeléssel a szegényebbek közül, mint nem.
A családi otthonteremtési támogatás nagy sikertörténetnek indult, eddig csak mérsékelten váltotta be a reményeket. Ez abból is látszik, hogy a kormány folyamatosan lazítja a támogatás feltételeit. Eddig összesen 34 500 család vette igénybe a csokot a 2015 júliusi bevezetés óta, a kormányzat alsó hangon 80 ezer családdal számolt. Főként használt lakásokra, bővítésre vették fel a többgyermekes családok, akik vállalták, hogy újabb gyermeket szülnek, utóbbi szintén pozitív fejlemény. Az újépítésű lakásokat inkább a gazdagok vásárolják, hiszen, bár a kamatfelár a legmagasabb a régióban, a lakáshitelek relatíve még nem voltak ilyen alacsonyan, mint ma, ezért nekik mindenképpen megéri második, harmadik lakásba fektetni. Az óriási keresletre jellemző, hogy bár az újlakások árai is drágultak, már a tervezőasztalról elkelnek. Pozitívum, hogy az újlakások áfacsökkentésének, és az építési szabályok lazításának köszönhetően az építőipar újra magára talált, 2019-re 30 ezer lakás is épülhet.
Az árnyoldalak
Egy demokratikus ország gazdasági fejlettségét nemcsak a kemény makroadatok mutatják, hanem az úgynevezett puha tényezők is. Ilyenek például az egészségügyi szolgáltatások, az oktatási színvonala, az üzleti bizalom, a közigazgatás hatékonysága, a jogállam működése, a média függetlensége, a középosztály helyzete, a versenyképesség vagy a korrupció mértéke.
A legfájóbb pont az államosított korrupció, bár Orbán Viktor erről nemrégiben azt mondta: korrupció nem létezik, azt csak a politikai ellenfelei terjesztik. Aki kételkedik abban, hogy milyen mértékű mutyik zajlanak a színfalak mögött a közigazgatás segítségével, annak elég csak annyit mondani: Mészáros Lőrinc, Garancsi István. Illetve a budapesti olimpia és a paksi bővítés körüli ügyek, valamint az összes nagyobb, túlárazott, pénzszóró állami beruházás az elmúlt hat évben.
A jogállammal kapcsolatban elég csak arra utalni, hogy a kormány 2010-től szisztematikusan leépítette a jogállam összes, klasszikus ismérvét. Kiüresítették az Alkotmányt, az Alkotmánybíróságot. A sajtószabadságot jogi és gazdasági eszközökkel korlátozták. Átírták a választójogi törvényt. Adminisztratív eszközökkel korlátozták a parlamenti ellenzéki pártok munkáját, lehetőségeit a parlamentben. A civil társadalom ellen összehangolt kormányzati kampányt folytattak, hogy gyengítsék őket. A pedagógusokat megfélemlítették, elvették az iskolák autonómiáját.
Választási kampány
Mindez azt jelenti, hogy az Orbán-kormányok 2010 óta valamennyire rendbe tették a gazdaságot, ám a demokratikus jogállamot tervszerűen leépítették (bár egyikből se érzékel sokat a magyarok többsége). A kettő nem feltétlenül jár együtt, gondoljunk csak a diktatórikus Szingapúrra, a világ egyik pénzügyi központjára. Sőt, a versenyképesség és a gazdagság sem jár együtt, erre példa néhány arab állam.
Egy autoriter populista kormányzás egészen sokáig életképes maradhat kapitalista környezetben. A nemzetközi vállalatoknak a stabil kormányzás a fontos, és az, hogy kapjanak elég támogatást a beruházásaikhoz. Az viszont, hogy a miniszterelnök személyéhez kötött kormányzás ne tudjon autokrata rendszerré szilárdulni a következő években Magyarországon, elsősorban a magyar választókon múlik. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen az autoriter kormányzás az új választójogi törvénnyel, az állami propaganda szolgálatába állított médiagépezettel, a választások előtti pénzszórással mindent meg fog tenni, hogy újra hatalmon maradjon.
