Négy éve még a szavazatok 52,7 százaléka és a 176-ból 173 egyéni győzelem kellett a kétharmadhoz, most 44,9 százalékos listás teljesítmény és a 106-ból 96 egyéni mandátum is elégnek bizonyult.
A külhoniak döntő mandátumot hoztak
Úgy sikerült tehát megőrizni a kétharmadot, hogy a Fidesz határon innen 564 150 szavazót veszített négy év alatt, határon túl viszont csak 122 588 szavazóval tudta ezt pótolni. A külhoni szavazatokkal kibővült 2 264 730-as érték alulmúlja a Fidesz 2002-es 2,31 millió és 2006-os 2,27 milliós szavazatszámát is, amelyek akkor nemhogy a kétharmadhoz, de a választási győzelemhez is kevésnek bizonyultak.
A Political Capital szerint mindebben a legnagyobb szerepe az egyéni kerületek megnövelt súlyának, a második forduló eltörlésének és a „győzteskompenzációnak” van.
A külhoni magyar állampolgárok szavazatszáma ugyan minden várakozást alulmúlt, mert mindössze egy mandátumot vitt át az LMP-től a Fideszhez, de a kétharmad éppen egy mandátumon múlott, így ez a bő százezres szavazattömeg is nélkülözhetetlennek bizonyult.
7 mandátumot bukott az ellenzék
A győzteskompenzáció hatása ennél jóval jelentősebb. Az elemzők számítása szerint a Fidesznek hat extra mandátumot hozott. Hármat az MSZP, kettőt a Jobbik, egyet az LMP kárára.
Ha mind a külhoni voksokat, mind a győzteskompenzációt kivesszük a rendszerből, akkor a „Kormányváltók”-nak és a Jobbiknak 3-3, az LMP-nek 1 mandátummal lenne több.
Az ellenőrizhetetlenül elkölthető kampánypénzekre utazó kamupártok nélkül nagy valószínűséggel szintén nem lenne meg a kétharmad, igaz nem tudni, hogy a szavazóik hogyan szavaztak volna (ha egyáltalán).
Az átrajzolt választókerületi térkép mindenesetre a 2014-es választáson bizonyosan nem volt kulcsszereplő, mivel az csak szorosabb választási eredménynél képes jobbra billenteni a végeredményt.
Ennél is nehezebb a kampány szabályozásának – vagy szabályozatlanságának – a választási végeredményre gyakorolt hatását számszerűsíteni, annyi azonban bizonyosan kijelenthető, hogy az a kormánypárti stratégia, amely minél inkább az elkötelezett választók mobilizálását és a stabil pártpreferenciával nem rendelkezők elidegenítését célozza, sikeresnek látszik.
