„Ez egy szomorú sikerélmény” – életvégi ápolók az utolsó időkről

A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány új podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.

Nehéz szavakat találni a veszteségre. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett ebben a sorozatban Simonyi Balázs a téma magyar hangja.

„Van olyan, hogy végig ott ül a hozzátartozó, és csak kimegy a mosdóba, és akkor hal meg a beteg. Ez lehet véletlen vagy az, hogy csak így tud elmenni. Erre mondjuk: megszökött.”

Át kell-e élnie előzetesen az ápolónak a szenvedéseket és méltatlanságot, hogy utána az empátiát jobban tudja sugározni a beteg felé? Egyáltalán: hogyan tanulja meg egy ápoló, hogy milyen kiszolgáltatott, terminális betegnek lenni, mit érezhet és miként kell vele együttműködni?

Hogyan megy egy gyógyithatatlan beteg életvégi ápolása? Hogyan viselkednek a hozzátartozók? Mire koncentrálnak a végstádiumú ápoltak az utolsó időkben, hogyan reagálja ezt le egy profi vagy épp egy ösztönös kísérő? Miért nem érdemes görcsösen kapaszkodni a reménybe, és miért érdemes inkább helyette az utolsó pillanatok meghittségére figyelni?

A jó kísérő nem irányít, hanem a halálra készülő betegre összpontosít, fizikailag segít, beszélget, de leginkább hallgat, azaz csendben marad és figyelemmel fordul a távozó felé. Egy jó kísérőnek nem vagy nemcsak egészségügyi, vallásos vagy spirituális képzésben kell részesülnie: egyszerűen emberséget kell tanulnia. A betegnek a fájdalmak ellenére „át kell kelnie”. Ha a beteg elengedi az életet, elfogadja a halált, akkor nem összeomlásnak, hanem felszabadultságnak lehet tanúja a kísérő.

Mit akar még elmesélni, lelkünkre kötni a haldokló? Milyen audiovizuális emléket tud örökül hagyni és ez miért fontos neki és nekünk, hátramaradottaknak? Beszélünk tehát időkapszulákról, személyes üzenetekről, felvételekről az utókornak. Elengedésről és ragaszkodásról, méltóságterápiáról és a kiégés kezeléséről. A jó végről és a tibeti halottaskönyvről.

„Meg kell érteni, hogy ez a test működése, és le kell cserélni a kasztnit. Amikor ez megfogalmazódik, akkor történik az elengedés, ami nagyon nagy könnyebséget ad a kommunikációban és együttlétben. Egy felszabadult állapot.”