FN – NÉPSZAVAZÁSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

December ötödikén két kérdésben is a szavazóurnákhoz járulhatnak a választásra jogosult magyar állampolgárok. De hogyan is szól pontosan a két kérdés? Milyen következményekkel járhat az igen vagy a nem az egyes kérdésekben? Mit javasolnak a hangadó politikusok és közéleti személyiségek, és mit mondanak a szakemberek? Böngésszen a FigyelőNet alábbi népszavazási összeállításában, hogy megértse a kérdéseket, hogy biztosabb kézzel húzhassa be az ikszet!

A népszavazáson két kérdésre válaszolhatunk: az egyik a kettős állampolgárságról szóló népszavazás címen került be a köztudatba, míg a másik – a kérdést leegyszerűsítve – kórházprivatizációs népszavazás rövidítéssel fut a hírekben.

A kettős állampolgárságról szóló népszavazás

December ötödikén (illetve az Egyesült Államokban már egy nappal korábban) arról dönthetnek a magyar állampolgárok, hogy kötelezzék-e döntésre (azaz egy kétharmados törvény megalkotására) az Országgyűlést a kettős állampolgárságról (Részletek és a legfontosabb tudnivalók).

A pontos kérdés úgy hangzik: “Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti Magyar igazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”

A legfrissebb közvélemény-kutatások fényében kiegyenlítettnek tűnik az igenek és nemek harca, az pedig egyelőre megjósolhatatlan, átlépi-e a választói aktivitás az érvényességi küszöböt. A nagy kérdés persze az, melyik forgatókönyv valósul meg, ha megszületik a nép meghatalmazása.

A kettős állampolgárság kérdése többször előkerült már, ezúttal a Magyarok Világszövetsége tűzte zászlajára a témát, és a megfelelő számú aláírás összegyűjtése után meg sem állt a Parlamentig. Az Országgyűlés annak rendje és módja szerint elrendelte, a köztársasági elnök pedig kiírta a referendumot, hogy aztán a magyar politikai élet viszonylag állandó politikus-színész gárdát felvonultató színpada szépen lassan a Hyde Park Corner jellegét öltse magára. A hazai közélet ismert személyiségei mellett nem hagyta szó nélkül a kettős állampolgárság bevezetésének lehetőségét Joschka Fischer német külügyminiszter, és Lothar Matthäus a magyar labdarugó-válogatott szintén német szövetségi kapitánya.

A legnagyobb lendülettel és a legerőszakosabban persze a parlamenti pártok képviselői próbálják „megmutatni a helyes irányt” – egyetértésről azonban szó sincs. A Fidesz alakította ki a leghamarabb saját álláspontját, melyet következetesen és kitartóan kommunikál – elsősorban Orbán Viktor volt miniszterelnök és Pokorni Zoltán alelnök útján. Az MDF a kérdésre adandó válasz helyett inkább saját, már meglévő törvényjavaslatára próbálja felhívni a figyelmet, a szocialisták pedig rövid tanakodás után követték szabad demokrata koalíciós partnerüket és a felvetés elutasítása, azaz a nem válasz mellett tették le voksukat, erre bíztatva híveiket is. Ezt „kívülről” támogatja a kormány e témában kidolgozott javaslata, valamint a tájékoztatás álcája mögé bújtatott kormányzati kampány, mely a politikai ellenfelek bekapcsolódása után gyorsan számháborúvá nőtte ki magát A jobbról jövő és a válaszadás kapcsán ugyanarra mutató köztársasági elnökkel ellentétben a miniszterelnök először saját elmondása szerint nem kívánta befolyásolni a közvéleményt, majd meggondolta meggondolta magát és kiterítette kártyáit.

Az ügy kapcsán a népszavazás előtt néhány nappal megszólalt a szomszédos országok közül leginkább érintett Románia külügyminisztere is, aki szerint nincs mód arra, hogy valaki egyszerre legyen magyar és román állampolgár.

Kórházprivatizációs népszavazás

“Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt” – teszik fel majd nekünk a kérdést december 5-én. Nos, ember legyen a talpán, aki erre a kérdésre értelmesen válaszolni tud.

Az alapvető probléma a mondatszerkezettel van: a kérdés második felében, a népszavazást kezdeményező két párt által eredetileg kifogásolt „második kórháztörvényt” ugyanis először Mádl Ferenc köztársasági elnök, majd miután a Parlament a jogszabályt kevéssé elegáns módon egyszerűen újra megszavazta, az Alkotmánybíróság is megsemmisítette. Ekkor azonban már folyt az aláírásgyűjtés, nem volt visszaút: népszavazni márpedig kell, bármibe kerül is.

A meghurcolt jogszabály azonban nem az első volt a sorban: bármennyire ágált is most a legnagyobb ellenzéki párt, annak idején, igaz, valamelyest eltérő tartalommal, szinte kormányzásuk utolsó pillanatában ők is megalkották a sajátjukat, amit nem fogadott sokkal nagyobb lelkesedéssel a szakma (Lásd még korábbi híreinket: A kórházprivatizáció előkészítése folytatódik, A kórháztörvény visszavonását kérik), és a politika se nagyon vergődött vele zöld ágra. Az MSZP aztán választási ígéretéhez híven visszavonta a Mikola-féle törvényt, a sajátját azonban csak jelentős késéssel, 2003. májusában terjesztette a Parlament elé – innentől pedig már ismerős a történet.

Visszatérve a népszavazáson feltett kérdésre: a baj az, hogy a mondat első fele sem okvetlenül egyértelmű. Pontosabban az – csak éppen a kampányplakátokon szereplő, az úgynevezett kórházprivatizációról szóló szlogeneknek, és a népszavazáskor majd felteendő kérdésnek van csak igen áttételesen köze egymáshoz.

Egészségügyi privatizáció (hiszen a kérdés nem csak a kórházakról szól, ld. „egészségügyi közszolgáltató intézmények”) a rendszerváltás óta folyamatosan zajlik Magyarországon, legjellemzőbben a háziorvosok körében, ez azonban a legritkább esetben járt csak eddig az egészségügyi vagyon (épületek, műszerek) magánkézbe adásával. Ennek valószínűleg az volt a legfőbb oka, hogy az intézménytulajdonos önkormányzatok, akiknek ugyan szabadságában áll tulajdonukat eladni, az egészségügyi ellátási kötelezettség meghiúsulásától tartva minden egyéb akadály nélkül is húzódoztak az eladástól.

Általában úgynevezett funkcionális privatizáció zajlott le, azaz a „privatizált” szolgáltatást a költségvetési tulajdonban maradt épületekben, eszközökkel, államilag finanszírozott magánvállalkozók vagy társaságok (praktikusan általában orvosok) nyújtják. A szabályozatlanság számtalan deformációt is okozott főként a magánosításba először bekapcsolódott háziorvosi szférában, és bár történtek kísérletek, hogy a szabadon burjánzó rendszert racionalizálják kissé, ezek kétes sikerrel jártak (Lásd még RENDELŐK PRIVATIZÁCIÓJA – Az orvos válaszol című összeállításunkat 1999-ből.)

Az MSZP, miként anno a Fidesz is, többek között ebben a zavaros helyzetben akart végre rendet tenni, különös tekintettel a fekvőbeteg-intézmények működtetési jogának, tulajdonlásának kérdésére. A tavalyi törvény hatására többeknek víziói támadtak arról, hogy özönli majd el a magántőke az egészségügyet, a roham azonban (nézőponttól függően sajnos vagy szerencsére) elmaradt.

Azóta a Fidesz többször megkongatta már a vészharangot, mondván, hogy a „fű alatt”, az ügydöntő népszavazás eredményének elébemenve folyik a privatizáció az egészségügyben.

Arról, hogy néhány kórházban valóban beindult egyfajta magánosítás, konkrétan magáncégek vették át a működtetést, kevesebb hír szól. Pedig például Kiskunhalason és Körmenden, legutóbb pedig Siklóson is eladta a helyi önkormányzat a fekvőbetegintézmények működtetési jogát, a Budai Gyermekkórházat pedig már előkészítették a privatizációra. A halasi Semmelweis Kórház működtetési jogát 57 millió forintért megvásárló Hospinvest Rt. a cég vezérigazgatójának elmondása szerint húszéves szerződést kötött az önkormányzattal, amiben többek között hat év alatt 2,5 milliárdos fejlesztést vállalt, továbbá azt, hogy a kórház jelenlegi profilját semmiképpen nem szűkíti majd. Az intézmény eddigi dolgozóit pedig szinte teljes mértékben a közalkalmazotti törvény feltételei szerint foglalkoztatja tovább a cég.

Látnivaló: érvekből egyik oldalon sincs hiány. Minthogy az is kiszámíthatatlan, mi lesz a következménye annak, ha érvényes győzelmet aratnak az igennel voksolok. A Figyelő mindenesetre számba vette a lehetőségeket.