A népszavazástól függetlenül, ma is létezik a határon túli magyarok számára kedvezményes honosítás: a jogszabály magyar felmenőhöz és egy év folyamatos életvitelszerű itt tartózkodáshoz köti. Alapesetben 8 évet kell várni az állampolgárság megszerzésére, bizonyos törvényi méltánylást érdemlő esetekben azonban elég az 5, illetve a 3 éves itt lakás.
Az állampolgárság megszerzésének – a hatályos törvények alapján – tehát elengedhetetlen feltétele a Magyarországon való folyamatos
jelenlét, a lakhatás és megélhetés biztosítása, sőt erkölcsi és állambiztonsági szempontokat is vizsgálnak a hatóságok. A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) kezdeményezésére indult kérdés alapján, ha érvényes és eredményes a népszavazás, a törvényalkotóknak kötelességük lesz egy olyan passzust beemelni a hatályos állampolgársági törvénybe, amely szerint mindenki, aki magyar származását magyarigazolvánnyal vagy más módon igazolva kérelmezi az állampolgárságot, azt automatikusan meg is kapja.
|
Jogászi megközelítésben tehát értelmezhetetlen a hétvégi Magyar Állandó Értekezlet tizennégy tagszervezetének a nyilatkozata, amely sikeres népszavazás esetén arra kéri az Országgyűlést, hogy „a nemzetközi példákat követve és a magyar költségvetés realitásait figyelembe véve olyan állampolgársági jogszabályt alkosson, amely egyszerre garantálja a határon túli magyarság szülőföldön való megmaradását és az akadálytalan kapcsolattartást az anyaországgal”.
A népszavazás nyomán született törvénymódosítás nem követelné meg az áttelepülést. A hatóságok semmilyen, az állampolgárság megszerzéséhez kötött törvényi feltétel meglétét nem vizsgálhatnák. A politikai retorikában kettős állampolgárságként aposztrofált intézmény közjogi értelemben a magyar állampolgárságot jelenti a népszavazásra feltett kérdés alapján.
Ez tehát nem azonos a külhoni állampolgársággal, amelyet Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke és még néhány hazai politikus is emleget, hanem ugyanazt jelenti, amivel Magyarország mind a tízmillió állampolgára rendelkezik. Ebbe – bizonyos külön feltételek teljesítésével, például magyarországi lakóhely létesítésével – beletartozik a választójog és a hazai szociális ellátórendszerhez való hozzáférés is.
A kommunikációs csata egyelőre útlevélről és számokról szól. Hazafias kötelességről, Trianon „eszmei” reparálásáról, illetve – a másik oldalon – felelős, az ország gazdasági egyensúlyára is figyelő tájékoztatásról. Amennyire a következményeket elbagatellizáló a retorika a jobboldalon, ugyanannyira túlzó a potenciálisan 800 ezer betelepülőt vizionáló kormányzati ellenkampány is.
A magyar állampolgárságnak azonban akkor is lehetnek a hazai oktatási és egészségügyi rendszerre következményei, ha a jogosultak nem költöznek át, csupán magyarországi lakcímmel rendelkeznek. Ekkor ugyanis – mivel számos jogosultság nem járulékfizetéshez kötött, gyermekek és eltartott hozzátartozók esetén ezt az állampolgárság önmagában is megalapozza – várható, hogy sokan a gyermekeket inkább Magyarországon gyógyíttatják és iskolázzák be.
Számok több oldalról
Kormányzati becslések szerint a „kétlakiság”, azaz az, hogy ténylegesen nem itt dolgoznak, s nem itt fizetnek adókat és járulékokat, ám szükség esetén igénybe veszik a magyarországi egészségügyi ellátást, oktatási és felsőoktatási rendszert, évente mintegy 250 milliárd forint további kiadást ró a költségvetésre. Batiz András kormányszóvivő szerint ez a becslés felső határa.
Több tárca is elemezte a kettős állampolgárság ágazati hatását. A foglalkoztatási minisztérium szerint – figyelembe véve azt a hivatalos statisztikát, hogy havonta átlagosan mintegy 25 ezer állás folyamatosan betöltetlen – 25–30 ezres „bevándorlás” még pozitív hatást is indukálna. „Ám ha ennél nagyobb számban érkeznek munkát keresők Magyarországra, az már feszültséget okoz” – hangsúlyozza Kordás László, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára.
Az Ifjúsági, Családügyi Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium is készített kalkulációt: több százezer ember áttelepülése több mint százmilliárddal terhelné meg a társadalombiztosítást, aminek az a magyarázata, hogy az 1997-ben módosított egészségügyi törvény a szolidaritás elvére épít. A törvény nem kizárólag a járulékfizetésre építi a jogosultságot, számos természetbeni szolgáltatást önmagában az állampolgárság megalapoz. (Ma Magyarországon valamivel több mint 3 millió ember fizet járulékot, ám a szolidáris rendszerben mind a 10 millió állampolgár részesül a szolgáltatásokból.)
Az MVSZ vezetése szerint azonban életszerűtlen, hogy kizárólag gyermekek, rokkantsági, egészségügyi és nyugdíjjárulékra jogosultak tömegei jönnek át. Mint azt a szövetség egyik közgazdásza, Alakszainé Oláh Annamária legutóbbi sajtótájékoztatójukon a nyilvánosság elé tárta, kalkulációjuk szerint nemhogy többletkiadást nem, de éves szinten is majd’ 85 milliárd forint többletbevételt hozhat az állami költségvetés konyhájára az, ha az esetleg az „igen” győzelmével záruló szavazás nyomán a PM által emlegetetett 800 ezer, jelenleg a határokon túl élő magyar döntene az áttelepülés mellett.
A „modell” szerint áttelepülni inkább családok, mint elszigetelt egyének fognak: gyerekek és esetleg nyugdíjas korú idősek éppúgy, mint aktív munkavállalók. Ennek fényében a 800 ezer áttelepülő évente 45 milliárd forint egészségügyi, 53 milliárd szociális, és 62 milliárd oktatási többletkiadást okoz majd, míg például a nyugdíjuk évente 161 milliárd forintba kerülhet.
Az áttelepülők generálta bevételeket is hasonló módon vette számba az MVSZ: a hatástanulmány szerint a közvetett, fogyasztáshoz kapcsolt adókból évente 207 milliárd, a jövedelmekhez kapcsolódó adókból és járulékokból pedig majdnem évi 208 milliárd forint többletbevétel származik majd. Az összes kalkulált bevétel évi 415 milliárd forintot tenne ki, szemben a kiadások 331 milliárd forintos szintjével.
De mint arra Alakszainé többször rámutatott, a többszázezer főnyi áttelepülőt feltételező kalkulációk mindössze azért készültek, hogy összehasonlítható adatokat állíthassanak szembe a PM számításaival. Bár erre vonatkozólag nem rendelkeznek konkrét felmérésekkel, szerintük minden jel arra mutat, hogy még százezer főnyi áttelepülővel számolni is merő túlzás.
Kötelező erő
Mindenesetre, ha több mint 2 millió „igen” szavazattal zárul az ügydöntő referendum (s persze a „nem”-ek száma ezt nem haladja meg), az országgyűlésnek nem sok mérlegelési joga marad. Az alacsony érdeklődéssel kísért európai parlamenti választásokon a Fidesz 1 millió 450 ezer szavazatot szerzett, a jobboldali pártok mégis szkeptikusan tekintenek a jövőbe. Attól tartanak, hogy mivel nincs időhatár a törvény módosítására, a kormány majd a végtelenségig húzza az időt, s az MSZP-s és SZDSZ-es képviselők elszabotálják ezt a törvényalkotási kötelezettséget.
Az MSZP ugyanakkor azt várja a kormánytól, hogy még a referendum előtt alkossa meg a „nemzetpolgárság” fogalmának jogintézményét. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is azt szorgalmazza, hogy még a referendum előtt szülessen törvény a kettős állampolgárság tartalmáról. A jogot ismerők azonban pontosan tudják: bármilyen néven, bármilyen törvényt is hoz az országgyűlés, az nem írhatja felül, s nem teheti érvénytelenné az „igen”-nel végződő népszavazás eredményét.
Születhet jogszabály a külhoni útlevélről és a Szülőföld program számos kezdeményezéséről, ám azok egyike sem mentesíti a parlamentet az alól, hogy meghozza a kedvezményes honosításról szóló törvényt. Nem szűkebb és nem tágabb tartalommal, mint amelyet a hatályos Alkotmány és más jogszabályok tartalmaznak.
A cikket teljes egészében a Figyelő november 18-án megjelenő 47. számában olvashatja.
