Gazdaság

HÁZIORVOSI PRIVATIZÁCIÓ – Teória és praxis

A kormány döntött: jövőre praxisjogot kapnak a háziés gyermekorvosok, most először és utoljára ingyen. Azután fizessen, aki gyógyítani akar.

Kijut a jóból mostanában a családorvosoknak: a már évekkel ezelőtt vállalkozóvá avanzsált ex-körzeti orvosokkal először a rendelőiket akarták megvetetni, most pedig a teljes körű kistafírozás jegyében megkaphatják a gyógyítás kizárólagos jogát. Alapvetően persze örülniük kellene (ahogy nekünk is), hiszen minden korábbi szkepszis ellenére indul az egészségügy (részleges) privatizációjának következő állomása: az Orbán-kabinet novemberi döntése szerint jövő évtől praxisjogot kapnának az önálló tevékenységet folytató és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) szerződéses viszonyban álló családorvosok és szerencsésebb társaik.

Mintegy 7 ezer házi-, gyermek- és fogorvos a jövő év elejétől ingyen kapná tulajdonába praxisát, amellyel ezután – megfelelő kijelölt határok között – szabadon rendelkezhetne, orvosi hivatása befejezése után például értékesíthetné, vagy pedig járadékra válthatná azt. És ez még csak a kezdet: a praxisjogot a tárca szeretné megadni a járóbeteg-ellátásban dolgozó szakorvosoknak is; a javaslat keretfeltételeinek kidolgozására Fodor Miklós, miniszteri biztosa kapott megbízást.

Fodor Miklós szerint a szakorvosok még ebben a ciklusban megkaphatnák a praxisjogot. Ennek csak annyi a feltétele, hogy az egy meghatározott területen működő szakorvosok egyénileg szerződjenek a rendelőintézetek tulajdonosaival (többnyire a helyi önkormányzatokkal), illetve az egészségbiztosítóval. Elkerülendő a túlkínálatot, az egészségügyi tárca még ez évben elkészíti az orvosi munkaerőpiac elemzését, s ezek után vélhetően ki lehet majd számítani, hogy az adott lélekszámhoz képest hány orvosra van szükség. A pontos adatok életbevágóan fontosak lehetnek, elvégre a kórházi kapacitásszűkítés során leépített (vagy az ezután utcára kerülő) orvosok máskülönben nehezen kaphatnának munkát akár az alap-, akár a szakellátásban a mind szőrösebb szívű önkormányzatoktól (intézményfenntartók), illetve az egészségpénztártól (finanszírozó).

Annyit már most is lehet tudni, hogy az alapellátásban a praxisok száma tovább már nem bővíthető. Határt szab annak az a körülmény is, hogy egy bizonyos kártyaszám – ennek értékét ma 1400 és 1700 darab közé teszik – alatt egyszerűen nem éri meg családorvosnak lenni. S ez még semmi, hiszen elég arra gondolni, hogy Magyarország lakossága hónapról hónapra apad, így évente, egyenletes népességfogyást feltételezve, 15-20 körzet válik statisztikailag életképtelenné. Valahol tehát szűk lesz a nadrág, csak éppen nem tudni, hogy hol, meg azt sem, kik lesznek ama kevésbé szerencsések, akik az ígéretek ellenére mégsem adhatják tovább (jó pénzért) a megszerzett praxist.

A többiek mindenképpen jól járnak: a jövőben ugyanis a szakképesítést szerző orvosok – hasonlóan a nyugat-európai gyakorlathoz – csak vásárlással juthatnak majd praxishoz. Ennek ára mai árfolyamon számolva 1-9 millió forint lehet, függően az orvosnak leadott tb-kártyák számától. Mint kiderült, az egészségügyi tárca gazdája, Gógl Árpád a nyugat-európai gyakorlatot követve egy családorvos ötévi jövedelmét vette figyelembe a praxis árának kiszámításakor. Ez viszont az orvosok érdekképviseletei szerint erősen eltúlzott, felülbecsült érték, s a minisztériumnál nem számoltak még az elengedhetetlen költségekkel, továbbá az adóval és a járulékokkal sem (meglehet, számoltak viszont a leendő paraszolvenciával.

Gondot okoz az is, hogy az amortizációs költségeket egyelőre még nem tartalmazza a kártyapénz, ám a miniszter ígéri: néhány éven belül orvosolják ezt is. Marad tehát a kérdés, hogy egy frissen szakképesítést szerző orvos miként tud lefizetni egy ekkora, első hallásra igen jelentősnek tűnő összeget. Két megoldás persze máris kínálkozik. Vagy kidolgoznak erre is egy hitelkonstrukciót, akárcsak a háziorvosi rendelők magánosítására – erre már történt utalás Gógl Árpád részéről, aki a változatosság kedvéért megint megemlített egy 70 milliárdos összeget. Ez lehet egy mágikus szám, de meglehet, ez ugyanaz a 70 milliárd, ami a rendelőprivatizációhoz és -korszerűsítéshez felvehető hitel fedezetéül szolgál, ami – vigyázat! – nem azonos a praxisprivatizációval. A másik lehetőség szerint – csakúgy mint az ánti-világban – az orvosfamíliák mintegy továbbörökítik szintén orvos gyermekükre a családi tőkét. Ekkor az immár jómódú orvos szülő(k) megveszik a szintén medikus gyereknek a szükséges praxist, ideális esetben átadják a már meglévő sajátot, amikor is a praxisvásárlás puszta formalitás.

De ne szaladjunk ennyire előre, elvégre még hátravan a szükséges joganyag pontos kidolgozása, majd parlamenti véglegesítése és elfogadása, addig nem nyilvánosak a részletek. Egyébként ez a törvényjavaslat még a szokásosnál is nagyobb titkolódzással kerül a parlament elé, mi több, halandó emberfia addig bele sem pillanthat, ami le nem pottyantják a képviselők asztalára, addig meg még átfésüli néhány illetékes parlamenti bizottság. Hogy nem lesz sima az ügy, azt jelzi: a szocialisták máris hatpárti konzultációt szeretnének ez ügyben, s a legnagyobb ellenzéki párt nem rejtette véka alá ama véleményét sem, hogy az egész privatizációs koncepciót elsietettnek és kidolgozatlannak tartja.

Vannak azonban jól kiszámítható folyamatok. Például jó egy év múlva, amikor a letelik az első próbaév, s az Orvosi Kamara felülvizsgálja, hogy a praxisjogot gyakorló orvos megfelel-e még a követelményeknek, kiderül: mekkora lesz a várható üresedés az ezt követő két-három évben. Merthogy lesz, az holtbiztos. A következő bő év leforgása alatt a háziorvosok mintegy negyede betölti a kritikus kort – ez a rendelettervezet szerint a 65-67. életévben következik be. Velük a kamara csupán néhány éves szerződést köt, s azután – hiszen a megszerzett jog, ugye, mégsem vehető el – arra kötelezi őket, hogy adják el a megüresedő praxist, amire pályázniuk kellene a jelentkezőknek. Vélhetően ezen a ponton fognak a legtöbbet faragni a törvényhozók.

Egyes megfigyelők váltig állítják, hogy a praxisjoggal való cserebere némiképpen kárpótlásul szolgál, elvégre az Orbán-kormány (a még ellenzékben, majd a kampány során tett ígéretei ellenére) mégsem kívánja ingyen átadni a háziorvosi rendelőket, illetve infrastruktúrát. Sőt, az egészségügyi és gazdasági tárca még abban sem ért egyet, hogy egyáltalán rendelkezésre áll-e az a 70 milliárdos összeg, ami a rendelőprivatizációra felveendő hitel garanciájául szolgálna. A Gazdasági Minisztérium (GM) már figyelmeztette is az egészségügyieket, hogy a nevezett összeget jó lenne megtalálni valahol a büdzsé mélyén, miután az utóbbi minisztérium saját költségvetésében ilyen tétel nem található, s abból nem is gazdálkodható ki.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik