2018: Így jutottunk el a dühös emojiktól a könnygázig

Békés diáktüntetéssel indult, könnygázzal és rabosításokkal teli utcai megmozdulássokkal zárult 2018. A tüntetések keretbe foglalták az évet, és úgy látszik: van egy réteg, amelyik egyre feszültebb a kormány döntései miatt, és egyre keményebb eszközhöz nyúl azért, hogy ennek hangot adjon.

Nem foglalkozott a kormány a diáktüntetőkkel

Január 19-én kétezer diák vonult a Parlament elé, mert elegük lett a felesleges etikaórákból, a napi két testnevelésből, és leginkább abból, hogy semmibe veszik őket. A tüntetés békésen zajlott, a demonstrálók virágot tettek a rendőrautókra. A demonstrálók jelképe egy mérges szmájli volt, amit rengetegen lobogtattak transzparenseken. Céljaikat 12 pontban határozták meg, ezek között szerepelt a szabad tankönyvválasztás, a fix kötelező óraszám kiharcolása, és az intézmények, tanárok, diákok szólásszabadsága. A tüntetésen felszólalt Rékasi Zsigmond, akinek néhány nappal az esemény után a rendőrség lefoglalta a számítógépét.

Február 23-ra újabb tüntetést szerveztek a diákok, mert szerintük „kiderült, Orbán Viktor fél a fiatal demokratáktól, megtagadta fiatalkori önmagát és nem mer kiállni nyilvános vitára az oktatási rendszer problémáit saját bőrükön tapasztaló diákokkal”. Ismét több ezren vonultak utcára az oktatási rendszerváltásért. Ez a tüntetés a januárinál eggyel erőteljesebb volt, a végén a rendőrség körülbelül 50 tüntetőt körbezárt a belvárosban, majd igazoltatta őket. A szervezők pedig bejelentették, hogy március 15-ére újabb tüntetést hirdetnek. 

Ezen több mint 10 ezren vettek részt, békésen zajlott, késő este néhány tüntető ugyan megpróbálkozott egy útlezárással, de miután egy tiltakozóra 25 rendőr jutott, hamar a járdára szorították a fiatalokat. Pedig a miniszterelnök mindent megtett, hogy feltüzelje a tüntetőket, ezen a napon mondta ugyanis sokáig emlékezetes mondatát:

Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt fogunk venni a választás után.

Március 15-én persze nem csak a diákok és a miniszterelnök hívei vonultak utcára. Békemenetet tartott a CÖF mellett a Kétfarkú Kutya Párt is, a baloldali ellenzék a Fővám téren, a Jobbik pedig a Petőfi-szobornál tüntetett.

Sima Fidesz-győzelem után 100 ezres tüntetés

Április 8-án elsöprő győzelmet aratott a Fidesz-KDNP, ismét megszerezte a parlamenti mandátumok kétharmadát. Noha voltak gyanús esetek, ezek száma és körülményei nem utaltak szervezett csalásra, inkább adminisztrációs hibákra és helyenként súlyos figyelmetlenségre. Így aztán nem is annyira a választási csalás gyanújának erőssége, mint a csalódottság okán szerveződtek az elmúlt évek legnagyobb tüntetései a parlamenti választást követő napokban, hetekben.

A korábbi megmozdulásokról ismert diákvezetők mellett a tüntetések szónokai között feltűnt a februárban megválasztott független hódmezővásárhelyi polgármester, Márk-Zay Péter is. A résztvevők a szavazatok újraszámolását, tisztességes választást és új választási törvényt, valamint gyűlöletkampány helyett szabad sajtót, pártatlan közmédiát követeltek. De a választási eredmények ismeretében már

nem csak a kormány ellen léptek fel, azt is sürgették, hogy legyen egy új, egységes ellenzék.

Az április 14-ei megmozduláson nagyon sokan voltak, körülbelül 100 ezren. A forgatókönyv nem sokban különbözött a 2017-es CEU-tüntetésektől: jelentős, de békés tömeg, óriási rendőri jelenlét, vonulás a parlament, a Fidesz-székház és az Oktogon között, utóbbinál egy kis villamossínen ücsörgés, majd indulás haza. Viszont nem voltak elég konkrétak és reálisak a célok, ezért várható volt, hogy a kezdeti lelkesedés után ráunnak az emberek a közös belvárosi sétákra. Április 21-én még kitartott a lendület (bár Papp Réka Kinga énekelt a színpadon és dubstep bulival ért véget a rendezvény az Oktogonon), és több vidéki városban is tüntettek a kormány ellen. Májusra viszont a több tízezerből több ezer ember lett, a tüntetések szolid őrjöngésbe csaptak át, néhányan lökdösődtek a rendőrökkel, de a tüntetéssorozat elhalt.

Részsiker: nő az otthonápolási díj

Nyárra lecsillapodott a hangulat, bár az év közepére is jutott néhány kisebb-nagyobb tüntetés. Demonstráltak a Hír Tv visszavétele után, a Sargentini-jelentés megszavazását követően pedig az „európai Magyarországért” hívta az ellenzék utcára a budapestieket. Az MSZP-Párbeszéd és a DK vezetői mondtak beszédet, a tüntetésen pár ezren lehettek. Akadt olyan demonstráció is, amelyet nem engedélyeztek: a Gyurcsány-pártnak arra hivatkozva tiltotta meg a rendőrség a tüntetést az MTA épülete előtt Orbán Viktor és Recep Tayyip Erdogan török elnök találkozója idején, hogy nemzetközileg védett személy érkezik.

Júniusban, júliusban és szeptemberben azért tüntettek több százan a parlament előtt, hogy az otthonápolásért méltó juttatás járjon. A cél az volt, hogy a jelenlegi 30-50 ezer forintos otthonápolási díjat megemeljék, és elismerjék az otthonápolást mint munkát. A megmozdulásokon nem volt ugyan jelen több ezer ember, a média mégis nagy terjedelemben számolt be arról: milyen szégyenletesen kevés pénzt kapnak az államtól az otthonápolók, így a korábban hanyagolt téma sokakhoz eljutott.

Ősszel a hajléktalanok büntetése ellen demonstráltak a fővárosban, október 23-án pedig a volt LMP-s Hadházy Ákos igyekezett a tévészékház elé vinni az ellenzéki tüntetés résztvevőit.

Majd következett a CEU-ügy végkifejlete, amelybe szinte egyedüli pártként a Momentum állt bele. Ők hívták utcára az embereket a döntés előtt és a döntés után is, de a 2017. áprilisi több tízezres tömegnek már nyoma sem volt. Az emberek beletörődtek abba, hogy az ország talán legjobb egyeteme Bécsbe költözik, az utolsó megmozduláson alig ezren voltak. Fekete-Győr András novemberi beszédében azt kérdezte: hol vannak a rektorok, a dékánok, az egyetemi tanárok olyankor, amikor egy egyetemet elüldöznek Magyarországról? Ráadásul nem egyszer félrevezetve a közvéleményt.

Sokan egyre nehezebben viselik a kormány döntéseit

December 12-én a kormánypárti többség botrányos körülmények között szavazta meg a túlóratörvényt, amely lehetővé teszi, hogy az eddigi 250 óra helyett évente akár 400 óra túlmunkát is végezzenek a dolgozók, önkéntesen. Ráadásul a munkáltatóknak lehetőségük lesz arra, hogy csak 3 év elteltével számolják el a pluszmunkát.

Arra talán a kormánypárti képviselők sem gondoltak, hogy az ellenzék által rabszolgatörvénynek nevezett intézkedés mekkora felháborodást vált ki. Habár nem százezrek, de egy nagyon elszánt tömeg vonult napokig az utcára. A demonstrációk ugyan hasonló mederben indultak, mint az év elején, a vége viszont sokaknak már nem egy oktogonos buli, hanem rabosítás lett. A törvény megszavazásának estéjén a tiltakozók még csak pár százan voltak, ám a rendőrök négyszer is könnygázt vetettek be néhány valóban erőszakos megmozdulás után, ugyanis többen például üvegekkel dobálták a rendőröket.

34 embert állítottak elő az első, éjszakába nyúló demonstráció után, és a következő napok is eseménydúsan teltek, Fekete-Győr András, a Momentum elnöke például füstbombát dobott a rendőrökre. Bár a tüntetések helyszínén nem voltak rendőri túlkapások, azokat követően, éjszaka, illetve hajnalban jó néhány olyan intézkedés történt, ami értetlenséget vagy haragot váltott ki. Egy fiú – aki leverte egy rendőrautó tükrét – telefonra vette, hogy miután elkapták, hogyan fenyegeti veréssel egy rendőr. De olyan férfi is volt, akit kutyasétáltatás közben vittek el a rendőrök, pedig egyáltalán nem is tüntetett. A Társaság a Szabadságjogokért szerint a rendőrség egyenesen új jogkört talált ki magának akkor, amikor csak úgy engedte haza a tüntetőket, hogy a kamerába mondták a nevüket.

Az is legfeljebb olaj volt a tűzre, hogy a kormány és médiája a keresztényellenességet és persze Soros Györgyöt láttatta a tüntetések mögött.

A december 16-ai demonstráció a hivatalos program végeztével tanácstalanságba fulladt. A Momentum vezetésével végül több ezer ember elsétált a Parlamenttől a köztévéhez, ahol több ellenzéki politikus is bement az MTVA épületébe, hogy petíciójukat beolvassák. Erre nem kaptak lehetőséget, sőt az egész éjszaka tartó meddő vita után dulakodás alakult ki, Hadházy Ákost kezénél és lábánál fogva tették ki a székházból. Ez pedig felkeltette a világsajtó érdeklődését is.

2019 az ellenállás éve lesz

– ezt vetítette előre december 21-én este a Sándor-palota előtt Donáth Anna, a Momentum elnöke, akit az első komolyabb, túlóratörvény elleni tüntetésen rendőrök teperték le.

Hogy a lendület  valóban kitart-e egész évben, és még inkább, hogy a néhány ezer fős megmozdulásokból lesz-e tömeges tiltakozás, azt nem látni előre. Az biztos, hogy az újév első, január 5-ére tervezett tüntetése iránt szokatlanul sokan, 28 ezren érdeklődnek a Facebookon, és Budapesten kívül több vidéki városban is utcára vonulnak az emberek.

A magyar focival kapcsolatban legalább harminc éve mondogatják, hogy „valami elindult”, ezért is érdemes óvatosan kezelni a hasonló ellenzéki kijelentéseket. Az viszont biztos, hogy megjelent egy olyan réteg, amelyik nagyon dühös a kormány intézkedései miatt, és amely a tél közepén is hajlandó órákig vonulni azért, hogy véleményének hangot adjon.