Újabb éles vita bontakozott ki a szívhangrendelet körül, ezúttal az Országgyűlés hétfői ülésén, melynek során a KDNP-s Máthé Zsuzsa kért az ügyben állásfoglalást Hegedűs Zsolt egészségügyi minisztertől. Hegedűs korábban lapunknak is kijelentette, hogy véleménye szerint a dolgot az előző kurzus politikai és ideológiai eszközként használta, amit az új kormány nem kíván folytatni, a parlamenti vitában pedig szívtelen szívhangrendeletről beszélt.
Álláspontját most még jobban kibontva posztolt Hegedűs Zsolt a Facebookra, minek alkalmával mindenekelőtt leszögezte, hogy a vita nem az abortuszról általában szól és nem is arról, hogy az orvos megállapíthatja-e a magzati szívműködést.
A kérdés ennél sokkal pontosabb: van-e bizonyíték arra, hogy a magzati szívműködés Dopplerrel történő HALLHATÓVÁ tétele befolyásolja a várandós terhességmegszakítással kapcsolatos döntését – és ha igen, milyen szakmai, bioetikai és betegjogi kockázatai vannak a várandósra nézve, illetve milyen potenciális biofizikai kockázatai lehetnek a magzatra nézve, különösen korai terhességben? A »szívhangrendelet« ugyanis erre az előfeltevésre épült
– írja az egészségügyi miniszter, rátérve arra, hogy a legnagyobb baj az egész témával kapcsolatban, hogy a rendelet normaszövegét nem a szakma írta, hanem a Belügyminisztériumban szövegezték, kormányzati megrendelésre. „Vagyis előbb megszületett egy politikai-jogi elvárás, és csak ezután próbálták azt szakmai keretbe illeszteni” – rögzítette.
Nem a szakma mondta azt, hogy bizonyítottan szükséges a szívhang hallhatóvá tétele. Nem a szakma állította elő az ezt megalapozó evidenciákat. Nem a szakma készített előzetes bioetikai, betegjogi, emberi jogi és hatásvizsgálati elemzést. A szakma egy kész politikai döntéssel szembesült, amelyet utólag kellett valamilyen módon beilleszteni egy szakmai ajánlásba
– világította meg a helyzetet a miniszter, hangsúlyozva, hogy a szívhangrendelet megalkotásakor nem készült valódi hatásvizsgálat, nem történt érdemi bioetikai elemzés, és a szakma a rendelkezést szakmailag nem tartotta indokoltnak.
Hegedűs Zsoltnak emellett olyan aggályai is vannak, hogy jelentésében mára kezd összekeveredni a magzati szívműködés képi megállapítása és a szívhang hallhatóvá tétele, pedig ezek nem azonos dolgok. Mint írja, korai terhességben a szívműködés képi ultrahangos módszerekkel is megállapítható, a hallhatóvá tétel viszont Doppler-technika alkalmazását jelenti, amire a Nemzetközi Szülészeti és Nőgyógyászati Ultrahang Társaság (ISUOG) biztonsági állásfoglalása szerint az első 13+6 hétben külön óvatossági szabályok vonatkoznak.
A kérdés az, hogy szabad-e egy orvostechnikai eljárást nem diagnosztikai, hanem döntésbefolyásolásra szánt politikai-adminisztratív eszközzé tenni
– tette fel a kérdést, itt téve hozzá: a szakma végül próbált kárt mérsékelni, ennek eredménye az lett, hogy sikerült kiharcolni, hogy orvosi ellenjavallat esetén a Doppler-vizsgálatot nem kell elvégezni.
„Ez volt az a szakmai menekülőút, amely lehetővé tette, hogy a politikailag kikényszerített szabály legkárosabb végrehajtását sok esetben el lehessen kerülni. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a politikusok learatták az ideológiai-politikai babérokat, miközben erősen kérdéses, hogy a rendelet lényegi eleme – a szívhang Dopplerrel történő hallhatóvá tétele – a gyakorlatban egyáltalán hányszor valósult meg ténylegesen és milyen hatással” – zárta gondolatait a témában, vélhetően nem utoljára.
