Kiemelt kép: Karancsi Rudolf / 24.hu
Az egy dolog, hogy a diákok kreativitása nem ismer határokat, de így is váratlanul értek a
skandálások.
A diáktüntetés résztvevői úton vannak a Nemzeti Múzeum felé, és a nap során először látni, hogy a politikai cselekvés nem tiltott műfaj március 15-én. “Viktátor, Viktátor” – skandálja a tömeg menetelés közben, majd “Európa, Európa” sorra vált.
Zúg az „Európa”, a „diktátor” és a „ruszkik, haza”.
Itt éneklik majd el a Nemzeti dalt.
Gyetvai Viktor elmondta, egy általános iskolába mentek utána, ahol délután ötig benn tartották a gyerekeket miatta. A miniszter aztán elmenekült a kérdések elől.
Gyetvai Viktor szervező közölte, több mint tízezren vannak a helyszínen. Márki-Zay Péterre utalva közölte, tudatosítanunk kell magunkban, hogy a víz az úr.
Tartottak egy közvélemény-kutatást arról, kik akarnak külföldre menni vagy ott tanulni majd. Nem sok kéz maradt lenn.
A diákok elénekelték a Himnuszt, majd felelevenítették a Diákparlament 12+1 pontját. „Szólásszabadság nélkül nincs igazi demokrácia” – mondta többek közt Kálló Dániel.
Orbán Viktor Grósz Károly óta nem látott módon fenyegette meg saját hazájának népét, ehhez képest olcsón megúszta a napot. A harmadik ellenzéki rendezvényen járok ma, és annak is a legvégén, este hat óra után zúgott fel először érdemi hangerővel az “Orbán, takarodj!”
A tüntetőket arra kérik, éljenek demokratikus jogaikkal, és menjenek el szavazni. A tömeg azt skandálja: megbuktok.
A felszólalók felidézték, mik történtek az elmúlt hónapok demonstrációin. Ezek után a kormány reakcióit vették sorra, matematikából, szövegértésből, földrajzból, etikából, ének-zenéből, németből, kémiából, informatikából, testnevelésből, történelemből, társadalomismeretből és nyelvtanból is egyesre értékelték a kormány munkáját. Pótvizsga: április 8.
Mert a hősök nem félnek segítséget kérni – vallja a diáklány. Mindenkit arra kér, hogy szólaljon fel, ha igazságtalanság éri.
Nagy Blanka Kecskemétről jött, azt mondja, valójában mindannyian hősök vagyunk. Ha mindennapi hősök akarunk lenni, vegyünk példát azokról, akik az egészségügyben dolgoznak, jegyezte meg.
És egyértelművé tette: betelt a pohár. A diákok a 21. századba vezetnék az országot.
Hol vannak a Petőfik, akik kiállnak a szabadságért? Ti vagytok azok! – közölte a következő felszólaló. Szerinte a régi hősöknek is tartozunk azzal, hogy most cselekszünk. Hozzátette, a kormány pontosan tudja, hogy igazuk van.
A Diákparlament egyik tagja közölte, napjaink hősei azok, akik a helyszínen vannak. Elmondta, a kormány ugyan nem, de az MTA már kíváncsi rájuk.
Kezdésként öt diák szavalta el a Nemzeti dalt. Majd egy diáklány maradt a színpadon, aki arról beszélt, mindannyiunknak mást jelent ez az ünnep.
A transzparensek szerint legalábbis. Van, aki finn oktatási rendszert. Mások 1300 milliárdot az oktatásba. Van, aki pedig egyszerűen azt, hogy okítsák, ne butítsák.
A diákparlamentes fiatalok közül többen adománygyüjtő dobozzal járnak körbe, erre a mellettem álló csak annyit mondott: „csak akkor adok, ha anyukádnak kell sertéstelepre”. Ugye nem kell magyaráznunk.
Gyűlik a tömeg az Opera előtt, egyre többen várják a kezdést. Kreatív transzparensekből sincs hiány, van uniós zászló, rajta „Te hova migrálsz?” felirattal, de az eddigi győztes biztosan az „Itt többen ENSZemtelenedtek”. Hamarosan jönnek a beszédek, a szervezők azt mondják, még húsz perc.
