Magányos férfi sétál a száradó homokpadon, csak egy-egy hátramaradt pocsolya jelzi: korábban egy folyó hömpölygött erre. A Rio Negro normál esetben az Amazonas egyik legjelentősebb mellékfolyója, a teljes medence vizének mintegy 10 százalékát adja, az elmúlt időszakban azonban történelmi szárazság és forróság sújtja a trópusi esőerdő vidékét.
„Kegyetlen a helyzet” – foglalta össze a The Guardiannek Pedrina Brito de Mendonça saracái lakos. A part menti településre ma rá sem lehet ismerni, miután a Rio Negro drasztikusan visszahúzódott.
A brazíliai Amazonas állam fővárosában, Manausban az elmúlt időszakban 40 Celsius-fokot is mértek. 500 kilométerre nyugatra, Tefé vidékén eközben az apadó vizekben tucatjával pusztulnak az amazonasi folyamidelfinek és parti delfinek, ezrével a különböző halfajok, sok település pedig a hajóközlekedés leállása miatt megközelíthetetlenné vált. Wilson Lima, Amazonas állam kormányzója már szeptember végén vészhelyzetet hirdetett több helyszínen, azóta viszont a helyzet sokat romlott.
Akadnak falvak, amelyek számára a folyók jelentik az egyetlen útvonalat a külvilághoz.
Amazonas államban a becslések alapján immár mintegy 600 ezer ember érintett. A csapadékhiány több területen is pusztít, de a Rio Negro völgyében kifejezetten aggasztó a helyzet. Október 16-án a folyó szintje negatív rekordot döntött: Manaus környékén 121 éve rögzítik hivatalosan a vízállást, a kikötőben ezt megelőzően még nem mértek 13,5 méteres magasságot. Az október 16-át követő héten naponta mintegy 10 centiméterrel csökkent tovább a vízállás.
Praia das Lajesnél ősi faragványok, vésetek is előbukkantak a száradó folyóból, jelezve a bajt. Az alkotások, melyeket az európai hódítók érkezése előtti időkben hoztak létre, utoljára 2010-ben, egy, a mostaninál enyhébb szárazság során váltak láthatóvá.
Leáll a halászat, a közlekedés és az áramtermelés
Abilio Lopes, a Rio Negro bal partján él a São Tomé Baré nevű településen. A kokama őslakos szerint a folyó visszahúzódása olyan volt, mintha a part hirtelen megemelkedett volna, elzárva a patakokat, a Rio Negrót és a helyi közösséget.
A gyerekek nem járnak iskolába, az orvosi csapat látogatásait felfüggesztették, a lakosok pedig azért imádkoznak, hogy senki ne betegedjen meg
– nyilatkozta a The Guardiannek.
A túlsó parton, Saracában De Mendonçának és a többi a helyinek több száz métert kell gyalogolniuk a homokon és a sárban, átvágva a folyó maradványain, hogy elérjék a Rio Negro mostani partját. Innen kétórás út vezet Manausba, nagy hajókkal a távot szinte lehetetlen megtenni jelen körülmények között. A természetes, vízi útvonal több falu számára elérhetetlen, hiszen kilométerekre kerültek a folyótól.
A kétmilliós Manausban az aszálynak súlyos gazdasági következményei vannak, a város ipari parkjának ellátása akadozik a kereskedelmi folyami közlekedés részleges leállása után. „Nincs már víz, amelyen haladni lehetne, a hajózásnak vége” – mondta Cledson Lopes Brasil helyi hajós a The Associated Pressnek.
A száradó mederben mindenhol elhagyott csónakok, hajók állnak, állati tetemek hevernek, a korábbi partokat megfeneklett lebegő házak jelzik. A közlekedés, a kereskedelem, a halászat és a turizmus gyakorlatilag megszűnt a térségben, az élelmiszereket, az ivóvizet és a gyógyszereket sok helyszínre egyszerűen lehetetlen eljuttatni, egyes településeken az oktatást is felfüggesztették. Tömegek megélhetése került veszélybe, van, ahol már az utánpótlásokat szállító uszályok is elakadtak a zátonyokon, a lakosok pedig a kiszáradt mederbe ásnak kutakat abban a reményben, hogy vizet találhatnak.
Nem csupán a Rio Negro érintett, a Madeira, az Amazonas egyik legnagyobb jobb oldali mellékfolyója szintén történelmi apadáson esett át. Az alacsony vízszint következtében le kellett állítani a Santo Antonio-gátnak, Brazília negyedik legnagyobb vízerőművének a működését.
Szerencsétlen együttállás
A szokatlan körülmények hátterében több, egymással nem összefüggő tényező is áll, az egyik legfontosabb faktor az idén elindult El Niño. A Csendes-óceán egyenlítői részén melegedést kiváltó, természetes éghajlati jelenség ezúttal balszerencsés módon az Észak-atlanti-óceán trópusi, egyenlítői vizeinek szokatlanul magas hőmérsékleti értékeivel párosult.
Ayan Fleischmann, a Mamirauá Fenntartható Fejlődés Intézetének kutatója a The Guardiannek azt nyilatkozta, ezen két tényező kombinációja hagyományosan aszályt idéz elő Amazóniában.
Tudtuk, hogy erős szárazság lesz, de nem számítottunk ilyen szélsőségre
– emelte ki a lapnak.
Philip Fearnside, a Brazil Amazonasi Kutatóintézet munkatársa a The Associated Pressnek arról beszélt: az előrejelzések alapján az esőzések kezdete a normálishoz képest késik, és a csapadékos évszak a szokásosnál szárazabb lesz. A szakértő szerint ez nemcsak idén, hanem 2024-ben is rendkívül alacsony vízszintet eredményezhet. „Amíg az esős évszak el nem kezdődik a vízgyűjtő medencében, a már most is fennálló helyzet csak romlani fog” – tette hozzá.
A 2023-as aszály sokkal súlyosabb, mint a 2010-es volt, a jelenlegi állapotokat nagyban rontja a szélsőséges meleg, valamint a mesterségesen, mezőgazdasági célokkal keltett lángok sokasága. A folyók eróziója miatt sok helyen földcsuszamlások is jelentkeznek – tovább roncsolva a folyópartokat.
Az esős évszak jellemzően október végén kezdődik Amazóniában, és ugyan az elmúlt időszakban esett némi csapadék, ám az messze nem elegendő. „Az előrejelzések azt mutatják, hogy az esőzések 2024 elejéig jóval a normálisnál alacsonyabb szinten maradnak” – állapította meg Marília Guedes, a Brazil Űrkutatási Intézet meteorológusa.
Igazságtalanul sújtja őket a klímaváltozás
Bár a kialakult helyzetben az olyan természetes folyamatoknak is szerepe volt, mint az El Niño, a szakértők szerint a katasztrófát az emberi tényező nagyban súlyosbította. A globális felmelegedés hatására egyre intenzívebbé és gyakoribbá válnak a különböző időjárási szélsőségek, így az aszályok, és valószínűsíthető, hogy a klímaváltozás ezúttal is hozzájárult a krízishez.
A brazil kormány szerint valójában az El Niño mellett éppen az éghajlati átalakulás lett a döntő tényező a szárazságban – írja a BBC. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben a hasonló események még sűrűbben, még pusztítóbb módon fognak bekövetkezni.
Amazónia közösségei nem tartoznak a klímaváltozás legfőbb okozói közé, sőt, éppen ellenkezőleg. A helyiek nyugati mércével mérve egészen fenntartható módon, elhanyagolható ökológiai lábnyommal élnek, miközben nagyban támaszkodnak környezetük, természetük egészségére. A régió őslakosai évszázadok, évezredek óta úgy hasznosítják élőhelyük erőforrásait, hogy ne merítsék ki azokat.
Csakhogy a globális felmelegedés korában ezek a környezetükből élő, szegény közösségek hatványozottan sérülékennyé válnak. A kiszáradó folyók csapdába ejtik őket – megélhetés, víz, élelem, utánpótlás nélkül maradnak.
A helyiek számára a gazdasági lehetőségek nem adottak ahhoz, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez. Ily módon úgy válnak a klímaváltozás leginkább érintett áldozataivá, hogy közben lényegében semmivel sem járulnak hozzá a globális felmelegedést kiváltó emisszióhoz.
Egyes őslakos szervezetek már arra kérik a kormányt, hogy hirdessen klímavészhelyzetet. Múlt hónapban a döntéshozók létrehoztak egy humanitárius csoportot azzal a céllal, hogy élelmiszercsomagokat juttassanak az elszigetelt falvakba, a helyiek szerint ugyanakkor a válság mélyülése miatt további segítségre is szükségük lenne.
Egyelőre a tünetet kezelik
A brazil kormány 627 millió realt (mintegy 47,8 milliárd forintot) különített el az aszály elleni küzdelemre. A pénz egy részét a már említett humanitárius támogatásra fordítják, emellett bizonyos szakaszon kotrást végeznek a közlekedés elősegítésére, továbbá a rekordszámú, több mint 3500 októberi tüzet is próbálják megfékezni.
Noha az intézkedések hozzájárulhatnak az aszály közvetlen következményeinek mérsékléséhez, hosszú távban kellene gondolkodni, olyan stratégiát megteremteni, amellyel növelhetik a közösségek ellenállóságát az egyre hevesebbé és gyakoribbá váló csapadékmentes időszakokkal szemben.
Érdemes kiemelni, hogy nem csupán a klímaváltozással kell számolni, a probléma ennél sokkal szerteágazóbb. Mint Lucas Ferrante, az Amazonasi Szövetségi Egyetem zoológusa a The Conversation felületén kifejtette, a térség sérülékenységéhez egyéb antropogén faktorok is hozzájárulnak.
A mezőgazdasági területek, útépítések és más beruházások iránti igény fokozza az erdőirtást, amely többek között elősegíti a lángok terjedését, csökkenti a párolgást, illetve befolyásolja a folyók szerkezetét. Hasonló módon a bányászat is hat a vízrendszerekre, ahogy a vízerőművek számára kialakított duzzasztók is.
Hogy a természetes vizekbe való túlzott beavatkozás miként száríthatja a tájakat, mi, magyarok is megtapasztaljuk. Az Alföld a modern időkben a mocsarainak lecsapolásával, folyóinak szabályozásával, valamint városainak, mezőgazdasági területeinek és infrastruktúrájának kiterjesztésével vált igazán sebezhetővé. Hogy ellenállóbbá tegyük, egy részéről le kellene mondanunk a természet javára.
