Fajunk születése óta folyamatosan vándorol, utazik, fejlődésünkkel azonban a távolságok egyre inkább leküzdhetővé váltak.
- A hajózás kialakulása,
- a lovak háziasítása,
- az épített utak,
- a vasút
- vagy az autók megjelenése,
– csak hogy néhány mérföldkövet említsünk ezen a téren. A motiváció, az anyagi lehetőségek javulása és egyéb faktorok mellett a minden korábbinál hatékonyabb utazási módszereink tették lehetővé, hogy az embert mára ne csak az élelem keresése, a megváltozó körülmények elől való menekülés, az új erőforrások kutatása vagy az áruk csereberéje hajtsa, hanem többek között a szórakozás, a kikapcsolódás iránti vágy is.
Noha a turizmus bizonyos értelemben már az ókorban is létezett, igazán a 17. századi Nyugat- és Észak-Európában gyökeresedett meg, ekkoriban sok fiatal nemes indult európai körútra. Azóta – az életszínvonal növekedése mellett pont a mobilitás fejlődésének hatására – az ágazat sosem látott méreteket öltött, sokan egészen távoli vidékekre tudnak eljutni viszonylag kis anyagi ráfordítással. Ha belegondolunk, hogy ezer évvel ezelőtt egy középkori zarándoknak mennyi idő alatt, mekkora költségekkel és milyen veszélyek közepette kellett megtennie a Párizs–Jeruzsálem távolságot, a mostani repülőgépjegyárak, a hosszú várakozások és a sokaknak bosszantó biztonsági előírások már nem is tűnnek annyira elviselhetetlennek.
Rá sem lehet ismerni a Csomolungmára
Annak, hogy az utazás olcsó, gyors, kényelmes és biztonságos lett, sokan örülnek, ám ez a folyamat is hozzájárulhat számos régió turisztikai összeomlásához.
A vendégeket szállító repülőgépek, buszok, autók, hajók és más járművek szerepet játszanak a klímakárosító kibocsátásban, emellett többek között a fogyasztáshoz köthető hulladék, a látványosságok kivilágítása, illetve a zajszennyezés révén is terheli a forgalom a bolygót. Nem egy desztináció mostanra annyira megváltozott az emberi tevékenység következtében, hogy csökkeni kezdett a vonzereje.
Hogy mennyire fenntarthatatlanná vált a turizmus, ahhoz érdemes a Csomolungma példáját venni: a világ legmagasabb hegye ma már a technológiának köszönhetően tömegek számára elérhető, az esetenként hosszú repülő-, majd autóutat megtevő hegymászók pedig megdöbbentő mennyiségű szemetet hagynak hátra. A hegy egyes vélemények szerint kezd elviselhetetlenné válni a tömeg és a hulladék miatt, előfordul, hogy „dugók” alakulnak ki az ösvényeken. Ezzel párhuzamosan az átlaghőmérséklet emelkedésével a hóhatár egyre feljebb tolódik, gyökeresen megváltoztatva a Csomolungma képét.
Miként csökkentheti az ember a bolygóra nehezedő nyomást utazásai során? Hol törekednek a hatások mérséklésére? Létezik-e egyáltalán fenntartható turizmus? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Dr. Lőrincz Katalinnal, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egyetemi docensével.
Ökoturizmus – tényleg?
Mint napjainkban minden fogyasztás, így a rekreációs célú utazás is széndioxid-termeléssel jár. Noha a természet megóvása, a helyi közösségek tiszteletben tartása sok turista számára kiemelt szempont, a desztinációhoz való eljutás kérdését ritkán veszik figyelembe. „Érdemes leszögezni: akármennyire is gondoljuk, hogy az ökoturizmus a természeti erőforrások tiszteletén alapul, ha az ember felül a repülőgépre, annak az ökológiai lábnyoma akkora, hogy az egész utazás környezetre gyakorolt hatását eldöntötte. Másként fogalmazva mindegy, hogy Kenyában, az Amazonas vidékén vagy bármely más helyszínen a szolgáltatások igénybe vétele során mennyire ügyel a hatásaira” – mondta a 24.hu-nak Lőrincz Katalin.
Amennyiben nagyon rövidre akarnánk zárni: a jelenlegi utazószámot, a nemzetközi mobilitás jellemzőit és a magas szolgáltatási igényeket figyelembe véve fenntartható turizmus valójában akkor létezne, ha az emberek jóval kisebb aránya utazna, belföldi úti célokat választana. Vannak drasztikusabb nézőpontok is, melyek javaslata szerint egyszerűen fel kell hagyni az utazással.
A valódi kérdés tehát az egyik oldalon az, hogy milyen módon lehet mérsékelni a turizmushoz kapcsolódó fogyasztást, miként válhat a vendég felelősségteljessé, mértékletessé. A másik szelet pedig az, hogy az adott térség miként igazodhat ezekhez az igényekhez, mely technikákkal, megoldásokkal javíthat működése negatív hatásain.
Ne csak nyáron utazzunk
Mint Lőrincz Katalin kiemelte, az egyik kézenfekvő megoldás a tér- és időbeli koncentráció mérséklése. Hogy egy magyar példánál maradjunk: sok, a Balaton környékén lakó honfitársunknak a nyári, zsúfolt turistaszezon megannyi kellemetlenséget okoz, többek között a megnövekedett forgalom miatt. „Ha el tudnánk érni, hogy ne csak nyáron és hétvégén vagy hosszú hétvégén utazzunk, valamint az ismert látnivalók mellett más attrakciókat, szolgáltatásokat vagy vonzó településeket is bemutassuk, máris lehetne csökkenteni a tömeget. Persze ez nemcsak a hazai célpontokra igaz, hanem gyakorlatilag a világ minden desztinációjára” – emelte ki lapunknak a szakértő.
Természetesen, ahogy a hétköznapi közlekedésben, úgy az turisztikaiban is nélkülözhetetlen, hogy csökkentsük az emissziónkat. Lőrincz Katalin szerint a határokon belül, valamint Európában is számos helyszínt könnyedén elérhetünk vonattal, a kocsikban pedig akár kerékpárt is szállíthatunk, így érkezésünk után a lokális közlekedés is egészen kényelmes lehet. Sőt, már akár a telekocsi használata is mérsékelheti a károsanyag-kibocsátásunkat.
Az utazás mellett arra sem árt ügyelni, hogy az úti célt elérve hogyan tölti az ember az idejét. Ajánlott például lokális forrású ételeket fogyasztani, kapcsolódni a helyiekhez, igénybe venni a megosztásos gazdaságot (sharing economy) vagy a fenntarthatósági szempontokat előtérbe helyező szolgáltatókat az idegenvezetésben, a szállásban vagy az éttermi szolgáltatásokban.
Amennyiben valaki mégis minimálisra csökkentené a környezetre gyakorolt hatását, egyedül a „maradj otthon” megközelítés jöhet számításba. Az elmúlt időszakban – főként a Covid-19-pandémia alatti korlátozások következtében – sok helyen igyekeztek erősíteni az úgynevezett virtuális turisztikai megközelítéseket, ezek lényege dióhéjban az, hogy az adott helyszínt az érdeklődő nem fizikailag, hanem valamilyen virtuális megoldással, így a virtuális valóság segítségével keresi fel.
„Nyilvánvalóan ez a technika ideig-óráig kapcsol csak ki, de jó alternatíva lehet például annak, aki hosszabb ideig ágyhoz van kötve.
A virtuális turizmus sosem fogja visszaadni az igazi jelenlét érzetét, a felkeresett hely speciális kínálatát
– világított rá Lőrincz Katalin.
Az ember a virtuális utazásai során nem szippanthat bele a levegőbe, nem tapinthatja meg az épületeket, nem fogyaszthat el egy italt a helyi kávézóban – magyarán nagyjából mindenről lemarad, ami egy utazást emlékezetessé tehet.
Ne csak a turista figyeljen oda
Nem árt persze a másik oldal felelősségét is körbejárni. „A turista hiába igyekszik mérsékelni az utazásának, ott tartózkodásának hatásait, ha a helyszín számára nem fontosak ezek a szempontok. A desztinációk, turisztikai szolgáltatók felelőssége is megkerülhetetlen” – mondta Lőrincz Katalin.
A kutató kiemelte, szerencsére egyre több az olyan helyszín, amely kifejezetten a fenntarthatóságot helyezi a fókuszba. A zöld megközelítések megannyi területet érinthetnek a szálláshelyek energiahatékonyságától a desztináción elérhető programokig. „Nem is kell nagyon távol menni Európában, hogy jó példákat találjunk: Szlovéniában rendkívül hangsúlyossá vált a fenntarthatóság, a zöld megoldások” – állapítja meg.
Mondhatjuk persze, hogy délnyugati szomszédunk szerencsés helyzetben van: a hidegebb hónapokban a téli sportok, nyáron a városnézés, kirándulás, tengerpartozás csábíthatja ide az embereket. Ugyanakkor hazánkban is rengeteg lehetőség adott arra, hogy egész évben elérhető, fenntartható kikapcsolódást találjunk.
A Balaton példájánál maradva a kerékpározás és más mikromobilitási megoldások az év nagy részében támogatják a fenntartható turizmust. A part körül futó kiépített bicikliútról aztán sok irányba át lehet térni, többek között a Balaton-felvidékre vagy a déli dombokhoz. A regionális kerékpározáshoz három helyi központ, valamint egy okostelefonos applikáció is elérhető.
„Egy másik, az év 365 napján elérhető kikapcsolódási lehetőség az egészségturizmus. Ez alatt nemcsak a gyógyfürdőket kell érteni, hanem például a szabadtéri edzést, a jógázást vagy akár a természetjárást, tanösvények és nemzeti parkok felkeresését. A mozgási lehetőségek támogatása különösen értékes lehetne, hiszen a modern társadalmakban veszélyesen keveset mozgunk. A harmadik fontos irány a bor- és gasztronómia, amely helyi termelőket ajánlva és helyi alapanyagokat használva, ügyelve az élelmiszer-pazarlás megszüntetésére szintén egyre inkább fenntarthatóvá válik a térségben” – foglalta össze a szakértő.
Nem érhető el mindenkinek
A fenntarthatóbb turizmus iránti igény a nyugati világ számos országában, köztük hazánkban is folyamatosan nő. Lőrincz Katalin szerint több hazai egyetem, kutatócsoport írt a fenntartható vagy alternatív turizmusról. A Pécsi Tudományegyetem az utazási szokásokra, a fogyasztói magatartásra vonatkozó felmérést is elvégzett az évek során, ezekből kirajzolódik, hogy minden korosztályban előtérbe kerül a környezettudatosság.
„Mi a Pannon Egyetemen három éven át folytattunk vizsgálatot fesztivállátogatók és fesztiválszervezők körében, hogy kiderítsük, miként lehetnek fenntarthatóbbak ezek a rendezvények. Az eredmények alapján egy kézikönyvet is létrehoztunk. Érdekes volt látni, hogy az emberek milyen társadalmi és környezeti szempontokat fogalmaztak meg. Az egyik ilyen az volt, hogy be kell tiltani az egyszer használatos műanyagokat, az eldobható műanyagokat, de általánosságban elmondható, hogy a hulladékkérdés sokakat foglalkoztatott, ebben segíthetnek a szelektív hulladékgyűjtő rendszerek vagy a visszaváltható poharak, azaz repoharak” – tette hozzá.
A fesztiválozók emellett a vízhez, konkrétan a saját kulacsba tölthető csapvízhez való hozzáférhetőség fontosságát emelték ki nagy számban. Ez nem pusztán fenntarthatósági, hanem gazdasági kérdés is, hiszen a fesztiválok területén jellemzően egészen megdöbbentő áron lehet hozzájutni az ásványvízhez. Hasonló a helyzet a közlekedéssel: sok fesztiválozó nem akar taxizni, ehelyett inkább specifikus fesztiváljáratokat szeretne. A közösségi közlekedés lehetősége a Művészetek Völgyében, a veszprémi Utcazene Fesztiválon vagy a Magyar Mozgókép Fesztivál helyszínei között is megvalósul.
Sajnos a gazdasági kérdések egyéb módon is megmutatkoznak a fenntartható turizmus témakörében. Nem árt kiemelni, hogy a fenntarthatóbb turizmus jellemzően nem tömegturizmust jelent, általában sokkal kisebb létszámot, felelős utazókat és szolgáltatókat, limitált hozzáférést, teherbíró képességet, illetve igénybe vételt érdemes elképzelni.
Nagy kérdés, hogy a magyarországi középjövedelem mellett milyen lehetőségek érhetők el, ezek a szolgáltatások, ebből adódóan pedig milyen desztinációk számára lesz gazdaságilag kifizetődő a zöld turizmus.
