A novemberi kaliforniai erdőtűz egyaránt sújtott embert, növényt, állatot, épített és természetes környezetet, szörnyű volt a pusztítás még innen, a „távolból” nézve is. Önkéntelenül merül fel a kérdés, vajon ez itthon is megtörténhet? A legdurvább természeti csapásoktól megvéd földrajzi helyzetünk, egyelőre sem tűzhányóktól, sem komolyabb földrengéstől, szökőártól és hurrikánoktól sincs félnivalónk. De a tűztől igen.
Tudjuk, egy közepes fa még lombja nélkül is több száz vagy ezer liter vizet tartalmaz, mindannyian próbáltunk már friss ágakból tüzet rakni – a pörkölt csak kifújt tüdők, füsttől vöröslő szemek árán kezd épphogy rotyogni rajta. És akkor képzeljük el, hogy a Börzsöny – nagyjából ekkora terület vált most lángok martalékává az Egyesül Államokban – patakjárta völgyeivel és mohalepte csúcsaival úgy lángol, mint egy benzinnel leöntött szalmabála.
Elméletben megtörténhet, sőt a klímaváltozás hatásaként jelentkező egyre hosszabb aszályok és a csapadék egyenetlenebb eloszlásának következtében mind nagyobb eséllyel. Kevesen gondolnák, de hazánkban évente több mint 20 ezer erdő- és vegetációtűz keletkezik, ezek éves szinten átlagban 500 hektárt érintenek, gyakoriságuk és kiterjedésük az utóbbi évtizedekben megnövekedett.
Fotó:Kovács Andrea / Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság/ MTI
Minden adott
Magyarországon évente két úgynevezett tűzszezon van, az esetek 70 százaléka ezen időszakokra esik. Az első tavasszal, hóolvadás után, ha nincs eső: még nem zöldül a növényzet, a tavalyi egynyári növények elszáradt maradványai, a fiatal fákon jellemzően fennmaradó elhalt levelek könnyen lángra kapnak. A másik természetesen a hosszú nyári aszályok, hőségperiódusok idején.
Általános iskolában megtanultuk, hogy a tűzhöz éghető anyag, gyulladási hőmérséklet és oxigén szükséges. Utóbbi igen bőségesen rendelkezésre áll szabad téren, az első kettő viszont megéri, hogy részletezzük.
Úgy ég a fa, mint a fáklya
A tűz soha nem az élő növényzetben, hanem a lehullott és elszáradt ágakból, levelekből, száraz fűből álló úgynevezett holt biomasszából indul. Ennek nedvességtartalma nagyban függ vastagságától, de extrém száraz nyarakon 1-3 százalékra is csökkenhet. Rendkívül gyúlékony, tényleg elég hozzá egy még égő cigicsikk, de erről később.
A holt biomassza tehát lángra kap, a keletkező hő pedig gyorsan képes kiszárítani az élő biomasszát – lágyszárúakat, fákat, bokrokat – annyira, hogy azok is meggyulladjanak. Ez az úgynevezett tűzfront, hőmérséklete egyre csak nő, egy ideig gyorsuló ütemben szárítja elő az útjába kerülő növényzetet. Így lehetséges, hogy – legalábbis a tűz számra – ideális körülmények között
Gyufával kaszálnak
A „gyulladási hőmérsékletet” Magyarországon 99 százalékban az ember biztosítja, magyarán gyakorlatilag minden vegetációtűz gondatlanságból, mulasztásból ered. Első helyen a már említett autóból, netán kirándulás közben eldobott égő cigaretta áll, majd a gondatlanul magukra hagyott tábortüzek maradványai, a kerti biomasszaégetés és a külterületi, mondjuk úgy tarlóégetés.
Talán a leghíresebb hazai eset, amikor egy izzópernye vagy zsarátnok tragédiát okozott, 1810. szeptember 5-én történt, egy kádárinas porig égette a Tabánt.
Ősi hagyomány, tájgazdálkodási forma, miszerint a földművesek késő ősszel vagy kora tavasszal meggyújtották a tarlót, a legelőt, így nyitottak utat a friss vegetációnak, illetve próbálták elejét venni a tűzvésznek azzal, hogy ellenőrzött körülmények között felperzselték a száraz növényzetet. Követték, őrizték, figyelték a tüzet, és ha rossz irányt vett eloltották.
Fotó: Varga György / MTI
Csakhogy a módszert évtizedekkel ezelőtt tűzveszélyre hivatkozva betiltották, ám sok embert ez nem tart vissza a gyufával kaszálástól. Fontos különbség viszont múlt és jelen között, hogy tartva a törvény szigorától, a tüzet senki nem őrzi, hanem meggyújtják és otthagyják. A lángok végzik dolgukat, elérik az erdőt, persze ott sem állnak meg, ebből keletkezik a legtöbb nagy kiterjedésű, 1-5 hektárt érintő erdőtűz.
Azóta a jogalkotó ismét lehetővé tette bejelentéshez kötötten az ellenőrzött égetést, fenti jelen idő oka, miszerint sokan még mindig a jogszerűtlen és veszélyes formát választják.
Égő csikket tehát tilos eldobni, és a tábortüzeket is rendesen el kell oltani, mielőtt magára hagyjuk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Először is eleve a céljainkhoz alkalmazva a lehető legkisebb tüzet rakjuk, és mindig vízzel oltsunk, nem jó módszer, ha csak földet szórunk rá: a szél könnyen elhordja, és felkaphatja az alatta akár napokig izzó parazsat.
Kigereblyézni az erdőt?
A tűz keletkezését tehát mi magunk tudjuk megelőzni, erdészeti szakemberek pedig azért tehetnek sokat, hogy a potenciálisan felcsapó lángok minél nehezebben terjedjenek. Ezt szolgálja a teljesség igénye nélkül például az aljnövényzet ritkítása, a holt biomassza rendszeres eltávolítása.
Donald Trump a maga sajátos módján fogalmazott, de alapvetően nem mondott butaságot, amikor az erdők felgereblyézését nevezte meg a megelőzés eszközeként.
Vagy ott vannak a mindenki által ismert csupasz sávok, amelyek a földre kényszerítik vissza az esetleges lombkoronatüzeket. Hivatalosan tűzpásztahálózatnak nevezik, méhsejtszerűen alakítják ki összefüggő erdőségekben. A hazánkban leginkább tűzveszélyes fenyvesekbe lombhullató fajok alkotta sávokat telepítenek, ezek lassítani képesek a lángok terjedését. Fontos a korai észlelés, kamerák, figyelőszolgálat, valamint a szakszerűen elhelyezett víztározók is.
Erdőtűz pusztít Bugac település közelében 2012 áprilisában
Fotó: Donka Ferenc / MTI
A víz kevés
Ha pedig megtörtént a baj, egyszerre kezdődik lázas munka a terepen és a számítógépek mellett. A tüzek terjedésének irányát viszonylag jól lehet modellezni, a tűz minden pontján ellipszisek jelzik a várható útvonalakat többek között a szél erőssége, iránya, a domborzat és a biomassza minősége alapján.
Számos módszer létezik, a legérdekesebb talán amikor a megfelelő helyen szántással tüntetik el az éghető anyagot a tűz útjából, vagy amikor ellentüzet gyújtanak: ezzel ellenőrzött körülmények között perzselik fel a biomasszát, illetve egy az egyben ráengedik az erdőtűzre, a lényege ugyanaz.
A tűzoltórepülők jól mutatnak a híradókban, de szakemberek szerint önmagukban nem hatékonyak. Magyarországi viszonylatban legalábbis néhány jó terepjáró képességű tűzoltóautó, erdőtűzoltásra felkészített erdészeti és nemzeti parki terepjáró sokkal többet ér és olcsóbb is egy repülőnél. S bár tűzoltó repülőnk nincsen, szükség esetén légi tűzoltási kapacitást honvédségi helikopterek tudnak biztosítani.
Cikkünk alapját a Firelife Erdőtűz-megelőzési projekt honlapján található információk adták.
Kiemelt képünkön: Tűzoltó dolgozik 2012. március 27-én éjszaka a Pest megyei Fótligeten. Korábban egy bevásárlóközpont melletti erdős területen mintegy 6 hektáron csaptak fel a lángok. A nagy erőkkel kiérkező tűzoltók többórás munka árán tudták csak a tüzet eloltani. A tűz keletkezési okát szakértők vizsgálják. Fotó: Lakatos Péter / MTI
