Május 26-án ünnepelte 78. születésnapját Gálvölgyi János, amiről a Blikknek azt mondta, furcsán éli meg az ünneplését, mert az az idő múlását jelenti. Hálás, amiért közel a nyolcvanhoz is színészként gondolhat magára, és, hogy talán a közönség is ezt gondolja róla.
Addig játszom, ameddig ezt érzem. Nem szeretném megélni azt a pillanatot, amikor a színpadon állva a nézőtérről felkiabál valaki: »mit keres még mindig ott ez a vén trotty?«
– fogalmazott Gálvölgyi, aki, bár jelenleg is több társulatban játszik, elmondása szerint már nincsen sem kedve, sem ereje teleírni a naptárját újabb szerepekkel.
Én nem vagyok olyan, mint a zseniális Bodrogi Gyula, akit 92 évesen is ovációval fogad a publikum. És olyan sem, mint az általam igazi példaképnek tartott Páger Antal, aki 86 esztendősen is eljátszott bármit. Egyébként is már óvatos vagyok a jövőtervezéssel. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de gyerekkorom óta elszomorít és kétségbe ejt ez a halál nevű valami, amikor olyan, de olyan jó élni
Mint mondta, akadt bőven olyan időszak az életében, amikor egyáltalán nem foglalkoztatta őt a halál, „de ebben a korban már tudomásul kell venni, hogy az ember menne és menne még előre, aztán egyszer csak besétál egy olyan utcába, amelynek a végén ott magasodik áthatolhatatlanul egy téglafal, jelezve: »hahó, ember, ez az út vége!«”.
Közélet, politika, rajongás
A színművész a nemrégiben feltámasztott Heti Hetes eredeti alapcsapatának rendszeres tagja volt, a műsorban humorral és iróniával reflektált az éppen aktuális közéleti történésekre. Ezzel kapcsolatban most azt mondta:
Mi annak idején soha nem beszéltünk durván, erőszakosan, trágár módon senkiről. Azokról sem, akiket kritizáltunk. Ezt most azért említem, mert egészen elkeserítő a közbeszéd ebben az országban, és hiába zajlottak le a választások, hiába állt föl végre az új kormány, ez mit sem változott. Azt meglehetősen viccesnek tartom, hogy annak a pártnak a vezetői panaszkodnak most gyűlöletről, gyűlöletbeszédről, akiktől 16 évig ez nem állt túlságosan messze.
A politika kapcsán az újonnan kinevezett kultúráért felelős államtitkárról, Nagy Ervinről is elmondta a véleményét.
Egyrészt nagyon sajnálom, hogy kollégám, az általam tisztelt Nagy Ervin legalább négy évig nem lép színpadra, mert egészen kiváló színésznek tartom. Ugyanakkor benne maximálisan bízom, hiszen pontosan tudja, hogy a színházak, különösen a független színházak mennyi nehézséggel küzdenek. S azzal is tisztában van, hogy a színészszakmát nem lehet a végtelenségig gyűlöletben tartani, egymás ellen fordítani. Hiszek benne, hogy a dolgok az ő segítségével jó irányba fordulnak és valóban azok kapnak vezető szerepet a művészvilágban, akik értenek hozzá és megérdemlik. Nem pedig bólogató pártkatonák.
Rajongó típusnak tartja magát: elmondta, hogy szereti hallgatni Schiff András zongorajátékát, Pottyondy Edina önálló estjét annyira élvezte, hogy utána összebarátkoztak a közéleti influenszerrel, és rajongásig szereti Bödőcs Tibort is, akit szerinte nem érdemtelenül hasonlítanak Hofi Gézához.
Legfőképp a közönség szeretetére büszke, de az is büszkeséggel tölti el, amit Benny Hilltől kapott.
Jó érzés volt, amikor a világhírű angol színésznek, Benny Hillnek kiküldték a műsoraimról készült DVD-t, és ő egészen meglepő választ adott. Tudniillik levelet írt nekem, és ebben az üzenetben Mesteremnek szólított. Bevallom, ez a Benny Hilltől kapott levél otthon kint van a falamon. Valóban örök emlék
– árulta el Gálvölgyi János.
