Bár az influenszerek magányos harcosoknak tűnnek, valójában nem azok, ráadásul egyre több munka hárul az őket képviselő menedzserekre. Két iroda segítségét is kértük, hogy picit beleláthassunk: miként dolgoznak az influenszereket képviselő cégek, illetve mi várható a hazai piacon.
Sokan felkapták a fejüket, amikor június elején egy férfi átrobogott a zebrán egy zongorával a XIII. kerületben. Vágó János több mint 13 éve járja az országot különleges hangszerével, de nemcsak az utakat koptatja, egy másik egyedi szerkezetével a vízen is tud zenélni. Balatonföldváron látogattuk meg Mr. Pianót, ahol mindkét járgányt megnézhettük.
Albert Krisztián háromszoros Európa-bajnok, de talán kevesen találkoztak eddig a nevével. Ez nem az ő hibája, főleg annak köszönhető, hogy „száma” a csontvázak preparálása, amivel még hobbiszinten is alig foglalkozik valaki Magyarországon. A többszörös bajnok preparátumaiból kiállítás is nyílt, amit a helyszínen tekintettünk meg, és közben kifaggattuk Krisztiánt, honnan ered az elhullott tetemek iránti vonzalma, miért hever egyre több alapanyag az utcákon vagy, hogy mivel lehet lenyűgözni az Európa-bajnokság zsűritagjait.
Egyre korábbra tolódtak az étkezések, legalábbis a szellemi munkát végzőknél. De miért rohanunk már 11-kor enni, mikor délben szokás? Éhesebbek lettünk vagy csak nyugalmat keresünk? Esetleg kiélvezzük, hogy akkor ehetünk, amikor éhesek vagyunk, és nem kell a kollégákhoz vagy a hagyományokhoz igazdonunk? Saly Noémi gasztrotörténész és Asiama Evelyn dietetikus is segít eligazodni.
Simon Adrienne több mint tíz éve foglalkozik kutyák és macskák hospice-ellátásával, rajta kívül kevesen vannak, akik hivatásuknak választják, hogy állatoknak könnyebb legyen az életük utolsó szakasza. Jelenleg közel ötven állatról gondoskodik a tanyáján, sok olyan kedvencnek ajándékozott hónapokat, akiket mások elaltattak volna. Bár fogy az ereje, nem tudja abbahagyni. Nem is a halál vagy a gyász viseli meg, hanem az, amikor látja, hogy valamelyik kedvence már menthetetlen. Interjú.
Túl hangos már a világ, nem vágyunk másra, csupán egy kis csendre, de csak fejben: a teljes elnémulás továbbra is riasztó. Sokkal kézenfekvőbbnek tűnik, ha magunk döntünk arról, hogy hol, milyen ingerekkel találkozunk, ez viszont veszélyeket rejt magában: az ilyen elvonulás szélsőséges esetben hatással lehet az információ-feldolgozási képességünkre. Egyre több gyerekeknél már most komoly problémát jelent a hallottak dekódolása.
Az ökológiai válság korát éljük, a helyzet reménytelennek tűnik, gyökeres változásokra van szükség. De kitől, mitől várhatjuk ezt? Az embertől? A technológiától? A valódi demokráciához való visszatéréstől? Esetleg senkitől, és a végletekig kiszipolyozzuk a Földet? Az ELTE ökoszakembereinek vitáján jártunk.
Az utóbbi években a magyar háztartásokat és kerteket is ellepték a különféle sivatagi növények; a kaktuszok, az álkavicsok vagy éppen a dudleyák ma már a legkedveltebb designtermékeknek számítanak. A szárazságtűrő növényeket már a barkácsáruházakban is be lehet szerezni, a kínálat bővülésének azonban ára van: a megnövekedett igény kielégítése miatt virágzik a feketepiac, a növénycsempészek pedig sokszor horribilis árakon kínálják a kaktuszokat. A szakértők szerint a növényinfluenszereknek nagy szerepük van abban, hogy az „orvvadászat” már a kaktuszföldeken is komoly problémát jelent.
Több évszázados hagyománya van, a világ legfelsőbb köreiben fogyasztják, ráadásul tulajdonképpen nincs egészségügyi hátránya, mégsem képes áttörni a mainstream falát a matézás. Igaz, amíg nincs meg a személyes kapcsolódás, addig nehéz is egyenként meggyőzni az embereket. Engem például sikerült – ezért is születhetett meg ez a cikk.
A netflixes Kamaszok című sorozat miatt felszínre került, láthatóbbá vált az online platformokon nőgyűlöletet és a férfiak felsőbbrendűségét hirdető manoszféra rejtett világa, amelynek a felbátorodásáért sokan Andrew Tate-et okolják. De mi van, ha nem a fiatalok fedezték fel maguknak az amerikai-brit influenszert, hanem a volt kickboxos talált telibe valamit?
Úgy tűnik, mintha minden influenszer ugyanúgy beszélne a YouTube-on vagy a TikTokon? Nem véletlen, a tartalomgyártók beszédstílusa egyre inkább uniformizálódik, sokan azzal próbálnak kitűnni, hogy ugyanolyanok lesznek, mint mások. A nyelvészek még csak most ismerkednek az influenszer akcentussal, de a véleményvezérek beszédstílusa már a mindennapi beszédünkbe is kezd leszivárogni.
Évről évre megdőlnek a pivel kapcsolatos rekordok: folyamatosan közelebb jutunk a számsor végéhez, miközben tudjuk, hogy a lezárás öröme soha nem adatik meg. Ez a látszólag értelmetlen munka azonban nagyon is fontos, hisz minden egyes új számjeggyel könnyebbé válhat az életünk, hisz a pi így vagy úgy, de mindannyiunk életében jelen van.