A saját szerep titkai
Egyszer utaztam valakinek az autójában, és amikor az előtte hajtó autók erőteljesen lelassítottak, akkor hirtelen kivágott és előzni akart balról. Majd ugyanilyen hirtelen le kellett fékeznie, mert a sorból egy autó balra kanyarodott. Mindezek rémisztően rövid idő alatt zajlottak. Utána szidni kezdte azt a sofőrt, aki a kanyarodó autóban volt, és azt, aki őelőtte vezetett. Ekkor mondtam, hogy nem érzem biztonságban magam vele, mert amíg nem látja meg, hogy mi az ő szerepe ilyen balesetveszélyes helyzet kialakulásában, addig bármikor újra bekövetkezhet egy hasonló veszélyes helyzet.
Amikor még az volt a fontos, hogy jó rendszereket dolgozzanak ki és működtessenek, akkor egy vezető kiválasztásához elég volt, ha megfelelő végzettsége és kellő szakmai tapasztalata volt. Később már szükségesnek ítélték a több éves vezetői tapasztalatot is. Ez már előrelépés, még ha tudjuk is, hogy önmagában a „több év” tapasztalat nem garancia arra, hogy jó vezető az illető. Lehet valakinek 10 évnyi tapasztalata, de lehet egy évnyi tapasztalás kilencszer megismételve. Az pedig valószínűtlen, hogy bárki is ez utóbbi vezetőt szeretné a cégéhez felvenni.
Hogy lehet az, hogy valaki mindenből tanul, másvalaki pedig ismétlődően beleesik ugyanabba a hibába? A kettő közötti különbséget a nyitottság teszi. A képesség a tapasztalások elfogadására és értelmezésére. A külvilágra való nyitottság párhuzamos a belső nyitottsággal. Azzal, hogy meglássam a velem zajló eseményekben a saját szerepemet.
Aki nem ismeri önmagát, saját képességeit, saját határait, és vagy mindent másoknak tulajdonít, vagy mindent magára ránt, az könnyen lehet, hogy ugyanabban a helyzetben találja magát ismétlődően. 
Az egyik változata az önismeret hiányának az, amikor valaki csak a külső tényezőket és azok kényszerítő erejét látja, és nem tud azzal szembenézni, hogy ő maga hogyan járul hozzá az adott, sokszor nehezen kezelhető helyzetek kialakulásához. Meg lehet győződve arról, hogy mások rosszindulata, hiányos együttműködése vagy véletlenek szerencsétlen összjátéka folytán alakulnak úgy a dolgok, ahogy. Az önismeret-hiány másik változata az, amikor valaki mindenért magát okolja. Paradox módon túl sokat gondol magáról, amikor azt hiszi, hogy mindent ő ront el.
Mindkét változat erősen korlátozza hordozóját abban, hogy reálisan felmérje a helyzeteket, tanuljon belőlük, és a következő alkalommal máshogy alakuljanak az események. Pedig ez lehetséges.
Az önismeret fejleszthető, és ha egészséges vezetőket akarunk egy szervezetbe, és egészséges szervezetet, akkor fejlesztendő is. A belső és az úgy nevezett outdoor tréningek, csapatépítő programok, vezetés-fejlesztő műhelyek mind átfogó lehetőséget kínálnak arra, hogy megismerjük magunkat, különösen abban a közegben, amelyben dolgozunk.
Az egyéni munkák, mint a mentoring kapcsolat vagy az executive coaching, life-coaching, pszichoterápia pedig arra alkalmasak, hogy kifejezetten a saját témákat járjuk körül szakértő vezetéssel.
Vannak látszólag egyszerűbb módjai is az önismeret fejlesztésének, ez pedig a teljesítmény-értékelés, illetve a 360 fokos visszajelzés. Azért „látszólag”, mert hatékonyabban tudja valaki érzelmileg és intellektuálisan feldolgozni az értékelést szakértő tanácsadóval, mint anélkül.
Hasonló mondható el az olyan önismereti és vezetésfejlesztést szolgáló kérdőívekről, mint az ARP© és a GPOP©. Jobban hasznosíthatók tanácsadói segédlettel.
