„Aki vágyik rá, élje meg az anális örömöket és közben vigyázzon az egészségére”

Noha az anális szexről sokan gondolkodnak újkori jelenségként, valójában kezdetek óta velünk van: több ezer éves történelmi ábrázolással rendelkezik. Anális behatolásos jelenetek figyelhetők meg például többek között egyes mezopotámiai votív kerámiákon, ókori görög amfórákon és ivócsészéken, illetve Pompeii freskóin és a Warren-kupa jelenetei között is.

Az anális szex ott van a Káma Szútrában, a perui Moche „szexedényeken”, a japán shunga metszeteken és később a reneszánsz ábrázolásokon is, hogy aztán a 18-19. századi erotikus irodalomban, majd fotográfiákon és profán rajzokon jelenjen meg.

Tévhit tehát, hogy az anális együttlét, mint élvezeti forma a 20. század terméke volna. Viszont bizonyos tekintetben sosem volt még ennyire népszerű: a Pornhub 2015-ös jelentésében például az anális szex, mint kategória csak a 12. helyen végzett, addig a 2025-ös jelentésben már a 4. legnépszerűbb tételként szerepelt.

A tendenciát kutatások is megerősítik: egy 2017-es USA-beli tanulmány szerint 1992 és 2012 között megduplázódott azon heteroszexuális személyek száma, akik rendszeresen vettek részt anális aktusban, egy másik publikáció arról számol be, hogy a nők 36 és a férfiak 44 százalékának volt már része legalább egyszer valamiféle anális kényeztetésben.

Az anális szex népszerűségének a heteroszexuális párok életében sokféle oka van:

egyes párok az intimitás mélyebb megélésének módjaként tekintenek rá, mások elsősorban a menstruáció alatti időszakban alkalmazzák. Előfordul, hogy a felek a hüvelyi szülést követően meggyengült vagina „pótszerveként” tekintenek eme lehetőségre. Más életkori és társadalmi csoportokban az anális együttlétek a vaginális szüzesség felértékelődése miatt, annak megőrzése érdekében válnak a repertoár részévé.

Egy biztos: az anális szex népszerűsége a heteroszexuális párok körében évről évről nő, így a szexuális egészségedukáció és a társadalmi párbeszéd kialakítása mára szükségszerű.

A safe word: türelem

Dr. Novák András proktológus úgy véli, az anális szexszel kapcsolatos edukáció optimális esetben a végbél egészségének megőrzésével kezdődik. S mint ilyen, elsősorban a szülők feladata, hiszen ők azok, akik újszülött- és kisgyermekkorban a végbél tisztántartásáért és higiéniáért is felelnek, s akiktől gyermekként a végbél-tisztálkodás alapszabályait is elsajátítjuk.

Fontosnak tartja ugyanakkor azt is, hogy az életkor előrehaladtával a gyerekek biztonságos körülmények között férjenek hozzá szakmailag pontos információkhoz– lehetőség szerint még jóval azelőtt, hogy tudatlanul keverednek bele olyan számukra kellemetlen szituációkba, amelyekre senki sem készítette fel őket. Mint mondja, az egészség- és szexuális egészségedukációban azonban nemcsak a szülőknek, hanem a médiának és az orvostársadalomnak is vannak még feladatai.

„Amikor egy beteg ellátogat a proktológus rendelőjébe, sokszor nem preventív céllal érkezik, hanem valamely problémára keres megoldást. Ilyenkor természetesen igyekszünk érzelmileg biztonságos, empatikus jelenléttel segíteni a pácienseknek, de gyakori, hogy még így sem mernek őszintén, tabuk nélkül megnyílni. Ez bizonyos értelemben persze érthető, ugyanakkor megnöveli a megfelelő ellátáshoz szükséges időt és hosszabbítja a felderítési útvonalat” – magyarázza, és hozzáteszi, nincs ez másként az anális szexet érintő kérdésekben sem. Ezért is értékeli annyira, ha valaki a rendelőben nyíltan kérdez és megosztja vele félelmeit.

„Az anális szexszel kapcsolatban az egyik leggyakoribb félelem az, hogy az aktus során a felek széklettel érintkeznek majd, erre azonban egészséges végbélműködés esetén semmi esély. A végbél utolsó traktusában ugyanis normál körülmények között nincs széklet, a megfelelő tisztálkodás és az aktust megelőző ún. »alacsony« beöntés pedig szintén hozzátartozik a felkészüléshez” – magyarázza a szakorvos. – „Fontos továbbá szem előtt tartani, hogy míg a hüvely nem olyan mértékben zárt, mint a végbél és a szövete is sokkal rugalmasabb, addig a végbél-záróizom ellazulásához idő, a megfelelő nedvesség biztosításához pedig valamiféle síkosító szükséges.”

Dr. Novák András azt is hangsúlyozza, hogy az idő, a figyelem és az érzelmi oldottság elérése elengedhetetlen az anális együttlétek öröméhez. Ahogy az is, hogy a receptív fél jelzései irányítsák a folyamatot.

„Akár a pár női, akár férfi tagja a fogadó fél, a kézzel és/vagy szájjal történő izgatás, a türelem és az odafigyelés elsődleges »kellékei« az aktusnak.”

A nonverbális jelzések pedig legalább annyira fontosak, mint a verbális megerősítések, hiszen anális együttlét alatt sokkal könnyebb sérülést okozni. A nem pedig az anális együttlétek során ugyanúgy nemet jelent, ahogy a vaginális szexben

– mondja a szakember, és hozzáteszi, azt sem szabad elfelejteni, hogy a végbél és a hüvely flórája jelentősen eltér, így a védekezés nélküli szex, illetve a végbél és a hüvely behatolások egy aktuson belüli váltogatása komoly egészségügyi kockázatokkal járhat.

Az anális szex „veszélyes üzem”

„A végbélnek rendkívül jó a regenerációs képessége, de ha az aktust követően láz, növekvő fájdalom, intenzív vérzés áll fenn, nincs mire várni. A szakrendelésen pedig bárki elmondhatja, mi történt vele, hiszen bár a betegnek a kialakult helyzet gyakran hatalmas trauma, szakorvosként mi nem ítélkezünk, hanem ellátást nyújtunk. Vagyis minél előbb tudjuk meg, mi történt és pontosan hogyan, annál előbb nyújthatunk szakszerű segítséget a páciensnek” – ismerteti a részleteket a szakorvos. – „A nyálkahártya-sérülés és a végbélrepedés kellemetlen, de általában messze nem annyira problémás, mint azok a kórokozók, melyek az anális szex során fertőznek és komolyabb problémákat okozhatnak.”

Dr. Novák András arra is felhívja a figyelmet, hogy az olyan baktériumok, mint a Chlamydia vagy a gonorrhea kórokozója, okozhatnak végbél-nyálkahártya gyulladást, úgynevezett proctitist, mely egyrészt fokozott nyákos váladékozással, másrészt fájdalommal, tenesmussal (sürgető székelési inger) járhat. Mint mondja, ezen megbetegedések mintegy 20 százaléka teljesen tünetmentes marad és kizárólag mintavételes vizsgálattal igazolható.

Annak is fennáll a veszélye, hogy anális izgatás vagy behatolás esetén a végbél környéki bőr, vagy a végbél nyálkahártyája behatolási kaput kínál a szifilisznek, mely szintén csak szerológiai vagy mintavételes vizsgálattal azonosítható.

A szakorvos elmondása szerint az európai kultúrkörben a HPV a leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőző betegség, mely az esetek jelentős többségében tünetmentes marad, azonban sokszor végbélkörnyéki és vébélcsatornán belüli szemölcsöket okoz. A vírusos megbetegedések közül továbbá a herpesz- és a HIV-fertőzés kialakulásának veszélye is magas.

„Egyes betegcsoportok – például azok, akik immunmoduláns kezelésben részesülnek, szervtranszplantáltak vagy HIV- fertőzéssel élnek – legyengült immunrendszerrel kapják el a fertőzést, mely esetben a végbél-laphámrák kialakulásának veszélye akár negyvenszeresére is nőhet” – mondja András. – „Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ezen fertőzések kialakulásához nem szükséges tényleges anális behatolás: a végbél környéki izgatás, az ujjal való behatolás, a szexuális segédeszközök alkalmazása, vagy oroanális kényeztetés következtében is kialakulhat a HPV-fertőzés.”

Nem csak a homoszexuálisok élvezik

Annak ellenére, hogy a férfiak 95 százaléka az anális penetrációt homoerotikus élményként azonosítja és kifejezetten az LMBTQ+ közösség sajátjának tekinti, négyből egy heteroszexuális férfi kipróbálja az anális szexet fogadó félként élete során legalább egyszer.

„Az oroanális vagy ujjal történő kényeztetés épp úgy lehet egy férfi vágya, ahogy a szexuális segédeszközzel való behatolás. Ha erre a női partner nyitott, akkor a normál higiénián kívül nincs további tennivaló. Díszes vagy nagy méretű műkörmök esetén azonban érdemes inkább elutasítani a manuális játékokat, mert nagy a sérülésokozás veszélye a végbélen belül” – mondja dr. Novák. Hangsúlyozza továbbá, hogy a szexuális egészségmegőrzés másik fontos eleme a szexuális segédeszközök megfelelő tisztítása és tárolása.

„Ahhoz, hogy a segédeszközeinket tisztán tudjuk tartani, megőrizzük azok minőségét és vigyázzunk saját és partnerünk egészségére, tudnunk kell, milyen anyagból készült a kérdéses kiegészítő. Ez fogja ugyanis meghatározni azt, hogy milyen síkosítót használjunk – bár a vízbázisú általában jó választás –, és azt is, miként tisztítsuk a játékszert” – magyarázza az alapvető higiéniai tudnivalókat a proktológus. – „Az első lépés a szappanos-melegvizes tisztítás. Ha az eszköz megszáradt, alkalmazzunk az alapanyagának megfelelő, a gyártó által kifejezetten ajánlott tisztító-fertőtlenítő szert, majd ismételjük a szappanos-melegvizes öblítést. A teljes száradást követően anális és a vaginális eszközöket egymástól elkülönítve tároljuk, több partner esetén pedig fokozottan ügyeljünk az alapos tisztításra.”

Lehet-e túl gyakori az anális szex?

Az anális behatolást övező félelmek között dominánsan van jelen az is, hogy az aktusok – pláne, ha rendszeresen kerül rájuk sor – idővel a záróizom meggyengüléséhez, szél- vagy székletinkontinencia kialakulásához vezethetnek. A szakorvos szerint ennek biztonságos anális közösülés esetén kevés a valószínűsége.

„Ha a végbél-záróizom és a végbélcsatorna türelmes előjátékot követően vonódik be a szexbe, bírni fogja az aktussal járó terhelést, amennyiben az együttlétekre nem naponta többször, agresszív módon kerül sor” – magyarázza dr. Novák András.

Mint mondja, ha mégis felmerül, hogy a végbél-záróizom sérült, vagy a páciens szűrővizsgálat miatt, esetleg egyéb okból szeretné felkeresni a proktológus szakrendelőjét, ő maga is sokat tehet azért, hogy a szakorvos megfelelő ellátást tudjon biztosítani neki.

„Szükség van arra, hogy a beteg a rendelésre a tüneteinek és kérdéseinek listájával, releváns orvosi vizsgálatainak eredményeivel, műtéteinek leletével, lehetőség szerint őszintén és nyitottan érkezzen” – mondja. – „Egy oktatókórházban sajnos előfordulhat, hogy a betegforgalom, az oktatótevékenység és az egyes egészségügyi ellátórendszeri sajátosságok miatt a rendelőben nem jön létre az a bizalmas légkör, ami joggal a beteg igénye volna. Ez sajnálatos, és érthető módon kellemetlen a páciens számára, ugyanakkor érdemes ebben a helyzetben is szem előtt tartani, hogy mi, egészségügyi dolgozók mindent, de tényleg mindent láttunk már.”

Dr. Novák azt is hangsúlyozza, hogy az orvosi etika alapvetéseként az orvos nem ítélkezik, hanem jelen van és minőségi ellátást biztosít.

Ahogy egy szakadékba esett túrázónál sem azzal kezdjük az ellátást, hogy megkérdezzük mégis hogyan keveredett ebbe a csávába, hanem segítünk, úgy egy proktológiai ellátásra váró beteg döntéseit sem minősítjük és nem oktatjuk ki arról, mit és hogyan kellett volna tennie. Nem ez a dolgunk.

„Segíteni vagyunk ott – és akkor sem jövünk zavarba, ha meglepő tárgyat találunk a végbélben, vagy ha egy láthatóan hívő betegről derül ki, hogy rendszeresen élvez anális örömöket. Mi nem ítélőbíróként foglalunk helyet, hanem segítséget és szolgáltatást nyújtunk olyan embereknek, akiknek leginkább szüksége van rá” – nyugtatja a betegeket a proktológus és hozzáteszi, aki vágyik rá, élje meg az anális örömöket és közben vigyázzon az egészségére.

És hogy mit tegyen, akinek esze ágában sincs beadni a derekát? Mondjon bátran nemet, hiszen a testhatárairól mindenki csak és kizárólag saját maga dönthet.