Nem jó a helyzet, de még menthető – nagyjából ez a tanulsága az IPCC legfrissebb elemzésének, ami lezárja a hatodik értékelő jelentést. Az első elemzést itt, a másodikat pedig itt olvashatják el. A jelenlegi elemzést 278 szakértő végezte 65 országból, több mint 18 ezer tudományos tanulmányt átfésülve.
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete szerint nagyon rosszul állunk a kibocsátási célok elérésében, de még van remény, hogy akár a 1,5 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedésnél is megálljunk – ehhez azonban cselekedni kell. Nem csoda: 2010 és 2019 között rekordmennyiségű üvegházhatású gázt engedett az emberiség a légkörbe. A kibocsátás növekedésének mértéke azonban folyamatosan lassul – és az IPCC legfrissebb jelentése szerint ráadásul elérhető közelségben van az, hogy minden szektorban felezzük a kibocsátást 2030-ig.
Ez az IPCC jelentés a megszegett klímaváltozási ígéretek litániája
– mondta a sajtótájékoztatón António Guterres ENSZ-főtitkár. „Egy szégyenakta, ami rendszerezi azokat az üres ígéreteket, amelyek sziklaszilárdan egy élhetetlen világ felé vezetnek bennünket. Gyors úton haladunk a klímakatasztrófa felé.” Felhívta a figyelmet, hogy a tudomány egyértelműen megmutatja: ez a probléma a rossz energiapolitikánk következménye.
Guterres határozottan a negatívumokra fókuszált, de az IPCC pozitívumokkal kezd: néhány ország már most olyan mértékben kezdte meg a kibocsátáscsökkentését, hogy az összhangban legyen a maximális 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedés céljával. Legalább 826 város és 103 régió fogadott már el nulla kibocsátással kapcsolatos célokat.
Ahhoz, hogy a 1,5 Celsius-fokos maximális melegedést tartani lehessen, a károsanyag-kibocsátásoknak 2025-ben kell tetőzniük, és 2030-ra 43 százalékkal csökkenniük kell. Ugyanerre a határidőre a metánkibocsátást 34 százalékkal kellene lejjebb tornázni.
Egyre olcsóbbak a megújulók, de változtatni kell az energiafogyasztási szokásokon
A klímaváltozás lassítása érdekében minden szektorban lehet jól működő és megvalósítható változásokat találni.
2010 óta a szél- és napenergia költsége 85 százalékkal csökkent – olvasható az IPCC sajtóközleményében. Egyre több olyan szakpolitikai intézkedés lát világot, ami javítja az energiahatékonyságot, csökkenti az erdőirtás mértékét és támogatja a megújuló energia térnyerését.
A globális felmelegedés lassítása érdekében lényeges átalakításokra van szükség az energiaszektorban. Ez a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának jelentős csökkentését jelenti, a széles körben elterjedt villamosítás, jobb energiahatékonyság és alternatív üzemanyagok (például hidrogén) használatával karöltve. „A villamosítás lehetővé teszi az energiaszektor decentralizálását is” – jegyezte meg a tájékoztatón Ürge-Vorsatz Diána, az IPCC harmadik munkacsoportjának egyik alelnöke. Az IPCC szembemegy a mostanában uralkodó nézetekkel, és azt mondja: életmódunk megváltoztatása 2050-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40-70%-os csökkentését eredményezheti. Ez olyan változtatásokat jelenthet, mint a karbonsemleges közlekedés, a repülés csökkentése, illetve a szociális változások is, amelyek az épületekre, energiafelhasználásra és energiaforrásokra vonatkoznak. A kutatási eredmények azt is mutatják, hogy
A közlekedési szektorban is az alacsony kibocsátással járó megoldások tarolhatnak, az elektromos autókban nagy a potenciál, és alternatív üzemanyagokra van szükség a repülőgépek és a tengeri szállítás esetében – mondta Ürge-Vorsatz Diána.
Az iparban a kibocsátások csökkentése magában foglalja a különböző anyagok hatékonyabb felhasználását, a termékek újrafelhasználását és újrahasznosítását, valamint a hulladék minimalizálását. Az alapvető anyagok, köztük az acél, az építőanyagok és a vegyszerek esetében még kísérleti szakaszban állnak azok a gyártási technológiák, amelyek alacsony vagy nulla kibocsátással járnak. Ez a szektor a felelős a globális kibocsátások nagyjából negyedéért, így nagyon fontos, hogy minél előbb és minél hatékonyabban dekarbonizáljuk.
A mezőgazdaság és erdészet területén is nagymértékben lehet csökkenteni a kibocsátást, sőt, komoly lehetőségek vannak a szennyezőanyagok légkörből való kivonására is. A kivonás azonban nem tudja ellensúlyozni a más szektorokból érkező kibocsátásokat, annak ellenére, hogy szükség van az ilyen technológiákra is azért, hogy a nehezen szénteleníthető szektorok kibocsátásából faragjunk. A természetalapú megoldások fontosak, de pénzt és energiát kell fordítani az innovációra is.
2025 után muszáj visszavennünk
Az IPCC által értékelt forgatókönyvekben a felmelegedés 1,5 Celsius-fok körüli mértékre való korlátozásához az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának legkésőbb 2025 előtt tetőznie kell, 2030-ra pedig 43 százalékkal kell csökkennie, ugyanakkor a metánkibocsátást is körülbelül harmadára kellene csökkenteni a célok eléréséhez. Még ha ezt meg is tesszük, szinte elkerülhetetlen, hogy átmenetileg túllépjük ezt a hőmérsékleti küszöböt, de a század végére visszatérhetünk alá – írja a szervezet.
A jelentésből kiderül, hogy 2025-re még akkor is el kell érnünk a maximális emissziós szintet (azaz ettől az évtől már csak csökkenhet a kibocsátás), ha 2 Celsius-foknál akarjuk megállítani a hőmérséklet-növekedést, majd egynegyedével csökkentenünk kell a kibocsátásokat 2030-ra. Az is kiderült, hogy bár jelenleg a befektetett pénzösszegek korántsem elegendők ahhoz, hogy a kibocsátások megfelelő szintre csökkenjenek, elegendő globális tőke és likviditás áll rendelkezésre a beruházási hiányok megszüntetéséhez. Anélkül, hogy figyelembe vennénk a csökkentett alkalmazkodási költségek vagy az elkerült hatások gazdasági előnyeit, a globális bruttó hazai termék (GDP) csak néhány százalékponttal lenne alacsonyabb 2050-ben, ha megtesszük a szükséges lépéseket a felmelegedés 2 fokos korlátozására.
