Ha szúnyogirtásról van szó, addig mindenki egyetért, hogy minél kevesebb csípés érje az embereket. Amint viszont ennek módjáról, hatékonyságáról van szó, a közvélemény és a tágabban vett szakma is megosztott. Múlt héten KemenesiGábor virológussal beszélgettünk a témáról, többek között elhangzott, hogy a kémiai mérgekkel történő irtás nagyon káros az élővilágra, drága és nem elég hatékony szemben olyan a biológiai módszerrel történő gyérítéssel, amely csak és kizárólag a szúnyogokat pusztítja el.
Nem idézhetünk és támaszthatunk alá újra minden állítást, a teljes cikkben minden megtalálható:
Ebben a folytatás ígéretével búcsúztunk, ennek ideje most jött el. Az „érem másik oldalát” esetünkben a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának szakértőgárdája képviseli, miután e szerv feladata a központi szúnyoggyérítés szervezése, irányítása. Megkeresésünkre írásban kaptunk választ, a jobb érthetőség kedvéért adott bekezdéseknél dőlt kiemeléssel utalunk kérdésköreinkre.
Először biológiai, aztán kémiai
Először is a kémiai és a biológiai módszer alkalmazásának arányaira kérdeztünk rá.
Az elmúlt években átlagosan mintegy 20 ezer hektáron zajlott biológiai lárvagyérítés és 800 ezer hektáron – előbbi 200, utóbbi 8000 négyzetkilométert jelent – gyérítették kémiai eljárással a kifejlett szúnyogokat. A két módszert azonban nem lehet összehasonlítani, hiszen az egyik a szúnyogok tenyészőhelyein, a vízben fejti ki a hatását és pusztítja el a lárvákat, a másik pedig a kifejlett szúnyogok számát csökkenti a tényleges ártalom helyén, a települések belterületein és üdülőterületeken.
Az idén április 23-án indult program első két hetében kizárólag biológiai módszert alkalmaztak a szakemberek. A biológiai módszer alkalmazása elsőbbséget élvez minden olyan esetben, amikor ezt a helyszín és az időjárási viszonyok, illetve az évszak lehetővé teszi. Amikor azonban megkezdődik a tömeges rajzás, akkor a hatékony kezelés érdekében a kifejlett szúnyogok elleni védekezéssel lehet csak eredményt elérni.
Jöjjön a válasz a miértre is.
A szúnyogok tavasztól kora őszig fejlődnek. A folyók árterei, tavak növényzettel fedett részei és a nádasok mellett a legkisebb pocsolyákban, vízelvezető árkokban, ház körüli esővízgyűjtő tartályokban, hordókban, vödrökben, de akár fák odvában is képesek ezerszám kifejlődni. Az optimális valóban az lenne, ha még kifejlődésük előtt, lárvaállapotban el lehetne pusztítani a tenyészőhelyeiken, ez azonban csak részben lehetséges, hiszen lehetetlen az országban az összes pocsolyát és vízzel teli hordót felkutatni és biológiai készítménnyel kezelni.
A patakok és folyók tavaszi áradása, vagy egy nagyobb esőzés után milliószámra keletkeznek pocsolyák olyan területeken, amelyek nemhogy járművel, de még gyalog sem közelíthetőek meg. Erdős, fás területen a biológiai készítmény légi kijuttatása sem vezetne eredményre, hiszen nem jutna el a fák lombjai alatt lévő vízfelületig, ahol a szúnyoglárvák fejlődnek. Mindezeken túl a szúnyogok élőhelyeinek jelentős része magántelkeken található. Nem lehetséges tehát kizárólag biológiai eljárással érdemben csökkenteni a szúnyogok számát, mivel lehetetlen felkutatni és kezelni minden egyes élőhelyet.
Az élővilág és az ember ártalmai
Lássuk, mit mond a katasztrófavédelem arról, hogy a kémiai irtószer egy csípőszúnyog mellett körülbelül 1000 egyéb rovart is megöl.
Egyrészt minden biocid (kártevőirtó) készítményt – beleértve a szúnyoggyérítéshez használt szereket is – kizárólag az Európai Unió által jóváhagyott hatóanyagokból lehet előállítani, amelyeket előzetesen részletes toxikológiai és ökotoxikológiai vizsgálatoknak vetnek alá. A fent hivatkozott arány egy 2006-os publikációban olvasható, amelyet dr. Fekete Gábor jegyez.
Ő most a BM OKF által megbízott kivitelezői konzorcium projektvezetője, részletesen nyilatkozott a 24.hu-nak a kérdésről.
E szerint a tanulmány 2006-ban készült és valóban a fenti megállapításra jutott, de nem a jelenleg szúnyoggyérítésre használt irtószert, hanem egy régebben alkalmazottkészítmény mellékhatásait vizsgálták, amit azóta betiltottak, a hasonló típusú hatóanyagokkal együtt. Jelenleg a kémiai szúnyoggyérítéshez deltametrin hatóanyagú irtószereket használnak, ami piretroid típusú vegyület.
A háztartási rovarirtó sprayk hatóanyagai szintén ebből a hatóanyagcsoportból kerülnek ki. Ezek mellékhatása jóval kedvezőbb a régebben használt szerekhez képest. Ugyanezt a hatóanyagot alacsony humán- és környezeti kockázata miatt széles körben használják a mezőgazdaságban is, az élelmiszernövények rovarkártevők elleni védelmére.
A deltametrin mezőgazdasági alkalmazása során körülbelül tízszer nagyobb dózist permeteznek belőle, mint amennyit a szúnyoggyérítéskor juttatnak ki, és az éves felhasználása is egy nagyságrenddel nagyobb az agrokemizálásban. Természetesen a kémiai szúnyoggyérítés során más érzékenyebb rovarok is elpusztulhatnak, de szó sincs totális rovarpusztulásról. Ráadásul a szúnyoggyérítés csak a települések belterületein és az üdülő övezeteken zajlik, így a kezelések környezeti hatása csekély.
Fontos kérdés az irtószer humánegészségügyi hatása, akár hosszú távon tekintve.
Az irtószert minimális mennyiségben permetezik, a négyzetméterenként 0,0001 grammos dózis sem az emberekre, sem a melegvérű állatokra, sem a növényekre nem jelent veszélyt, még hosszútávon sem. A készítmény csak több ezerszeres dózisban jelentene kockázatot bárkire is.
A terméken olvasható, hogy veszélyes a vízi élővilágra nézve, laikusként pedig nehéz elképzelni, hogy repülőről szórva el lehet kerülni a vízbe jutását.
A kémiai gyérítés során a szakemberek a vizektől egy legalább ötméteres védőtávolságot tartanak, vagyis az élővízbe nem kerülhet a készítmény. Amennyiben hibás technológia, vagy véletlen elsodródás miatt mégis előfordulna, hogy a vízbe kerül az irtószerből, az alacsony dózis és a felhígulás miatt tényleges halpusztulás – vagy más vízi szervezetben károsodás – akkor sem következne be.
A készítmény biztonsági adatlapján olvasható figyelmeztetések az anyagot használó szakemberek számára fontosak, például, hogy szállítás során egy esetleges balesetnél meg kell akadályozni, hogy a szer nagy mennyiségben, töményen a vízbe kerüljön.
Az irtószerek hatékonyságát a gyártók garantálják. Arra, hogy a szúnyogok rezisztenssé váljanak, a jelenlegi használat mellett csekély a valószínűség, hiszen a kezelt területek csupán az ország egy-két százalékát teszik ki, és azt sem folyamatosan, így ha megkezdődne az ellenállóképesség öröklött kialakulása, a nem kezelt egyedek irányából a visszakereszteződés miatt valószínűleg gyorsan megszakadna.
Méhek számára kifejezetten gyilkos a szer…
Az egyes területek kezelése előtt értesíteni kell a méhészeket, ezt a kivitelezők a települések jegyzőin keresztül teszik meg. Mivel a kezelések gyakorlatilag csak a települések belterületeit és az üdülőövezeteket érintik, viszonylag csekély a ténylegesen érintett méhészek száma. A méhészek többsége mezőgazdasági területen legeltet, amelyekre a szúnyoggyérítés nem terjed ki.
A földi kémiai gyérítést napnyugta után végzi a kivitelező, amikor a méhek már a kaptárokban tartózkodnak. Akatasztrófavédelem kapcsolatban áll az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel, amely jelzi, ha valamelyik településen nagyobb számban vannak jelen méhészek.
A kettőt ilyen szempontból nem lehet összehasonlítani.
Nem kerülhetjük meg a hatékonyság kérdését.
Mivel teljesen eltérő a biológiai és a kémiai módszer alkalmazási helye, időszaka és hatása is, nem lehet ár-érték arányban összehasonlítani azokat. A szezon elején a biológiai eljárás, tehát a lárvagyérítés, a későbbiekben, egészen a nyár végéig, a kémiai eljárás hoz megfelelő eredményt.
Négyszer drágább egy ugyanakkora vízfelületre kijuttatni a biológiai készítményt, mint a kémiai eljárás, vagyis a kifejlett szúnyogok permetezése, függetlenül attól, hogy a földi, vagy a légi kijuttatást hasonlítjuk össze.
A hatékonyság ellenőrzése
Az irtás hatékonyságát csípésszámlálással mérik, amit sokan nevetségesnek tartanak, hiszen a szúnyogok tucatnyi „szubjektív” tényező alapján döntik el, kit szúrjanak meg.
A gyérítések hatékonyságát a katasztrófavédelem által megbízott szakértői konzorcium ellenőrzi csípésszámlálással.Ezek a szakemberek entomológusok, vagyis rovartannal foglalkozó szakértők. Tíz percen keresztül egy adott területen rendszeresen ugyanaz a szakértő méri ugyanabban a napszakban a testén táplálkozást megkezdő csípőszúnyogok számát.
A kapott eredmény hatszorosa megmutatja, hogy mekkora a területen az egy főre egy óra alatt eső szúnyogcsípések száma. Ez a módszer az egészségügyi hatóság által megadott hivatalos mérési módszer. Szúnyoggyérítés esetén a gyérítés előtt, valamint azt követően is végeznek mérést. Ha a szakértői vélemény szerint a gyérítés nem volt kellően hatékony, akkor a kivitelezők újra kezelik az adott területet.
A megbízott szakértők emellett más módszereket is alkalmaznak, mint például szúnyogcsapdák kihelyezése, vagy egyes tenyészőhelyeken a vízben fejlődő szúnyoglárvák számának vizsgálata.
A szakértői tevékenységet, vagyis a gyérítés hatékonyságának ellenőrzését végző konzorcium és a szúnyogirtást kivitelező konzorcium között nincs kapcsolat, a közbeszerzési eljárás során a kiválasztásnál minden összeférhetetlenségi szabályt betartottunk.
Végezetül arról, hogy Nyugat-Európában állítólag kizárólag biológiai irtást folytatnak nagyon jó eredménnyel.
Az európai országok többsége nem közöl adatot arról, hogy mekkora területen alkalmaz biológiai, vagy éppen kémiai eljárást, így érdemi összehasonlítást a pontos források megjelölése nélkül nem lehet végezni. Az Amerikai Egyesült Államokban évről évre több millió hektáron végeznek légi kémiai gyérítést, a linken található adatok még a Zika vírus floridai és texasi megjelenése előttről valók.
Kiemelt kép:Varga György/MTI