Lehet, hogy már most rosszabbul állunk a globális felmelegedéssel, mint gondoltuk – legalább is ezt gondolja egy csapat amerikai kutató a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumnál, írja a Live Science. Az elmúlt 40 év adatai alapján valószínű, hogy az alsó légkör méréseinél történtek hibák.
A légkör nedvességtartalma és hőmérséklete között ugyanis egyértelmű a kapcsolat, mégis, a két mérési adat sokszor sántít az elmúlt évtizedekből. A szakértők szerint ez azt jelentheti, hogy vagy a hőmérsékleti adatokat becsülték alul, vagy a nedvességi adatokat becsülték túl, de valami biztos, hogy nem stimmel.
A kutatók szerint a legnagyobb probléma az óceánfelszíni melegedés és a toposzféra mérései esetében van, ahol nagyon alacsonyak a mérési számok. Ezek állnak a legkevésbé összefüggésben a kiegészítő változókkal, vagyis az azokról készült független mérésekkel.
A szakértők négy variánst vizsgáltak: a trópusi tengerfelszín hőmérsékletét a trópusi vízgőz mennyiségéhez viszonyítva, az alsó troposzféra hőmérsékletét és a trópusi légköri nedvesség arányát, a középső és a felső troposzféra hőmérsékletének és a trópusi nedvességnek az arányát, valamint a troposzféra középső és felső hőmérsékletének arányát a trópusi vizek felszínének hőmérsékletéhez viszonyítva. Ezek az adatok hatnak egymásra, ugyanis a hőmérséklet és a légköri nedvesség nem független egymástól. A kutatók azt találták, hogy az összefüggések nem maradtak meg a műholdas számításoknál, attól függtek az eredmények, hogy korábban szakértők éppen melyik adatsort használták.
Azok az adatsorok, amelyek a legjobban meghagyták a hőmérséklet és a vízgőz összefüggését, általában a legmagasabb hőmérséklet-emelkedést mutatták az óceánfelszínen és a troposzférában.
A kutatók szerint a következő feladat az, hogy rájöjjenek: pontosan mi okozta a rossz méréseket, és melyek a helyes adatok. Ezek segíthetnek a szakértőknek modellezni, hogyan zajlott a felmelegedés a múltban.
