A NASA szerint 2018. március 17-én az északi-sarki tengeri jég kiterjedése 14,48 millió négyzetkilométer volt.
Idén a tengeri jég területe nagyjából 60 000 négyzetkilométerrel volt nagyobb, mint tavaly.
A helyzetet tovább rontja, hogy zsinórban ez a negyedik esztendő, amikor a jég mérete rendkívül alacsony. Az Arktiszon immár egy évtizede megfigyelhető az éves jégmaximum csökkenésének trendje. 2018-ban a legnagyobb kiterjedés 1,16 millió négyzetkilométerrel volt kisebb az 1981-2010 közti átlagnál.
Nehéz év az Arktiszon
Az Arktisz körüli tengeri jég kiterjedése folyamatosan alakul a szezonok váltakozásával. A jégtakaró rendszerint késő február és kora április között a legnagyobb, majd ezután olvadni kezd, és szeptemberben éri el legkisebb kiterjedését. Az utóbbi években mind a maximum, mind a minimum értéke egyre csökken.
A jég eltűnése számos hatással jár, és nemcsak a helyi ökoszisztémát fenyegeti, hanem az egész bolygót befolyásolhatja.
Idén az Északi-sark több melegebb időszakot is tapasztalt. Februárban például néhány napon keresztül hidegebb volt Magyarországon, mint az Arktiszon. Ekkor a helyi hőmérséklet időnként 0 Celsius-fok fölé emelkedett. Februárban ráadásul egy nagyobb nyílt vízfelület is megjelent Grönland északi részénél, a több éve létező jégtakaróban.
Március közepén a hideg szeleknek köszönhetően javult a helyzet, és ismét növekedni kezdett a jég. A grönlandi vízfelület is eltűnt, igaz, az új, fiatal jég valószínűleg sokkal sérülékenyebb lesz, így el is tűnhet az artkiszi meleg szezon során.
Ahogy a jég az Északi-sarkon egyre vékonyabbá és mozgékonyabbá válik, növekedik annak az esélye, hogy a nyáron gyors jégvesztés történjen
– mondta Alek Petty, a NASA Goddard Űrközpont jégkutatója.
Az elkövetkező periódus időjárási viszonyai fogják meghatározni, hogy milyen lesz a sarki jég állapota tavasszal és nyáron.
(Kiemelt kép: NASA/ Nathan Kurtz)
