Kitalálni meglehetősen könnyű, idézni viszont nem lenne stílusos a magyarok napindító első gondolatait és ezek verbális megjelenési formáit, miután reggel ébredés után kinéztek az ablakon. Ritka pillanat, hogy az ország többsége egyet átkoz és egyet vár: március utolsó harmadára kanyarodtunk,
Változás pár napig nemigen lesz, sőt hidegrekordok dőlhetnek hét közepén. Amikor korábban a tavasz kezdőnapját próbáltuk meghatározni, egyetlen egzakt definíciót találtunk, mégpedig a tavaszi napéjegyenlőséget, a csillagászati tavasz kezdetét, ami idén egészen pontosan március 20. 17 óra 45 perc és 11 másodperc.
Az időjárás jól láthatóan fittyet hány nagyon is jól megalapozott fogalmainkra, de ma este otthon, a fűtött szobában már azzal a jóleső tudattal pihenhetjük ki a nap fáradalmait, hogy:
- átszáguldottunk a tavaszponton;
- ma a Föld minden pontján 12 órát tartózkodik horizont felett a Nap, és ugyanennyit alatta;
- győzött a fény, mostantól a nappalok már egyre hosszabbak az éjszakáknál.
Maradjunk is ennél a sorrendnél.
Túl a tavaszponton
Maga a tavaszpont egy korántsem önkényesen kijelölt, ámde teljesen elméleti apró kis „pötty” az univerzumban. Képzeljünk el egy gömböt, aminek bolygónk a középpontja, ezt nevezik éggömbnek. Most az Egyenlítőt, mint egy kör alakú nagy befőttes gumit tágítsuk addig, míg el nem éri az éggömböt, ez a kör lesz az égi egyenlítő.
Térjünk vissza a Földre, és pillantsunk felfelé: tőlünk nézve az állócsillagokhoz képest a Nap mozog az éggömbön, egy év alatt ír le egy kört, ez az ekliptika.
Az ekliptika két helyen metszi az égi egyenlítőt, az egyik a tavaszpont, a másik az őszpont.
A halad mondjuk elég földhözragadt kifejezés, mondjuk inkább úgy, száguld. A Nap körüli utat 107-109 ezer kilométer/óra sebességgel szeljük, ez a plusz 15 fokban, tengerszinten mért hangsebesség több mint 87-szerese.
Így már az is érthető, miért lehet másodpercre pontosan megadni, mikor zúgunk át egy képzeletbeli ponton.
Nappal-éjszaka: 12-12
A nappalok és éjszakák napról-napra változó időtartamának oka a Föld forgástengelyének dőlése: a már említett ekliptika síkjához képest nagyjából 66,5, a merőlegeshez mérten 23,5 fok. A Nap körüli pályáján ezt végig megőrzi, ezért nagyon leegyszerűsítve a nyári időszakban az Északi-sark „bólint” kicsit jobban a Nap felé, télen pedig a déli.
Van azonban az évnek két napja, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség, amikor a Föld helyzete miatt a tengelyferdeség nem befolyásolja a napsugarak beesési szögét, pontosabban e két napon a sugarak derékszögben érik az Egyenlítőt. Ennek következménye, hogy
Átver a szemünk
Elméletben. Mert ha ma valaki elindítana egy órát a tengerszinten látható napkelte pillanatában, napnyugtáig bizony 12 órát és 11 percet mérne. A hiba nem a szerkezetben vagy a fent leírtakban keresendő, az eltérést optikai csalódás okozza.
Földünk légköre ugyanis úgy töri meg a fényt, hogy
Ha nem lenne légkör, hajszál pontosan kijönne a 12-12 óra. Így viszont március 17. volt a nap, amelyet szó szerint szemmel láthatóan két hajszál pontosan egyenlő részre osztott a nappal és az éjszaka.
Még több fény, óraátállítás
Mostantól minden nappal néhány perccel több ideig lesz világos, előbb köszön be a Nap és mind később búcsúzik. Annyira, hogy március utolsó vasárnapján esedékes az áttérés nyári időszámításra:
A június 21-ei nyári napfordulón már 16 órán keresztül élvezhetjük a fényt, ez a csúcspont. Innentől kezdve a nappalok ismét rövidülnek, az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 23-án alakul ismét 12-12 órás egálra a meccs, majd lassan felülkerekedik a sötétség.
A leghosszabb, 15,5 órás éjszaka a téli napfordulón lesz december 21-én lesz, de a karácsonyi készülődésben ezt észre sem szoktuk venni. Majd január végén, február elején kezdünk sóhajtozni a fény után, de olyankor már úgyis közel van az újabb tavaszi napéjegyenlőség.
Kiemelt kép: Thinkstock
