A mondat, ami mindent megváltoztatott
17 évesen kerültem Japánba egy cserekapcsolat révén. (…) Ott épp a karácsonyi koncertre készültünk a városházán általános iskolás gyerekekkel, mire az egyik próba szünetében odalépett hozzám egy japán anyuka, és azt mondta: »Ha már tízezer kilométerre elkerültél a hazádtól, az én édesanyám egy teamester, miért nem jössz el, és ismered meg a kultúránkat igazi mélységében?« Beléptem a házukba másnap, és ez volt az a pont, ami mindent megváltoztatott.
De miért művészet?
Mi a vendéglátás művészei vagyunk. Ebben nem különbözik a keleti és a nyugati típusú vendéglátás. Miről is szól, amikor itt Európában magyar emberként vendéget hívunk a házunkba? Kiválasztjuk, hogy milyen vendégnek, milyen apropóból szeretnénk élményt adni, ahhoz kiválasztjuk a menüsort, a díszletet, illetve hogy milyen hangulatot teremtünk a térben. Étellel, itallal vendégül látjuk, közben szórakoztatjuk, beszélgetünk vele, kellemes időt töltünk el. Ugyanerről szól a japán teaművészet is, csak a japánok a világ minden dolgából csináltak egy magasabb szintű gyakorlatot. A napi teafogyasztásra is ráhúzták ezt a felső réteget, és művészetté emelték.
Ez is egy dinasztia
A 16. században Szen Rikjú hozta létre ezt a művészetet. Nagymestereinknek a mai napig csak azokat az embereket nevezhetjük, akik az ő egyenes ági leszármazottjai. A mostani nagymesterünk a tizenhatodik generáció tagja. Azért gondoljunk bele: tizenhat generáció óta egyetlen mesterséget űz egy család, micsoda tudás halmozódik ott föl. Ennek persze van egy dinasztikus jellege. A császári család a legnagyobb, utána pedig jönnek a művészeti dinasztiák, amik pedig a kultúrát örökítik tovább a következő generációknak.
Matcha, de milyen?
Nálunk a sűrű és a híg tea is porrá őrölt tealevélből, azaz matchából készül. Mi csak és kizárólag ezt szolgáljuk fel a teaszertartások során. De egyébként ez olyan, mintha azt mondtam volna, hogy csak és kizárólag bort szolgálunk fel. A matcha egy nagyon nagy gyűjtőnév. Az ország melyik régiójából, termőterületéről származik? Melyik ültetvényes állította elő? Melyik dűlőn? És melyik válogatás? (…) Tehát ez nem egy unalmas dolog, sokszor vendégül tudok látni akár egy nagyon lelkes törzsvendéget is úgy, hogy soha nem kap kétszer ugyanolyan teát.