Filéző

Az ipari kolbász is lehet jó, de sosem lesz olyan íze, mint a házinak

A Filéző podcast vendége ifj. Püski László, aki bróker, saleses és vállalati tanácsadó is volt, mielőtt visszatért családi gyökereihez, és megalapította a Püski kolbászmanufaktúrát, ahol a mai napig hentes apjától megörökölt receptúrából dolgozik. De miért cserélte henteskötényre és gumicsizmára az öltönyt? Mi a lényegi különbség a házi és a nagyüzemi hústermékek között? És miért tartja a húsipar Robinson Crusoe-jának azokat, akik talpon maradtak az elmúlt évek csapásai után?

Honnan jött a kolbászrajongás?

Szerintem az anyatejjel kaptam. Mióta az eszemet tudom, a kolbász alapétel volt a családban. Tehát nem emlékszem olyan napra az életemben, amikor ne ettem volna kolbászt, annyira sztenderd volt nálunk, hogy kolbász van otthon és imádjuk.

Fő öröksége egy kolbászrecept volt

Meghalt édesapám tizenkét éve, és megörököltem tőle a kolbászreceptjét. Abban az időben már brókerként, majd salesesként dolgoztam, az utolsó irodai munkahelyem pedig egy német vállalati tanácsadó cég volt: nagyon jól kerestem, de teljesen értéktelennek tartottam azt, amit csinálok. Hajtottam a pénzt, osztottam a tanácsot, de sokkal többre becsültem magamnál egy szobafestőt, kőművest, asztalost, vagy bárki mást, aki valami produktumot le tud rakni az asztalra. Ez nem lehet generációs örökség. Akkor már nagyon mozgatott, hogy valami értéket kéne képviselni. Jött ez a sajnálatos haláleset, és ennek első éves évfordulóján, a testvéreimmel elhatároztuk, hogy minden évben vágunk ezen a napon egy disznót, feldolgozzuk, és így emlékezünk apura. Ezen a disznóvágásom ott volt egy nagyon kedves barátom, és azt mondta, hogy ez annyira jó, kezdjünk ezzel valamit őstermelői szinten. (…) Az öltönyt gumicsizmára és henteskötényre váltottam.

Más az íze

A minőség alapvetően elhatározás kérdése. Nem lehet definiálni, gyakorlatilag egy megfoghatatlan fogalom. Lehet minőségi húsipari termékeket készíteni hagyományos technológiával ugyanúgy, mint ipari technológiával. De egész egyszerűen más lesz a termékek íze, struktúrája. Ipari körülmények között nyilván egy tökéletes program megy végbe, majdnem mindig azonos minőséget lehet termelni, míg a hagyományos technológiával való kolbászkészítés, amit mondjuk otthon, a nagyapáink füstölőjében láthatunk – egy lapon begyújtjuk a forgácsot, felette lógnak a kolbászok és megfüstölődnek –, mindig attól függ, hogy milyen párás a kinti levegő.

Mindig a saját a legjobb

Nagyon sok jó videó van fent a YouTube-on. Van, aki egy szekrényben füstöl otthon, vagy kirakja az erkélyre Budapesten. Rengeteg lehetőség van, nem egy ördöngös dolog a kolbászkészítés önmagában. Nyilván érdemes tanácsot kérni olyan embertől, aki készített már otthon házikolbászokat, de alapvetően erre bárki képes. Ha az embernek van egy kis kézügyessége és alázata, lehet otthon jó kolbászokat készíteni. És ajánlom is mindenkinek, mert a legjobb mindig a saját.

Legfrissebb epizódok
Háromharmad
Della
Első kézből
Ziccer
Buksó
Filéző
Tangó és Kes
Reklámszünet
Zöldövezet
Nincs rá szó
Szintén zenész
Kontra
Europoli
Ötkarikás szemek
Rendszerváltás30
Kilépők
Szerintem
Bárkiből valaki
Kézivezérlés
Sorozatlövő
Határsértők
Olvasói sztorik