Rejtett kincsek
Külföldön jöttem rá, hogy mi semmit nem veszünk észre, ami itt van a szemünk előtt, pedig komoly kincseink vannak. Belegondoltam, hogy persze, itt van nekünk adottságként a cseresznye – Nagykörűt Európa legnagyobb cseresznyéskertjeként tartják számon –, de ahhoz nem értek, soha nem is érdekelt, viszont mindig is szerettem az állatokat. Úgy voltam vele, hogy nincs mit veszítenem, lassan negyven leszek, megpróbálok saját lábra állni. Kicsit feltuningoltuk apámmal az állományt, és elkezdtem kijárni a piacra a gyes letelte után kolbászt árulni.
Nemet mondani a szottyadt világra
Nem készítjük el előre a szendvicseket, hogy ott szottyadjon meg benne a paradicsom vagy a saláta, így kábé másfél percet kellene várni a vendégnek a friss, meleg, kovászos ciabattában vagy bagettben elkészült szendvicsre, olyan feltéttel, amit ő kér bele. De van, akinek ez a másfél perc túl sok. (…) Nem nyomaszt minket. Amíg jól érezzük magunkat, csináljuk. És a jó érzésünk független attól, hogy van, aki nem bírja kivárni a szendvicset, de nem szeretnénk beállni ebbe a szottyadt világba.
Kemény évek
Mikor elkezdtem piacozni, az első három év nagyon kemény volt. Október közepétől február végéig gyakorlatilag szibériai körülmények voltak.
Amatőrök – jó értelemben
A Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület célja, hogy a Tisza menti családi termelőknek adjon egy állandóságot. Minden amatőr, amit csinálunk – a szó jó értelemében. A 80-as évek GMK-s amatőrsége köszön vissza. Meglepően sok ember ismeri az Élő Tisza termékeket. Régebbi ismeretségekből más körökből is hallom sokaktól, hogy ők is onnan veszik az almalevet vagy egyebet.
