Belföld
Velence, 2017. július 15.
Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke (b) festékszóróval vörös csillagot fest Molnár Gyula, a szocialista párt elnökének karjára az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján, az EFOTT-on a Societas - Baloldali Ifjúsági Mozgalom sátránál Velencén 2017. július 15-én.
MTI Fotó: Bruzák Noémi

TOP10 közéleti csúcsesemény 2017-ben: a székelykáposztás pizzától az óvodások aszfaltra térdepeltetéséig

Pető Péter
Csunderlik Péter
Pető PéterCsunderlik Péter

2017. 12. 20. 20:08

Megjelenik a székelykáposztás pizza, Simicska Lajos magyar Banksyként folytatja, Kömlőn migránsnak nézik a helyi hobbirégészt, miközben Németh Szilárd képes alanyként és állítmányként használni Sorost – az idén is tobzódtunk csúcseseményekben, a Page Not Found történelmi stúdióblog szerzői pedig nem haboztak sorba tenni a sorbatehetetlent. Éves Top10 az andorrai vereségtől a politikai pedofília kimaxolásáig.  

10. Vereséget szenved a futballválogatott Andorrától

A magyar futballról egyet biztosan lehet tudni: olyan erős a Patyomkin-falu jellege, hogy hozzá képest Batman és Darth Vader melegházassága az Orosz Mihály Zoltán vezette Érpatakon tarsándori mikrorealizmus, gyomorszorító valóság.

Tényleg fölösleges azt elemezni, hogy az újabb mélypont alkalmával éppen Andorra verte legjobbainkat, hiszen volt már itt minden. Feledhetetlen, hogy a liechtensteini Vaduz négyet gurított az Újpestnek, de vitt már innen pontot mindenki, máltai síoktató-válogatott és legénybúcsúra ideérkező luxemburgi baráti társaság egyaránt, tényleg már csak arra várunk, hogy vatikáni bíborosok old boys társulata érkezzen ide barátságos talira, mert miután szoros meccsen a 75 éves Bassetti bíboros, perugiai érsek góljával nyernek, legalább ráfoghatnánk az egészet Sorosra, hiszen ki ne ismerné Ferenc pápa migránssimogató téziseit, amelyek amúgy nagy meglepetésre éppen a Felcsút játékospolitikájában köszönnek leginkább vissza, hiszen ott semmit nem tesznek a magyar érdek védelméért, ellenben a Soros tervnek megfelelően havi több ezer eurót adnak olyan futballmenekülteknek, mint Patrick Mevoungou vagy Ulysse Diallo.

Nem is lenne baj, hogy random miniállam pékválogatottja nyerni jár ide, ha nem őrült mennyiségű közpénzből finanszíroznánk a kortárs Európa egyik legnagyobb átverését, amit amúgy magyar futballnak becéznek. Itt ugyanis még a falak is közpénzből vannak, az állam őrült összegeket költ például stadionokra, hogy aztán az arénákban körülbelül annyian legyenek, amennyien a Plazmadiagnosztikai vizsgálatok, ionnyaláb- és műszaki fejlesztések az ATOMKI elektron-ciklotronrezonanciás (ECR) ionforrásán című PhD-dolgozat védésén.

Aztán: úgy öntik a csapatokba a taót is, mintha nem lenne holnap. És hogy a tökéletes modellel érzékeltessük a kábulatot: Mészáros Lőrinc például Felcsúton a csapatnak adja cége társasági adóját, ami amúgy a közös kasszába menne, hogy aztán az ebből finanszírozott infrastukturális beruházással a klub Mészáros Lőrinc cégét bízza meg.

Azaz nem elég, hogy az állam veszít, a vállalkozó saját csapatába pumpálhatja a közpénzt, hogy aztán abból a közpénből még a magánpénze legyen több. Ez, kérjük szépen, a lázadás, igaz, fiúk?

Andorra la Vella, 2017. június 9.
Az andorrai válogatott tagjai ünneplik 1-0-ás győzelmüket a labdarúgó világbajnoki selejtező B csoportjában játszott Andorra-Magyarország mérkőzésen Andorra la Vellában 2017. június 9-én. (MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)
Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo

Ez persze csak modell, hogy valóban így építkeznek-e, az kiderül hamarosan, amikor végre kinyílnak a tao-akták, amelyekhez képest a közéletet majd harminc éve tematizáló ügynökakták immmár csak duplólegónak látszanak. Aztán mindezeken túl még van az is, hogy az állami cégek őrült összegű szponzorácós szerződéseket kötnek a politikai alapon kiválasztott csapatokkal, azaz innen is állami pénz folyik. Hogy aztán azzal tetőzzön minden, hogy a tévés szerződéseket az MTVA áron felül kösse meg, az állam itt is kövezett módon támogatja a futballt. Cserébe milliókat keresnek itt középszerű, de legalább stabilan teljesítmény nélküli játékoskák, hogy aztán megsértődjenek, ha valaki arról beszél, hogy az ismeretlen borsodi ápolónő közben semmiért menti az életeket. És akkor most itt eldemagógiázhatja magát mindenki, elvégre normális az, ha teljesítmény nélkül milliókat adunk a futballistáknak, akikre a kutya nem kíváncsi, akik nem termelnek bevételt, miközben teszünk a nyomorultakra. Persze amíg Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke, addig ez így marad, úgyhogy addig javasoljuk minden borsodi szegregált iskolásnak, hogy menjen el Felcsútra próbajátékra és mutatkozzon be Ulysse Diallóként, hátha véletlenül megkínálják egy havi tízezer eurót garantáló szerződéssel.

9. Simicska Lajos, a bakonyi Banksy graffitizéssel újítja meg a magyar közpolitikát

Egyelőre egy közös pont biztos van a Szovjetunióban és Simicska Lajosban: inkább az összeomlást választja, minthogy bevesse az atombombát.

Sokan gondolták úgy, hogy csak rossz numera lehet kicseszni az alfaoligarchával, de egyelőre nem igazolta a várakozásokat, melyek szerint majd ő lesz az, aki bedönti a NER-t a miniszterelnök őszödi beszédének nyilvánosságra hozásával, hogy aztán hálából a kormányváltók a nevére írassák haciendaként a pannonhalmi apátságot helikopterleszállóval és egy DIGI TV-csomaggal.

A hangfelvételek, számlák és bizonylatok még mindig nem kerültek elő. Igaz, akadnak mértékadó politikai gondolkodók, dél-alföldi Finkelsteinek, akik szerint mindegy is, mert bármi is látna nyilvánosságot, a Fidesz mostani több mint másfél millió híve akkor is Orbánra szavazna, ha beleszarna a Szent Koronába. Talán ezzel, és az újabb és újabb becsúszó veszteségekkel magyarázható, hogy a Közgép-tulajdonos frusztráltsága mostanra megközelítheti a Casino Nicky Santoroját, és ahogy a Joe Pesci játszotta karakter, úgy Simicska is úgy gondolta egy adott ponton, hogy a toll erősebb fegyver, mint a kard. Miután a kormány törvényt íratott a Jobbik-plakátok betiltására, az oligarcha három kontinensen dolgozó kampányguruk helyett gulyásmártoni aktivista énjére hallgatott, és egy emlékezetes éjszaka „Orbán egy geci!” feliratokkal látta el saját kiradírozott plakátjait, mintha csak meg akarná állítani a világot, hogy kiszállhasson.

Az avantgárd művészeti akció zavarba ejtő volt, hiszen képzeljük el, hogy Csák Máté ecsetet ragad, ahelyett, hogy elfogatja a pápai követet. Másként nem is tudjuk értékelni, minthogy Simicska olyan versenyre nevezett be, amit eddig Tereskova uralt az Illatos a pinám című szerzeményével, és itt viszont még vannak kilátásai, ellentétben a közbeszerzésekkel. Mivel Simicska az egészet megfejelte egy BB Pongó legrosszabb pillanataira emlékeztető nyilatkozattal, már tényleg csak abban reménykedhetnek Heller Ágnesék, hogy ez mind része egy nagy tervnek. Mert ha nem, Orbán Viktor még húsz év múlva is Magyarország miniszterelnöke lesz, és augusztus 20-ánként majd tányérsapkában és Mészöly Kálmán piros-fehér-zöld melegítőjében fogadja a felavatandó tiszteket. Igaz, az egésznek annyi haszna azért lett, hogy meglett a magyar Banksy.

Fotó: Simicska Lajos

8. Németh Szilárd képes egyetlen mondatban alanyként és állítmányként használni Sorost

Nem tudjuk történelmi előrelépésnek tartani, hogy a Széchenyi Terv helyébe a Soros Terv lépett, miként Gyurgyák János helyett Kerényi Imre lett a nemzet könyvtárosa, Áder János helyett pedig Németh Szilárd a párt ökle. Míg régebben Paul Johnson könyvei jelentették a fő inspirációt Orbán Viktor szellemi holdudvarának, idén már a James Bond-filmekből meríthettek, amikor úgy döntöttek, hogy a legjobban akkor jár a kormány, ha a migrációs válságtól Dózsa László lejáratásáig mindent Soros Györgyre és az ő veszélyes tervére kennek.

Arra ugyan nem adtak magyarázatot a sok-sok milliárdból készült tájékoztató hirdetések, hogy miért jó a dollárjelpupillájú, kizsákmányoló spekulánsnak migránsokat telepíteni Európába, hogyha ugyanez a kormány másutt azt állítja, hogy a migránsok nem dolgoznak. De hát Hugo Draxnek mi haszna lett volna abból, hogy a világűrből elgázosítja a Földet? Blofeldnek, hogy egy vulkán mélyéről kirobbantja a harmadik világháborút? Dr. No-nak, hogy visszavonul egy sugárzó szigetre, csakhogy saját űrprogramja legyen? Minek? Hiúság és a káosz és pusztítás iránti emésztő vágy az ok.

Nagyjából ezt a választ kaptuk Andreas von Rétyi Soros-könyvét a Polgárok Házában bemutató szellemi honvédőktől, Bayert Zsolttól, Stefka Istvántól és Huth Gergelytől is, olyan épületes gondolatok mellett, minthogy „Soros György Karl Marx 20-21. századi alteregója”, és hogy engedélyt kell kérni a polgári engedetlenséghez. Itt hadd jegyezzük meg, hogy ez az „Andreas von Rétyi” tökéletes neve lenne egy ripityomozó Mikszáth-karakternek, aki nemességet hazudik, hogy házassággal szanálja magát, és csak kicsit kell megkaparni a CV-jét, hogy találjunk egy váltóhamisítást, úgyhogy naná, hogy a Fidesz-frakció bevásárolt a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű szerzőnek a Pesti Srácok működtetőjének kiadásában megjelent könyvéből ötezer példányt, hiszen ki írhatott volna jobb Soros-életrajzot egy UFO- és illuminátuskutatónál.

A Soros-ellenes hadjárat generálisa azonban a legmegbízhatóbb ember, Németh Szilárd ex-rezsibiztos lett, aki már az év elején olyan gondolatokkal lepett meg minket az eltakarítandó reakciós, felforgató vagy amerikai zsoldban álló civil szervezetekkel kapcsolatban, amilyenekkel Rajk László állt elő 1946-ban, úgyhogy talán lesz még Németh Szilárd Szakkollégium is „tojásos lecsó” és „paprikás krumpli” szakirányokkal. Ezt követte a CEU megtámadása, és bár hiába szögezték le, hogy „a kormánynak nem célja a CEU ellehetetlenítése”, a NER ismeretében ennél már csak az a kijelentés lett volna fenyegetőbb, ha azt jelentik ki, hogy „a kormány megvédi a CEU-t”.

Németh Szilárd sajtótájékoztatói az egész évre garantált szórakozást jelentettek, hiszen nála a magaskultúra látszólag megáll a szalontüdő-konzervek feliratainál, másfelől pedig képes volt egyszerre használni alanyként és állítmányként Soros György nevét, miközben olyan klasszikusok hangoztak el, hogy „a teljes ellenzék aláírt Sorosnak”, „bármi elképzelhető azóta, hogy Soros György betette ide a lábát”, „a Jobbik a határkerítés lebontására kapott megbízást Sorostól”.

Budapest, 2017. november 12.
Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke beszédet mond a Fidesz XXVII., tisztújító kongresszusán a budapesti Hungexpón 2017. november 12-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A csúcs az volt, amikor kijelentette, hogy „Soros hívatta össze a nemzetbiztonsági bizottságot”, miután a kormányfőnek azonnal be kellett volna jelenteni a lemondását, hiszen ha hét év kormányzás után is Soros hívogat össze parlamenti bizottságokat, akkor Orbán Viktor nyilvánvalóan képtelen megvédeni az országot.

7. Ellenzéki Benny Hill Show Botka visszalépésétől Kunhalmi Ágnes sírásán át Juhász Péter guggolásáig

Amikor egy országban a legerősebb ellenzéki párt úgynevezett erős embere Molnár Zsolt, akkor lehet sejteni, hogy olyan radikális ellenállásra lehet számítani, mint amikor a Real Madrid drukkerét állítják a Barcelona védelem tengelyébe az El Clasicón.

Persze ennek akkor lenne jelentősége, ha egyáltalán meccs lenne a két fél között, ám idáig azért nem jut el a történet, amelynek fordulatai messze szétfeszítik egy átlagos Benny Hill Show kereteit. Az aktuális rész csúcspontja kétségkívül az volt, amikor Juhász Péter Együtt-elnök besétált az ATV Egyenes beszéd című műsorába, leguggolt az éppen beszélő MSZP-s Harangozó Tamás mellé, és szólni kezdett. Igen, bement, igen, leguggolt. Habony Árpád el is sietett három hónap fizetés nélküli szabadságra, miután látta, neki itt dolga nem lesz, a srácok elintézik egymás közt ezt a kampányt.

Ami egyébként úgy bővelkedik emblematikus pillanatokban, ahogyan Nádas Péter-életmű az „egyéletbecsakegyilyenférbele”-művekben. Feledhetetlen például Kunhalmi Ágnes sírdogálós hete, melynek során könny szökött a szemébe a stúdióban, miután az újpesti képviselő, Imre bácsi elhagyta a pártot, minekután hosszan elmékedtünk azon, vajon milyen érzelmi reakciót váltana ki nála, ha esetleg oktatási miniszter lenne, és kiderülne, hogy miniszterelnöke az előző évinél 100 milliárddal kevesebbet szán a területre, arra jutottunk, hogy alighanem hadiüzemmódba kéne állítani a Zewa-gyárat.

Persze ezek az esetek tényleg csak pillanatok, a Botka-projekt viszont legalább folyamatában mutatta meg, hogy milyen állapotban van az MSZP, tényleg legszebb napjaikat idézően szivárogtattak, szpineltek, önfeledten ártottak egymásnak, végre azt csinálták, amiben a legjobbak.

Budapest, 2017. szeptember 25.
Molnár Gyula, az MSZP elnöke (b) és Botka László, az ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje kezet fog A demokratikus pártok együttműködéséről címmel tartott sajtótájékoztatón a párt újbudai irodájában 2017. szeptember 25-én. Az MSZP a listás helyek felét felajánlja a potenciális szövetségeseknek, az LMP-nek, a Demokratikus Koalíciónak, a Momentumnak, az Együttnek, a Magyar Liberális Pártnak és a Párbeszédnek.
MTI Fotó: Mohai Balázs
Fotó: MTI/Mohai Balázs

Jellemző, hogy az újságcikkek alapján úgy tűnt, hogy a Kennedy-gyilkosság egy széleskörűen feltárt, összeesküvés-elméletektől mentes sztori a Botka-történethez képest.

Az egésznek a fináléja az, ugye, hogy az MSZP Karácsony Gergelyt igazolta le listavezetőnek. Kár, hogy nem a Való Világ 8-at megnyerő VV Somát szerződtették. Neki legalább bizonyítottan vannak szavazói.

6. A megvalósult Soros Terv: megjelenik a székelykáposztás pizza

El lehet vitatkozni Schobert Norbi felvetésén, hogy a finomított cukor gyilkosabb-e, mint a kokain, de az nem kérdés, hogy az ételek Hujber-interjújának nem lett volna szabad megtörténnie.

Felelősöket követelünk és következményeket, mert a nemzeteket, határokat és identitásokat elmosó székelykáposztás pizza maga a megvalósult Soros Terv. Nem Zsidai Roy készítette a szakácsvilágbajnokságra, de ezzel minden jót el is mondtunk róla.

Egy aluljárós TRIO-büfében találkoztunk ezzel a mordori étellel, amelyre nem kellett rászabadítani a Hír TV Célpontját, mivel tábla hirdette, hogy a karácsonyi ünnepi hangulat jegyében keverték össze nekünk ezt az EU különböző országaiból származó pizzacuvée-t, még jó, hogy nem pakoltak rá egy kis dejós tésztát is, aztán nem rántották ki. Sajnos nem tudtuk megkóstolni, mert az utolsó két szeletet elvitte egy Muzsika TV-énekesnő és egy szoláriumszalon-tulajdonos, de ránézésre Almdudlert ajánlunk hozzá, valamint nyilván a piros arany hozza ki legjobban az ízeit, de királyi módra dúsíthatjuk kolbászkákkal, lilahagymával és tiramisuporral is, ahogy Laci bácsi tenné.

Mi azonban a gasztronómia McCarthy szenátorai vagyunk, és mindenkit arra buzdítunk, hogy ezt ne hagyja szó nélkül. Mert amikor a sörért jöttek, és bodzásat csináltak belőle, nem szóltunk, amikor a csipszért jöttek, és lángososat csináltak belőle, nem szóltunk, amikor a pálinkáért jöttek, és makaronos likőrt csináltak belőle, nem szóltunk, amikor a ketchupért jöttek, és szilvásat csináltak belőle, nem szóltunk, és tessék, most a pizzából lett székelykáposztás, mikor ennek annyi köze van az eredeti margheritához, mint amikor a „performed by”-típusú cédéken Bódi Guszti és a Fekete Szemek ad elő Metallicát. Hiába kiabáljuk, hogy nem hagyjuk, ha hagyjuk. És ha nem szólunk, máris kézzelfogható közelségben van a post truth-víziónk a velőspacalos tejről és az ételt melegen tartó hűtőről.

Fotó: 24.hu

És akkor, amikor ezek jönnek majd, már nem lesz majd kinek szólni, mert senki nem tudja, mi mit jelent, mi micsoda valójában. Mert ha ez pizza, akkor Rogán Antal tényleg hazafi, és a kétharmados kormány melletti kiállás a bátorság. De mi utolsó csatlósai vagyunk az igazságnak, és az utolsó töltényig harcolunk, mert ha ezt a háborút is elveszítjük, a gasztro-Trianon után csonkaigazsága lesz csak Magyarországnak.

5. Hosszú Katinkáék először válaszolnak közpénzzel kapcsolatos kérdésre

Na, az év emblematikus pillanatai közül ez az, ami nem történt meg.

Merthogy Hosszú Katinka immár a nerizmus Sosztakovicsaként játszik Habony Árpád kottájából.

Hiszen az van, hogy az ismeretlen Fidelitas megyei elnök tanulékonyságával sajátította el az Orbán-rendszer működését, minek köszönhetően ott tartunk, hogy többmilliárdos biznisz keretében éppen Csillebércen kap majd úszóakadémiát, miközben konkrétan terhességnyi kilenc hónapja képtelenség kideríteni, mennyiért használja a cége a Duna Arénát, amelyet a magyar emberek, ismételjük, a magyar emberek, ismételjük, a magyar emberek, ismételjük, a magyar emberek pénzéből építettek fel és működtetnek.

Erre persze rögtön jön a kontra, hogy hát nem baj, megérdemli, elvégre nyert hat rövid pályás Eb-t és két világbajnokságot az idén nekünk, de ha így számolunk, akkor a Világló részleteket megíró Nádas Péternek azonnal ki kéne utalni jutalmul Tolna megyét, és az író nyugodtan kirabolhatná a bakonybéli takarékot is, arról nem szólva, hogy a Celeb vagyok, ments ki innent! meg parádés teljesítménnyel megnyerő Kabát Peti korábbi futballcsatárjátékos nyugodtan körbekeríthetné kerti medencének a Velencei-tavat, ha a teljesítmény és a siker mindent legitimálna.

Csakhogy az utolérhetetlen eredmények nem jelentenek menlevelet a közösség elárulásához, márpedig a közösség vagyonának szélhámos, átláthatatlan használata annak számít. A történetet az maxolja ki, hogy Hosszúék tényleg olyan történetet mesélnek a magyaroknak, hogy ahhoz képest az Igazából szerelem ruszki katonák megerőszakolta tiszántúli egykor szűz lány tragédiájának látszik. Hiszen itt a lány Bajáról, aki a semmiből megvalósította az amerikai álmot, aztán hazajött magyar álmot álmodni, nyert nekünk olimpiákat, legyőzte Gyárfás Tamást, a nemzeti Darth Vadert, szerelme a férje, akivel mindenen át összetartanak, és itt már tényleg a Romana-füzetek hangulatában beszél belőlünk a bennünk élő Paulo Coelho, minek nyomán még ideírjuk, hogy a szerelem olyan, mint random kínai büfé kis adag csípős-savanyú levese, hiszen bármelyik sarkon rátalálhatsz, mint radikális tinderező az esélyt jelentő wifiszpotra.

Koppenhága, 2017. december 16.
Az aranyérmes Hosszú Katinka a koppenhágai rövidpályás úszó Európa-bajnokság női 50 méteres hátúszásának döntője után 2017. december 16-án. (MTI/AP/Jens Dresling/Ritzau Foto)
Fotó: MTI/AP/Jens Dresling/Ritzau Foto

És amíg mesélik nekünk ezt a történetet, addig sem figyelünk az igazságra, ami az: Hosszú Katinka története a kortárs Magyarország egyik legszomorúbb sztorija. Mert ő megtehette volna, hogy megmutatja, hogyan lehet megcsinálni, hogyan kell építeni, lenni, mit jelent a teljesítmény, a verseny, az erő, hogyan lehet mocskos alkuk nélkül minden magyar elé állni.

Ám végül, ugye, inkább azt mutatta meg, aki nem akar nem-NER lenni, az végül NER lesz. És közben lehet emlékezni például Muhammad Alira, aki olimpiai és világbajnok volt, mégis odadobott mindent, csak mert nem egy ökölvívócsarnokhoz, hanem az igazságához ragaszkodott.

4. Álomgyilkosság: visszavonják az olimpiai pályázatot

Ha a Momentumnak lesz történelmi érdeme, az az lesz, hogy Orbán Viktorék visszavonták az olimpiai pályázatot, és ha akkor visszavonul Fekete-Győr András, úgy várták volna vissza tíz év múlva is, mint Németh Miklóst.

Elvégre már a pályázat előkészítésénél látszott, hogy olyan történelmi lopás készül, amit még a Mészáros Lőrinc Szabadegyetemen is speciális kollégium keretében oktatnának. Volt is valami vérfagyasztó abban, ahogyan az irtózatos méretű projektet nullára ismerő fideszes képviselők nyomogatták az igen gombot. Ebben az önfeledt „hajrá, olimpiázásban” ott volt benne nemzetünk iránt érzett összes felelősségük. Akkor egészen biztosak voltunk benne, hogy egy hétvégi pókerpartin úgy dobnák be Tolna megyét tétnek egy hármas párra, hogy még csak nem is gondolkodnának előtte. Márpedig itt lett volna min.

Az olimpiára már lényegében nem jelentkezik 10 milliósnál kisebb város, a költségek hosszú ideje követhetetlenek és megbecsülhetetlenek, erre tett rá a fideszes őrület azzal, hogy eltitkolták a megvalósíthatósági tanulmányt, amelyet a PwC készített, és a nagy tanácsadó cégek üzleti eredményeit magyarázza, hogy bármit kihoznak pluszosra, például ezt a bulit is. Azzal a nagyvonalúsággal, hogy eszetlen mennyiségű projektet nem számoltak bele a kiadások közé, mert úgyis megvalósul olimpia nélkül. Hiszen a rezsivel sem kell számolnunk havi kiadásként, hiszen mindig van.

A csúcs azonban az volt, hogy a biztonsági költségeket egy az egyben kihagyták, miközben mást se nyomatnak, minthogy annál nincs fontosabb. Ez a tétel Athénban 1,3 milliárd dollár volt, Pekingben meg 7 milliárd, de London és Rio is 1 milliárd fölött tervezett, de mit nekünk. Nyilván úgy voltak vele, hogy ahol Pintér Sándor a belügyminiszter, és az a TEK járkál átlag keddeken kétéltűekkel a városban, amelyik képes volt néhány éve lefegyverezni egy Luke Skywalker-jelmezes hallgatót a Budapest Műszaki Egyetemen, ott nem kell költeni biztonságra, mert az adott.

Persze, a legjobb része az olimpiai sztorinak megint a Fidesz ordenáré hazugsága. Megy, ugye, a sztori arról, hogy ők aztán szemben állnak a neoliberalizmussal, legyőzik ott is, ahol nincs ott. Hát az van, hogy közben olyan olimpiai jogszabályt készítettek elő, amit altatódalnak használtak volna az SZDSZ-árvák fiúotthonában.

Budapest, 2017. február 17.
Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke érkezik a Fővárosi Választási Iroda épületébe 2017. február 17-én, hogy leadja az olimpiai népszavazás kiírásáért összegyűjtött 266 151 aláírást.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Az egész nem szólt semmi másról, csak a deregulációról, minden, de minden szabályozás eltüntetve, a piac előtti akadályok lebontva, nem számít környezet, helyi érdek, közösségi hatás, csak a bulika. Kész csoda, hogy a Fidesz, az építési vállalkozók és a nemzetközi pénzügyi tanácsadó cégek nagykoalíciója végül nem tudta végigvinni a tervet, amelyet egy olyan országban akartak kipróbálni, amelynek négy régiója van az Unió legnyomorultabb tíz területe között, míg a középső messze az EU-s átlag fölött teljesít. Na, ide, ebbe akarták tolni a pénzt 10 évig. Ez lett volna az álomgyilkosság, amelyet Orbán elkövet. Nem sikerült, így csak az olimpiai álmot ölte le azzal, hogy az olimpiai cég az első pillanattól kezdve mindent titkolt, ismerősöknek tolta a szerződéseket, minden lépése egy rokkantparkolóba beálló Hajdú Péter volt.

Minden azt jelezte, nem számít az olimpia, csak a pénz. A magyar olimpiai hősök és az olimpiai gondolat biztosan nem ezt érdemelte. Persze azért van okunk sajnálni, hogy nem Budapesten lesz a 2024-es játékok megnyitója, hiszen Demjén Ferenc végre globális közönségnek énekelhette volna: van úgy, hogy kell egy féktelen éj, egy megfelelő idegennel.

3. Reklámbetét: megjelenik a TOP 10-es történelmi slágerlisták című könyvünk

Most saját blogunk Barta Zsoltjai leszünk: ami igazán fontos, azért küzdesz, minden áron. Így kezdjük termékmegjelenítést tartalmazó szövegünket. Tehát nem arról van szó, hogy Paulo Coelho társszerzőnk lett és megadtuk neki a kezdőmondat gépelésének lehetőségét, ahogy futballőrült postások kapnak a születésnapjukra kezdőrúgást, hanem arról, idén tényleg megvalósult egy álmunk, úgyhogy szóljon Vangelistől a Tűzszekerek zenéje. Sokat békemeneteltünk érte, de az év végén kijött a TOP 10-es történelmi slágerlisták című történelmi gonzókönyvünk, anélkül, hogy színes fagylaltzakókban kellett volna énekelnünk Manhattan-számokat a Sztárban sztár című műsorban. (Megírtuk helyette a 90-es évek emblematikus magyar slágereit bemutató top tenünkben.) Az új civiltörvénynek megfelelően gyorsan be is jelentjük, hogy nem támogatott minket a Soros Alapítvány, és Suchman Tamás sem főzött nekünk szürkemarhagulyást, hanem egyszerűen csak a Napvilág Kiadó meglátta könyvünkben a posztavantgárdi fantáziát. A kötet már megjelenése napján hatással volt a BUX-indexre, és csak reméljük, hogy lesz akkora bestseller, mint a Vajna Tímea tíz kedvenc makarónisfánk-receptje című gasztronómiai kiadvány Oravecz Nóra ajánlásával. Christopher Nolan meg megveszi a megfilmesítési jogait. 2018-ban is kövessék a Page Not Found történelmi stúdióblogot, addig pedig itt egy infó a pletykalapoknak, hogy jobban pörögjön a cikkünk: egy évig együtt laktunk. Hogy hol? Hát a Dohány utcában. Na most már tudják, kiknek áll érdekében ez a könyv. (Vége a reklámnak, reméljük, mindenki visszatért a konyhából a behűtött sörrel, mert szüksége lesz rá.)

2. Kömlőn migránsnak nézik a helyi hobbirégészt

Eskü nevetnénk, ha ez nem a hazánkban történne, hanem egy Dürrenmatt-darabban. Mert ami történik, annál szomorúbbat elképzelni sem tudunk. Tényleg csak azt reméljük, hogy akik ezért felelősek, azokkal véletlenül szembejön egyszer a lelkiismeretük valamelyik Marbellán töltött hétvégéjük alkalmával.

A GPS-szoftverekben rejlő tévedési lehetőség nélkül egyenesen az őrületbe vezető migránspropaganda egyik szimbolikus eseménye volt, hogy Kömlőn illegális bevándorlónak néztek néhány helyit, akik a polgármester szerint fémdetektorral kerestek régészeti cuccokat. De ezen kívül történt még, hogy a pécsi vízilabdásokat látták migránsnak, aztán Perbálon meg önkénteskedő ázsiai egyetemistákra hívtak rendőrt.

Tényleg ott tartunk, hogy az adócsalók és fél megyéket elrabló hazátlan bitangok kitüntetéseket kapnak állami ünnepségeken, szülinapjukra meg hárommilliárdos közbeszerzéseket, miközben tapsolnak nekik azok, akik ha meglátnak egy életlen borotvája miatt rendezetlen arcszőrzettel közlekedő férfit, rendőrséghez fordulnak feltételezett migránsizmus miatt.

George Orwell nem tudna itt disztópiát írni, egyszerűen leszerződne vidéki tudósítónak a Magyar Időkhöz, a valóságnál nincsenek súlyosabb látomásai. Az például illik életművéhez, hogy Pécsen az önkormányzat határozatot fogad el, amelyben arra kéri a helyieket, ne adjanak ingatlant még bérbe se Soros támogatta civileknek. Ez a határozat Páva Zsolt érdeme, azon történelmi siker mellett, hogy soha nem látott méretű adósságot halmozott fel a városban. Máskor ezt úgy mondják, tönkretette. Erre most azt mondják, megvédi. Mármint azoktól, akik ételt osztani mennek, az, aki milliárdos mínuszokat hozott össze a városnak.

Körmend, 2016. május 2.
A Körmendi Rendészeti Szakközépiskola területén lévő ideiglenes befogadótáborban elszállásolt migránsok egy csoportja sétálni indul a városban 2016. május 2-án.
MTI Fotó: Varga György
Fotó: MTI/Varga György

Itt a valóságnak tényleg nincs már annyi szerepe sem, amennyi a tehetségnek Rogán Cecília üzleti karrierjében. Erre az egészre a habos koronát az Echo TV tette fel, amelyik elindította a Heti terror című műsorát, amelynek egyetlen történelmi érdeme, hogy Ady Endre halála után indult, mert ha még él, amikor meglátja az égő World Trade Center mint díszlet előtt önfeledten szelfizgető Dér Stefi műsorvezetőt, menthetetlenül megőrül. Tényleg csak annyi hiányzik a beteg produkcióból, hogy bemondják, maradjanak velünk, a reklám után érkezik Szamuely Tibor.

A műsor legalább azt üzeni, hogy aktuálisan nem kell a terrortól félni idehaza, mert, feltesszük, ha kellene, a nemzet legjobbjai nem az Echón szakértenének nevetgélve az ügyben. Mindenesetre, akik ezt csinálják, azoknak a terrornál jobban tán attól kell félniük, hogy egyszer a gyermekük megkérdezi egy nemzettudatfejlesztő korrepetálás után, hogy ők pontosan mit tettek a hazájukért. Nem szeretnénk ott lenni, amikor levetítik nekik a Heti terrort. Nem lehet, hogy van olyan magyar, aki ilyen népmeséről álmodik.

1. Óvodásokat térdepeltetnek az útátadáson

Minden évnek, évtizednek megvan a maga megrázó fotója. A 2010-es évek egyik ilyen fotója az, amelyen a hároméves szír kisfiút látjuk holtan, kiterítve a tengerparton. Abban a fotóban ott van a szíriai polgárháború minden reménytelensége, a nagyhatalmak impotenciája, a menekültválság kezelhetetlensége.

Az 1970-es évek képe az, amelyiken az összeégett hátú, 9 éves meztelen vietnami kislány menekül felgyújtott falujából, azt kiabálva, hogy „túl meleg, túl meleg”.

Aztán itt van napjaink Magyarországának fotója, amelyen azt látjuk, hogy óvodások térdelnek a hideg aszfalton, miközben a csepregi polgármester átad egy felújított utat. A politikai pedofília kimaxolása nemzeti nagylétünk temetője.

Mert nem az a lényeg, hogy akadt egy elmeháborodott ember, akinek eszébe jutott, hogy az aszfaltozás megünneplésének módja az, ha négy- és ötéves gyerekeket hordunk a helyszínre, majd letérdeltetjük őket, hanem az: senki nem szólt.

Nyilván a politikusól nem várjuk már, hogy az érzelmi intelligenciája, embersége bármikor is jelezzen, mert ma Magyarországon konkrétan már Dagobert bácsi szintre süllyedtek a hatalom birtokosai, csakis a dollárjelek pörögnek a szemük előtt. De az egész tragédiája, hogy már ott vagyunk, hogy senki, de senki nem tudja, mi a helyes, a jó, a normális. Egyszerűen kiégették a szavak jelentését, ellopták a fogalmak tartalmát, nincs már szemernyi tudásunk sem arról, mi a rossz.

Fotó: Facebook/Trió TV

Lassan tényleg megválasztanák a móri mészárosokat seriffnek, ha az aktuális hatalmon pöffeszkedő figura őt javasolná. Nem csak a felháborodás képessége veszett el, de az a tudás is, hogy mi miatt kellene felháborodnunk.

És most már egészen Németh Lászlóra hergeltük magunkat, így Mészáros Lőrincnek privatizált észak-alföldi vulkánként tör ki belőlünk a bennünk élő Deutsch Tamás, és azt írjuk Twitterre: Mi a fasz lett végül Magyarország?

Mert az nem lehet az a hely, ahol gyerekeket küldenek az aszfaltra, ha egy politikus betonozást akar ünnepelni. Igaz, ahogy kinézünk, abból az következik, hogy pár év múlva önfeledten nosztalgiázunk, hogy milyen jó volt, amikor még csak rendőrt hívtak a helyi hobbirégészre Kömlőn, amikor Simicska Lajos még bakonyi Banksyként nyomatta és székelykáposztát tettek a pizzára. Majd mondjuk mindig, hogy régen mindig jobb volt.

És az utóbbi évtizedünk alapján valóban úgy néz ki, itt már tényleg csak régen lesz minden jobb.

Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Milánó, 2015. május 6.
A magyar pavilon a milánói világkiállításon, az Expo 2015-ön 2015. május 5-én. (MTI/EPA/Stefano Porta)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.